„A hullámokat az számlálja, aki
sötétben hallgatja a hullámverést és nem
az, aki látja a tengert."
/Weöres Sándor/
Ebben a fejezetben áttekintjük a jelenleg használatos hálózati megoldásokat.
Elôször a LAN-okról lesz szó, azon belül is
leginkább az Ethernetrôl. Utána a WAN-ok kerülnek
sorra, legvégül pedig a hálózati protokollok.
Az efféle csoportosítást az indokolja, hogy a különbözô technikákat élesen elkülönülô célokra használják. A LAN-ok szolgáltatják a nagy sávszélességû helyi kommunikációt, a különbözô telephelyek WAN-okon keresztül kapcsolódnak egymáshoz és e kettô technológia felett futnak a hálózati protokollok.
A LAN-okat többnyire maga a felhasználó építi ki saját telephelyén belül a helyi kommunikáció lebonyolítására. A WAN-okat legtöbbször valaki más szolgáltatásaként veszik igénybe és arra használják fel, hogy a telephelyek közötti forgalmat bonyolítsák le. E két technológia tehát teljesen más feladatot tölt be, más megoldásokkal. A rajtuk továbbított hálózati protokoll fedi el a részleteket a felsôbb rétegek elôl.
A hálózati protokoll csomagjai egy ideig a LAN keretekben utaznak, utána átkerülnek a WAN csomagjaiba és úgy továbbítódnak a WAN felett. Azt a berendezést, amelyik a csomagokat az egyik fajta hálózatról megkapva a másikra továbbítja, router-nek nevezzük. A router-ek és az állomások, valamint a két router közötti átviteli közeget (legyen az LAN vagy WAN) hívjuk link-nek. Egy link-nek alapvetô tulajdonsága, hogy rajta 2 állomás közvetlenül küldhet egymásnak információkat, egy router közbeavatkozása nélkül. Tehát például egy LAN szegmens, ahol bármely két állomás keretet küldhet egymásnak link-nek tekinthetô, csakúgy, mint a WAN kapcsolat.
Szomszédosnak nevezzük azokat az állomásokat, melyek egy link-en találhatóak.
4.1. Local Area Network technikák