Az ISDN szabványok kidolgozása 1972-ben kezdôdött el a CCITT-ben, az elsô részeket 1984-ben publikálták. A cél az volt, hogy a meglévô telefon-architektúrát digitálissá alakítsák és hogy lehetôleg csak egy ilyen rendszer terjedjen el, hogy a világ egységes hálózata megôrizhetô maradjon. Az ISDN szolgáltatásai között beszéd, fix sebességû adat és video átvitele szerepel, mindez számos járulékos szolgáltatással. A beszédátvitel esetén például a hívásátirányítás, konferenciabeszélgetés, hívástartás, hot-line szolgáltatás, rövidített telefonszámok és még sok más járul magához az alapszolgáltatáshoz.
A kitûzött célt az elkészült szabvány maradéktalanul teljesíti, az ISDN mégsem em túl sikeres. Talán az egyetlen olyan technológia, amely teljesen kidolgozott állapotában is csak elvétve volt használatos. Ennek oka elsôsorban a szabványosítási folyamatban és annak motivációiban keresendô. Az ISDN ugyanis elsôsorban a szolgáltatók számára volt fontos, kidolgozásakor az ôk, valamint a szabványügyi szervezet szempontjai voltak a döntôek. Az elôfizetôk pedig csupán az elmúlt években kezdték felismerni, miért is jó nekik ez az új technológia, ehhez azonban szükségessé vált például többek között az ISDN végberendezések árának elfogadható szintre csökkenése is. Az ISDN tipikus példája annak, hogy a piacra fölülrôl" nem sok mindent lehet bevezetni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mára minden fejlett országban elérhetô az ISDN, hazánkban 1996 közepén Budapesten elôfizethetô az ISDN, ám ára egyenlôre csak néhány üzleti felhasználónak teszi elérhetôvé.
Az ISDN a felhasználó felé két alapvetô sebességû interface-t definiált. Az egyik a Basic Rate Interface (BRI), a másik a Primary Rate Interface (PRI). A BRI két 64 kbit/s sebességû hordozócsatornából (B csatorna) és egy 16 kbit/s sebességû adatcsatornából áll (D csatorna), emiatt gyakran hívják 2B+D interface-nek. A PRI Európában 30, Amerikában 23 B csatornából áll és egy 64 kbit/s D csatornából. Az amerikai PRI keretben így 24x64 kbit/s adódik, ami a DS1 sebesség. Az európai PRI keretben ez 31x64 kbit/s, amihez még egy B csatornát hozzávéve kapjuk az E1 sebességet. Ezen a plusz B csatornán a keretezés, a szinkronizáció és további management funkciók kaptak helyet. Az ISDN ennél magasabb sebességeket és azok keretszervezését is definiálta, mi ezekkel most nem foglalkozunk. Az ISDN telefónia a BRI interface-t használja, a PRI elsôsorban a kis magánközpontok valamint a LAN-ok összekötése céljából született.
13. ábra. ISDN interface-ek
Az ISDN berendezések elhelyezkedését a fenti ábrán láthatjuk. A hagyományos terminológiában a TE (Terminal Equipment) a telefon. Ha telefonunk nem ISDN-képes, akkor egy TA (Terminal Adaptor) segítségével illeszthetjük a hálózathoz. (Analóg TE esetén itt a beszéd digitalizálása, a hívásfelépítés lebonyolítása a fô funkciók). Az NT2 berendezés felelôs a 2B+D csatorna multiplexálásáért, a vonalak elektronikus illesztésért, valamint felügyeleti funkciókat lát el. Az NT1 (már a központból) biztosítja a táplálást.
Egy NT2-höz összesen 127 TE csatlakozhat, természetesen ezeknek együttvéve áll a rendelkezésére a 2 B csatorna, de ily módon lehetséges egyszerre 2 beszélgetést lefolytatni vagy beszélgetni és közben adatokat küldeni. Természetesen egy ISDN telefon célszerûen magában foglalja mind a TE, mind az NT2 egységeket. A továbbiakban a D csatornára fordítjuk figyelmünket.
A D csatorna adatkapcsolati rétegben mûködô protokollja a LAPD (Link Access Procedure for channel D), mely a hibás keretek újraküldésével hibamentes kommunikációt biztosít az LE és a TE között. A LAPD az X.25 adatkapcsolati protokolljához a LAPB-hez nagyon hasonló és azzal együtt az IBM által kifejlesztett SDLC-bôl származik.
A D csatorna 3. rétegében az ITU-T által Q.931 néven specifikált jelzésrendszer mûködik, mely alapját képezi a Frame Relay SVC (Q.933) és az ATM jelzésrendszernek (Q.2931) is. A Q.931 formális neve DSS1 (Digital subscriber Signalling System), DSS2-vel a Q.2931-t illetik. A DSS részletesebb leírása az ATM fejezetben található.