A HTTP hitelesítési (authentication) funkciók csak akkor elérhetőek PHP-ben, ha az Apache modulként fut, bár régebben a CGI módú használat során is működött ez a funkció, azonban ez a lehetőség már megszűnt. Az Apache modulként futó PHP esetében a header() függvényt kell használni arra, hogy egy "Authentication Required" üzenetet küldjön a kliens böngészőnek, aminek hatására az egy Username/Password bemeneti ablakot nyit meg a felhasználó számára. Ha a látogató kitöltötte a username és password mezőket, az URL, ami a PHP szkriptre mutat, ismét meghívásra kerül, és rendelkezésre állnak a $PHP_AUTH_USER, $PHP_AUTH_PW és a $PHP_AUTH_TYPE változók, amik a felhasználói név, jelszó és azonosítási típus értékeket tartalmazzák értelemszerűen. Jelen pillanatban csupán a "Basic" azonosítási típus támogatott. Lásd még a header() függényvt.
Egy egyszerű példa PHP szkript, ami kliens azonosítást vált ki:
Megjegyzés: Vigyázz a HTTP fejlécek írásakor! A maximális kompatibilitás eléréséhez a "Basic" kulcsszót nagy B betűvel kezdd, a "realm" részt mindenképpen tedd idézőjelbe (és nem aposztrófok közé)! Végül pontosan egy szóközt hagyj ki a "401" előtt a "HTTP/1.0 401" fejléc sorban.
Egy valós esetben persze nem a $PHP_AUTH_USER és $PHP_AUTH_PW kiírása az elérni kívánt cél, így általában a usernév és jelszó ellenőrzése következik. Természetesen lehetőség van ezt egy adatbázis lekérdezéssel megoldani, vagy egy dbm fájlban utánanézni a szükséges adatoknak.
Figyelj a hibás Internet Explorer böngészőkre, amik nem fogadják el tetszőleges sorrendben a HTTP fejléceket. A tesztek azt mutatják, hogy a WWW-Authenticate elküldése a HTTP/1.0 401 előtt megoldja a problémát.
Mivel a hagyományos HTTP azonosítás során a jelszó rejtett az elért szkript előtt, a PHP nem állítja be a PHP_AUTH változókat ha az adott file-ra a hagyományos azonosítás is engedélyezett, és így nem deríthető ki a user jelszava. Ebben az esetben a $REMOTE_USER változó tartalmazza a már azonosított felhasználó nevét.
Beállítási megjegyzés: A PHP az AuthType direktíva megléte alapján dönti el, hogy rajta kívülálló azonosítás történik-e. Figyelj ennek a direktívának az elkerülésére abban a környezetben, ahol a PHP-t szeretnéd használni azonosítások kezelésére (különben minden azonosítási próbálkozás sikertelen lesz).
Vedd észre, hogy ez nem küszöböli ki azt a problémát, hogy más nem azonosítás-köteles URL címeken lévő szkriptek ugyanazon a szerveren megszerezzék a jelszavakat az azonosított URL-ekről.
A Netscape Navigator és Internet Explorer böngészők törölni fogják a böngésző adott oldalhoz tartozó azonosítási tárát (authentication cache), amennyiben egy 401-es szerver üzenetet kapnak. Ez gyakorlatilag kilépteti a user-t, ami azt jelenti, hogy legközelebb ismét meg kell adnia a nevét és jelszavát. Időnként ezt arra használják, hogy lejárati időt rendelve a belépésekhez egy idő után megszüntessék azokat, vagy egy kilépés gombot biztosítsanak.
Példa 18-2. HTTP azonosítási példa, ami új nevet és jelszót kér
|
A HTTP Basic azonosítási standard nem követeli meg ezt a viselkedést a böngészők részéről, tehát ne építs rá! Lynx-el végzett tesztek azt mutatták, hogy a Lynx nem törli az azonosítási bizonyítványokat a 401-es szerver válasz hatására, tehát egy back és forward lépéssel ismét megnyílik az oldal, feltéve, hogy az azonosítási feltételek nem változtak. Ellenben a felhasználó megnyomhatja a '_' billentyűt, hogy törölje az azonosítási információkat.
Szintén fontos megjegyezni, hogy ez a módszer nem vezet eredményre, ha Microsoft IIS szervert használsz CGI módú PHP-val, az IIS korlátozásai miatt.