10. Fejezet. Kifejezések

A kifejezések a PHP legfontosabb építőkövei. A PHP-ban majdnem minden, amit leírsz, egy kifejezés. A lehető legegyszerűbb és mégis pontos definíciója a kifejezésnek: "mindaz, amelynek értéke van".

A kifejezések legalapvetőbb formái az állandók és a változók. Az "$a = 5" az '5'-öt az $a változóhoz rendeli. Az '5'-nek nyilván 5 az értéke, vagyis más szavakkal az '5' olyan kifejezés, melynek értéke 5 (itt az '5' egy egész típusú állandó).

Ez után a hozzárendelés után $a értéke 5 kell legyen, sőt, $b = $a esetén az eredménynek azonosnak kell lennie azzal, mint $b = 5 esetén. Másképp megfogalmazva az $a olyan kifejezés, amelynek értéke 5. Ha minden jól megy, pontosan ez fog történni.

Kissé bonyolultabb példák a kifejezésekre a függvények. Például tekintsük az alábbi függvényt:

function ize()
{
    return 5;
}

Megelőlegezzük ,hogy nem idegen Tőled a függvények koncepciója - ha nem így lenne, akkor olvasd el a függvényekről szóló fejezetet. Amint az elvárható, a $c = foo() lényegében azonos $c = 5 beírásával. A függvények olyan kifejezések, amelyeknek az értéke a visszatérési értékük. Mivel foo() 5-tel tér vissza, a 'foo()' kifejezés értéke 5. Általában a függvények nem arra használatosak, hogy egy bedrótozott számmal térjenek vissza, hanem valamilyen számolt származtatott értékkel.

Természetesen a változóknak a PHP-ben nem kell egésznek lenniük, és nagyon gyakran nem is azok. A PHP három féle skalártípust támogat: egész, lebegőpontos és sztring értékeket (skalárnak az számít, amit nem lehet kisebb darabokra bontani, eltérően - például - a tömböktől). A PHP két nem skalár típust is támogat: a tömb és objektum típust. Mindegyikükhöz lehet értéket rendelni, és mindegyikük lehet egy függvény visszatérési értéke.

Eddig a PHP/FI 2 használói nem találkoztak semmi különössel. Mindamellett a PHP továbbfejleszti a kifejezés fogalmát, ahogy azt sok hasonló nyelv teszi. A PHP egy kifejezés-orientált nyelv, abból a szempontból, hogy majdnem minden kifejezés. Tekintsük a példát, amivel eddig foglalkoztunk: '$a = 5'. Látható, hogy két értéket szerepel benne: az egész konstans '5' és $a értéke, amelyet az 5 értékkel frissítettünk. Az igazság azonban az, hogy még egy érték is van a kifejezésben, a magáé a hozzárendelésé. A hozzárendelés maga kiértékeli az átadandó értéket, ebben az esetben az 5-öt. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy a '$a=5', a hatásától eltekintve egy kifejezés, amelynek az értéke 5. Ha ezért olyasmit írunk, hogy '$b=($a=5)', akkor az olyasmi, mintha '$a=5; $b=5;'-t írtunk volna (a pontosvessző jelöli az állítás végét). Mivel a hozzárendelés jobbról balra történik, ez írható zárójelek nélkül is: '$b=$a=5'.

A kifejezés-orientáltság másik jó példája az elő- és utónövekményes operátor. A PHP/FI 2 használóinak és sok más nyelvet használónak ismerős lehet a változó++ és változó-- jelölés. Ezek az növelő és csökkentő operátorok. A PHP/FI 2-ben a '$a++'-nek nincs értéke (mert nem kifejezés), és ezért nem is lehet semmihez hozzárendelni, vagy valamire használni. A PHP kiterjesztette az inkrementálás/dekrementálás lehetőségeit azzal, hogy ezeket is kifejezésekké alakította, mint ahogyan a C nyelvben is megtették. A PHP-ben a C nyelvhez hasonlóan kétféle növekményes operátor van: elő- és utó(növekményes). Mindkettő megnöveli a változó értékét, tehát a változó szempontjából nézve nincs különbség, a kifejezés értékében annál inkább. A '++$változó' formájú előnövekményes a megnövelt értéket adja vissza. (A PHP először növeli a változót, majd kiértékeli, innen jön az 'elő'). A '$változó++' alakú utónövekményes a változó eredeti értéket adja. (A PHP először kiértékeli, aztán növeli a változót, innen jön az 'utó'). [A csökkentő operátorokkal értelemszerűen ugyanez a helyzet.]

A kifejezések egy gyakori típusai az összehasonlító kifejezések. Ezek a kifejezések 0-t vagy 1-et adnak, annak megfelelően, hogy hamisak (FALSE), vagy igazak (TRUE) (ebben a sorrendben). A PHP támogatja a > (nagyobb), >= (nagyobb, vagy egyenlő), == (egyenlő), != (nem egyenlő), < (kisebb) és a <= (kisebb, vagy egyenlő) operátorokat. Ezeket a kifejezéseket általában feltételes kifejezésekben szokták használni. Ilyen pl. az if kifejezés.

Az utolsó példa, amivel itt foglalkozunk, a kombinált hozzárendelés-operátor kifejezés. Már tudhatod, hogy ha $a-t eggyel szeretnéd megnövelni, akkor egyszerűen írhatod, hogy '$a++' vagy '++$a'. Mi van akkor, hogy ha nem eggyel, hanem 3-mal kell megnövelni? Lehet háromszor egymás után írni, hogy '$a++', de ez nem valami hatékony és üdvözítő megoldás. Sokkal jobb gyakorlat az '$a=$a+3' használata. Ez kiértékeli az $a + 3-at, és hozzárendeli az $a-hoz, amelynek az lesz a végső eredménye, hogy $a értéke megnő hárommal. A PHP-ben - több más C-szerű nyelvhaz hasonlóan - ennél rövidebb formában is megadható: '$a+=3'. Ez pontosan azt jelenti, hogy "vedd $a értékét, és adjál hozzá hármat, és írd vissza az eredményt $a-ba". Amellett, hogy rövidebb és érthetőbb, még gyorsabb is. '$a+=3' értéke, mint egy normál értékadásé a hozzárendelt érték. Ez persze NEM 3, hanem $a + 3 (hiszen ezt az értéket rendeltük $a-hoz). Az összes többi kétoperandusú operátort lehet ilyenformán hozzárendelő-operátorként használni, például '$a-=5' (kivon 5-öt $a-ból), '$b*=7' (megszorozza $b-t 7-tel), stb.

Létezik még egy kifejezés, amely elég különösnek tűnhet, hacsak nem láttad már más nyelvekben: a háromoperandusú feltételes operátor:

$elso ? $masodik : $harmadik

Értéke: ha az első kifejezés értéke TRUE(nem nulla), akkor a második részkifejezés, egyébként a harmadik részkifejezés. Egy segítő példa:

$b = $todo == 'növel' ? $a+5 : $a-5; // $b $a+5 lesz, ha $todo értéke 'növel'
                                     // egyébként $b $a-5 lesz

Ez megegyezik az alábbi kóddal:

if ($todo == 'növel') $b = $a+5 else $b = $a-5;

Az alábbi példa segíthet az elő- és utónövekményes illetve csökkentő operátorok és kifejezéseik jobb megértésében:

function duplaz($i)
{
    return $i*2;
}

$b = $a = 5;        /*ötöt rendelünk $a és $b változókhoz */

$c = $a++;          /* utónövekményes, $c 5 lesz, mert
                       először $a kiértékelődik, csak aztán nő */

$e = $d = ++$b;     /* előnövekményes, $b növelt értéke (6)
                       adódik tovább $d-nek és $e-nek */

                    /* itt $d és $e hat */

$f = duplaz($d++);  /* $d kétszeresének hozzárendelése MIELŐTT
                       inkrementálódik, 2*6 = 12 lesz $f */

$g = duplaz(++$e);   /* $e kétszeresének hozzárendelése MIUTÁN
                        inkrementálódik 2*7=14 lesz $g */

$h = $g += 10;       /* először $g 10-zel nő, így 24 lesz az értéke,
                        ez adódik tovább $h-nak, az is 24 lesz*/

A fejezet elején azt ígértük, hogy leírjuk a különböző utasítás-típusokat, és ígéretnek megfelelően a kifejezések lehetnek állítások. Nem minden kifejezés állítás azonban, mert utasítás, amely illeszkedik 'kif' ';' mintára, vagyis a pontosvesszővel folytatodó kifejezés. A '$b=$a=5;'-ben $a=5 érvényes kifejezés, de nem érvényes utasítás önmagában. A teljes '$b=$a=5;' már igen.

Még egy említésre méltó dolog a kifejezések igaz értéke. Sok esetben főleg feltételes elágazásokban és ciklusokban, nem igazán érdekes, hogy a kifejezésnek mi az értéke, csak az, hogy igaz (TRUE) vagy hamis (FALSE). A TRUE és FALSE konstansok (nevük nem függ a kis- és nagybetűs írásmódtól) a PHP két lehetséges logikai értékei. Amikor szükséges, a kifejezések automatikusan logikai értékké alakulnak. Lásd a típuskonverziókról szóló fejezetet további részletekért.

A PHP a kifejezések egy teljes és hatékony megvalósítását biztosítja, és teljes dokumentációja meghaladja e kézikönyv kereteit. A fenti példák rávilágítanak, hogy mi is az a kifejezés, és hogyan kell létrehozni hasznos kifejezéseket. A kézikönyv hátralevő részében az expr alatt egy érvényes PHP kifejezést értünk.