A Redhat Package Manager használata

A csomag telepítése

Most hogy tudjuk, hogy mit tartalmaz a csomag, nincs más dolgunk, mint feltelepíteni. Elsőnek érdemes egy telepítési tesztet végrehajtani, ami kiszűri az esetleges konfliktusakat más csomagokkal/fileokkal, megvizsgálja, hogy minden -a program működéséhez szükséges- file fent van-e, tehát hogy egyáltalán telepíthető-e a csomag. A tesztelést a következő parancs végzi el:

rpm -i --test mtv-1.1.0.20-2.i386.rpm

Ha semmi gond nincs, akkor nem ír ki semmit.

A hibalehetőségek a következők lehetnek:

konfliktusa van egy fileal, egy másik csomagból. Pl.: az 'rpm -i --test rpm-2.0.11-1.i386.rpm' hatására a következő üzenetet kapjuk: /usr/bin/rpm2cpio conflicts with file of rpm-2.3-1. Itt a /usr/bin/rpm2cpio file nem egyezik meg a csomagban lévő fileal, így azt felülírhatja telepítéskor. Ezt a hibaüzenetet akkor is kiírhatja, ha egy újabb csomagot, frissebb verzióval rendelkező csomagot szeretnénk feltelepítni, így ez esetben az üzenet nem éppen hibának, hanem figyelmeztetésnek tekinthető (igaz, e kijelentésem mindig igaznak tekinthető)
nincsenek meg a program futásához szükséges feltételek. Pl.: az 'rpm -i --test blather-7.9-1.i386.rpm' parancs hatására a következő üzenetet kapjuk: failed dependencies: bother >=3.1 is needed by blather-7.9-1. Ez azt jelenti, hogy a blather program működéséhez legalább 3.1-es verziószámú bother csomag szükséges.

Ha ezek után is a telepítése mellett döntöttünk, ezt könnyen megtehetjük. Ha semmilyen üzenetet nem írt ki, 'rpm -i --test <filename>' hatására az 'rpm -i <filename>' paranccsal feltelepíthetjük a csomagot. Például tegyük fel, hogy a blather programhoz minden feltétel adott. Ekkor ezt a következő paranccsal telepíthetjük fel:

rpm -i blather-7.9-1.i386.rpm

Ha nagy csomagot telepítünk fel, a telepítés hosszú ideig eltarthat, és esetleg az ember azt hiheti, hogy a gép lefagyot, miközben csak éppen a tömörítést végzi. E félreértésekre jó a -h opció, aminek hatására a csomagkezelő a telepítés alatt 50 darab # jelet tesz ki. Ez a windows-os telepítés alatt megszokott %-os kihelzésnek felel meg, számok nélkül. Pl az 'rpm -i -h mtv-1.1.0.20-2.i386.rpm' parancs végrehajtása végén a következőt kapjuk:

##############################################

Ezt csak tetézhetjük a 'v' opció kiegészítésével, ami főleg akkor hasznos, ha mondjuk egy könyvtárban lévő összes *.rpm filet fel szeretnénk telepíteni. Tehát például:

Installing mtv-1.1.0.20-2.i386.rpm
Installing blather-7.9-1.i386.rpm

Ha még ez sem elég, annél sokkal részletesebb információt kaphatunk a vv opcióval. És hogy mi is ez? Lássunk erre egy példát!

rpm -ivv mtv-1.1.0.20-2.i386.rpm

Nos gondolom, hogy a lista magáért beszél, nem kell magyarázni. Természetesen mind a -iv, és mind a -ivv opció megspékelhető egy -h opcióval, bár ennek talán csak a -iv opciónál van értelme.

Ha a telepítési teszt valamilyen üzenettel tért vissza, nem kell kétségbe esni, minden feltelepíthető, csak kis erőszakot kell bevetni! De lássuk ezeket az erőszakos eszközöket:

Tegyük fel, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy csak egy régebbi programot szeretnénk frissíteni újabbra. Ekkor például az rpm -i --test mtv-1.1.4-1.i386.rpm hatására a következő üzenetet kapjuk, ha mondjuk az 1.1.0.20-as mtv már fent van a gépünkön:
file /usr/X11R6/bin/mtv from install of mtv-1.1.4-1 conflicts with file from package mtv-1.1.0.20-2
file /usr/X11R6/bin/mtvp from install of mtv-1.1.4-1 conflicts with file from package mtv-1.1.0.20-2
file /usr/doc/mtv/LICENSE from install of mtv-1.1.4-1 conflicts with file from package mtv-1.1.0.20-2
file /usr/doc/mtv/README-Fullscreen from install of mtv-1.1.4-1 conflicts with file from package mtv-1.1.0.20-2
file /usr/doc/mtv/release-notes.html from install of mtv-1.1.4-1 conflicts with file from package mtv-1.1.0.20-2
Innen kiolvasható, hogy a 1.1.0.20-as mtv már fent van, és ha fel szeretnénk telepíteni a 1.1.4-es mtv-t, az felülírna pár olyan filet, ami eredetileg az 1.1.0.20-as mtv-hez tartozna. És az is kiolvasható, hogy a feltelepíteni kívánt csomag frissebb, mint a gépen lévő csomag. Akkor ezt könnyű szívvel frissíthatjük, a következő paranccsal:
E hatására frissíti az mtv csomagot. A frissítési opciókkal még később foglalkozunk!
Mit tehtünk akkor, ha a feltelpíteni kívánt csomagnak egy olyan csomaggal van konfliktusa, ami egy teljesen másik programot tartalmaz? Nos ilyenkor el kell gondolkodnunk, hogy mik is azok a fileok, és milyen hatással lehetnek az egyik, illetve a másik program/csomag működésére. Ha egy sima dokumentumról van szó, akkor természetesen semmi gond, de ha egy bináris, vagy konfigurációs fileról van szó.... Nos akkor szerintem jobb ha vagy az egyiket, vagy a másikat töröljük, amit az rpm --erase <csomagneve> paranccsal megtehetünk, és ezután már gépünkre szabadíthatjuk az 'rpm -i <file neve>' parancsot. De tegyük, fel, hogy minket nem érdekel hogy milyen kárt teszünk a felülírással! Ekkor az 'rpm -i --replacefiles <file neve>' parancsot kell meghívni, ami zokszó nélkül feltelepíti a csomagot, és minden útjában álló filet felülír.
Tegyük fel, hogy a telepítési tesztnél egy hiányosságra figyelmeztet minket az rpm, de tudjuk, hogy a program ettől működni fog (legalábbis azt hisszük), csak esetleg a filehoz tartozó képessége nem lesz használható. Ekkor a csomagot az 'rpm -i --nodeps <file neve>' paranccsal kell feltelepíteni.

Körübelül ezek az opciók jönnek számításba, amikor telepítni szeretnénk egy csomagot, és általában ezek a variációk kielégítik az átlagos felhasználót. De ennél sokkal több telepítési opció is van, és ezek a következők:

rpm -i --replacepkgs <file neve>:
Ha feltelepítettünk egy csomagot, és mondjuk ha az megsérült, e opció segítségével az egészet újratelepíthetjük.
rpm -i --force <file neve>:
Ezzel tulajdonképpen azt mondod az rpm-nek: Telepítsd fel mindenképpen!
rpm -i --excludedocs <file neve>:
Az rpm csomagban egyes fileokat definiálni lehet, mint dokumentum. E opció hatására ezeket a fileokat nem rakja fel.
rpm -i --includedocs <file neve>:
Ez az opció akkor hasznos, ha az rpm kezelőd úgy van beállítva, hogy soha ne rakja fel a dokumentumokat instaláláskor. E opció hatására lebeszélhető e tagadó viselkedéséről, és felrakja a csomagban lévő dokumentumfilokat is.
rpm -i --prefix <path> <file neve>:
Néhány rpm csomag megengedi, hogy megadjunk egy útvonalat, amit gyökérnek tekint, így áthelyezhető a program. Például ha a path-nak a /usr -t adjuk meg, akkor ami eredetileg a /bin -ben lenne, a /usr/bin-be kerül. Ez az opció nem minden csomagnál él. És hogy honnan tudható meg, hogy áthelyezhető-e a csomag? Erre a következő parancs ad választ:
rpm -qp --queryformat "%{defaultprefix} n" <file neve>
Ha e parancs hatására a none választ kapjuk, akkor a csomag nem helyezhető át.Viszont ha egy útvonallal válaszol (a --prefix opció hiányakor oda települne a program), akkor a csomag áthelyezhető.
rpm -i --noscripts <file neve>:
Az rpm csomagban, mint említettem scriptek is elhelyezhetők, amik a telepítés előtt/után, vagy törlés előtt/után lefuttathatók. E opció ezek futtatását tiltja.
rpm -i --percent <file neve>:
Hasonló a -h opcióhoz, csak itt a # jel helyett kiírja számmal, hogy a telepítés hány százalékával végzett. Ezt főleg az rpm kezeléséhez írt programoknak szánták.
rpm -i --root <path> <file neve>:
Ezzel a gyökérkönyvtár definiálható. A path opcióban megadható, hogy a / könyvtár helyett melyiket tekintse gyökérkönyvtárnak.
rpm -i --dbpath <path> <file neve>
Az rpm a feltelepített csomagokra vonatkozó információit egy fileban, egy adatbázisban tárolja. Ennek az elérési útvonalát lehet megadni. Nagyon ritkán, szinte soha sem kell használni.
rpm -i --ftpport <port> <url cím>:
Ha az rpm-nek egy url címet adunk meg, az képes a megadott címről telepíteni a csomagot. A <port> opcióban a cél portszámát adhatjuk meg.
rpm -i ftpproxy <host> <url cím>:
Mint az előzőnél, csak itt az ftp-proxy szerver-t használjuk, a biztonságos kapcsolat érdekében.
rpm -i --ignorearch <file neve>:
az rpm csomagban definiálható, hogy milyen architektúrára (pl.: alpha, i386...) van fordítva a program, és természetesen az rpm tudja, hogy milyen architektúrán van. Ha a csomagban nem egyezik az architektúra a gép arhitektúrájával, és ezért nem akarja feltelepíteni a csomagot, e opcióval mozgásba hozhatjuk a telepítést
rpm -i --ignoreos <file neve>:
Hasonló az előzőhöz, csak itt az operációs rendszer (pl.: linux, beos...) beállítását lehet felülbíráltatni.

Ezen opciók tetszés szerint variálhatók, kombinálhatók, keverhetők.

Vissza