Szabványok

A nyílt rendszerek "nyíltságának" az az alapja, hogy a kommunikációjuk megfeleloen (szabványokban) rögzített protokollok alapján történik - ezek a szabványok teszik lehetové a kommunikációt. A ma kialakult szabványok nagyon sokrétuek és sokfajták: rögzítik azt, hogy az alapszoftvernek mit kell tudnia, az alapszoftver egyes moduljainak milyen interface-ei legyenek (és még sok más dolgot).

A legismertebb alapszofvterrel kapcsolatos szabványok: a POSIX (Portable Operating System Inteface for UNIX) és az XPG3 (X/Open Portability Guide Volume 3), valamint létezik még az AT&T által kiadott SVID (UNIX System V Interface Definitions) szabvány is.

A SVID nyilván az AT&T elképzelései alapján készült (a kialakult 4.3BSD UNIX-szal szemben), a POSIX szabványok inkább az AT&T és a 4.3BSD UNIX "metszete" alapján, míg az XPG3 inkább az AT&T és a 4.3BSD UNIX "uniója" alapján készült el. Természetesen ezek a szabványok sok nem a UNIX-szal kapcsolatos dolgot is tartalmaznak.

Most röviden összefoglaljuk, hogy milyen ismertebb (gyakrabban használt) komponensei vannak a POSIX operációs rendszer interfész szabványoknak:

• 1003.1 : C könyvtári függvények -- ide tartoznak a rendszerhívások is, mivel azok is a C könyvtáron keresztül érhetok el.
• 1003.2 : Parancsértelmezok és segédprogramok -- vagyis ide tartozik az is, hogy mit kell tudnia egy-egy shellnek.
• 1003.3 : Annak az ellenorzésére módszerek, hogy egy rendszer illeszkedik-e a POSIX szabványokhoz.
• 1003.4 : Valós-ideju rendszerekre vonatkozó szabványok (itt lehet idobeli korlátokat is biztosítani a szolgáltatásokra).
• 1003.4a : Többszálú (multithreaded) alkalmazások írására vonatkozó szabványok.
• 1003.5 : Egy szabványos Ada könyvtár interfész a POSIX-hoz.
• 1003.6 : Security -- biztonságossági kérdések vannak benne rögzítve.
• 1003.7 : Rendseradminisztrációs lehetoségek.
• 1003.8 : (Hálózati) transzparens fájlelérés biztosítása a POSIX-hoz.
• 1003.9 : Egy szabványos FORTRAN könyvtár interfész a POSIX-hoz.

Fontos szerepe van a szabványosításban (foleg a programnyelvek és a számítógépes hálózatok terén) az ISO-nak (International Standards Organization) és az ANSI-nak (ez a szervezet az ISO tagja).

Érdekes megemlíteni, hogy az Internet világhálózatban használt TCP/IP kommunikációs protokollok a nagy elterjedésük miatt váltak de facto szabvánnyá, és ez mögött nem a fenti "nagy" szabványosító szervezetek állnak.

Léteznek olyan szabványok is, amelyek egy adott processzortípusra lefordított tárgykód hordozhatóságát akarják biztosítani a különféle operációs rendszerek között. Ilyen szabvány például az iBCS2 (Intel Binary Compatibility Standard, 2. edition). A legtöbb 386-os PC-s UNIX megfelel ennek - ezért ezek a UNIX-ok egymás programjait minden további nélkül képesek futtatni. (Az iBCS2 nem csak ISA vagy EISA buszos 386-osokon (ill. 486-osokon) él! Pont ez a szép benne!)

Természetesen a nyílt rendszerek fogalma nem azonos a UNIX-szal, habár a nyílt rendszerekkel kapcsolatos (és elfogadott) szabványok legtöbbször UNIX-alapúak - a UNIX rendszerbol származnak. Az OpenVMS operációs rendszer a DEC példája arra, hogy nem UNIX-os környezetben is biztosítható a "nyílt rendszer" kép.