|  
  
Régebben egy 109 MB-os merevlemezem volt, most egy 330 MB-os
van. Elmagyarázom hogyan és miért pont úgy partícionáltam ezeket.
 
A 109 MB-osat többféle módon partícionáltam ahogy az igényeim és az
operációs rendszereim változtak. Ezek közül két esetet
ismertetek. Eleinte MS-DOS-t és Linuxot is használtam. Az MS-DOS-nak
elég volt 20 MB, mert ezen elfért egy C fordító, egy szövegszerkesztő,
néhány segédprogram, a program, amin dolgoztam, és egy kis szabad
hely, hogy ne legyen klausztrofóbiám. A Linuxnak volt egy 10 MB-os
swap partíciója, a maradék 79 MB pedig egyetlen partíció volt az
összes linuxos fájlommal. Sokat kísérleteztem különálló 
/usr , és /home  partíciókkal, de egyik vagy másik részen
mindig elfogyott a hely, így lemondtam erről.
 
Amikor már nem volt szükségem az MS-DOS-ra, újra partícionáltam a
lemezt 12 MB-os swap-re, és a maradék ismét egyetlen partíció volt.
 
A 330 MB-os lemezt már több partícióra osztottam:
 
 
| 
5 MB  | 
 gyökér (root) fájlrendszer  | 
 
|  
10 MB  | 
 swap partíció  | 
 
|  
180 MB  | 
 /usr  fájlrendszer  | 
 
|  
120 MB  | 
 /home  fájlrendszer  | 
 
|  
15 MB  | 
 rögtönzött (scratch) partíció
 | 
 
  
A scratch partíciót olyan játszadozásra tartottam fenn, melyek külön
partíciót igényelnek, mint pl. különféle Linux terjesztések
kipróbálása, mindenféle fájlrendszer sebességmérése. Amikor épp nem
használtam ilyesmire, swap-nek fogtam be. (Szeretek sok nyitott
ablakkal dolgozni.)
 
  |