Minden link-en fontos az IP címek MAC címekre való fordítása. Ennek módja természetesen függ az alkalmazott link-tôl, így a metódus nem az IP része, hanem minden link-hez külön definiálta az IETF. A legáltalánosabban elterjedt módszer (Ethernet, Token Ring és minden broadcast jellegû link fölötti) a következô.
Az az állomás, mely egy IP címhez tartozó MAC címet keresi, felad egy ARP keretet a link broadcast címére, hogy azt minden állomás megkapja. A keret típusa (Ethernet esetén 0x806 a típusmezôben) jelzi, hogy ARP keretrôl van szó és tartalmazza a szóban forgó IP címet, a feladó IP és MAC címét, valamint a protokoll azonosítóját. Ez IP esetén 5 és azért van rá szükség, mert ugyanez az ARP mechanizmus mûködhet IPX, DECNet, stb. alatt is.
Az az állomás, amelyik a megadott IP címrôl magára ismer, beleírja a csomagba saját MAC címét és visszaküldi a csomagot. Elôtte azonban megjegyzi a küldô IP és MAC címét, hiszen valószínûleg csomagot fog kapni attól az állomástól, arra valószínûleg válaszolni is fog, és akkor majd jól jön a már megismert MAC cím. Így minden állomás egy kis ARP táblázatot vezet, melyben IP cím, MAC cím összerendeléseket tart, mely bejegyzések, ha sokáig nem használják ôket, kiöregszenek.
Ez a módszer olyan link-ek fölött, melyek nem broadcast jellegûek, azaz nem lehet egy kerettel minden állomást megszólítani (például X.25) nem mûködik, ott ennél sokkal bonyolultabb eljárások kellenek, mint azt majd az ATM-rôl szóló részben látni fogjuk.