Az IP 32 bites címeket használ, a címeket byte-onkét, egymástól ponttal ('.') elválasztva, tízes számrendszerben írjuk. (Például 152.66.77.1.) Minden cím egy hálózati és egy állomásszámból áll. A hálózat száma azonosítja azt a hálózatot, melyen a cél található, az állomásszám pedig azon belül magát az állomást. Kezdetben a hálózat száma 7 bites, az állomás száma pedig 24 bites volt, minthogy kevés, de népes hálózatokra számítottak. Késôbb ezt a címformátumot A osztályú címnek nevezve még két címosztályt vezettek be, a B és C osztályt. Ezekben nagyobb hely volt a hálózat száma részére (14 és 22 bit) és kisebb az állomás számára (16 és 8 bit), több, de kisebb hálózat számára címteret biztosítva. Sajnálatos módon a legtöbb jelenlegi hálózat számára a B osztály sok, a C osztály kevés állomás bekapcsolását teszi lehetôvé, ami miatt a B osztály kimerülni látszik. Ezzel a problémával késôbb még foglalkozni fogunk.
Az Internet Multicast számára van fenntartva a D osztály, az ebben levô 28 hasznos bit struktúrálatlan és egy cím egy multicast csoportot jelöl. A D osztályt az IGMP (Internet Group Management Protocol) mellett vezették be az RFC1112-ben. Az E osztályú címek késôbbi felhasználásra vannak fenntartva és kevéssé valószínû, hogy valaha használni fogják ôket.
Ha az állomás száma helyére csupa 0-t írunk, a kapott szám magát a hálózatot azonosítja (például 152.66.0.0 egy B osztályú cím esetén), ha csupa 1-t, akkor a hálózaton minden állomást broadcast jelleggel (például 152.66.255.255).
Az állomások számára fenntartott mezôt gyakran két részre osztják, egyik rész a subnet-et (alhálózat) azonosítja, másik pedig azon belül magát az állomást. Ez oly elterjedt, hogy szinte az címzési architektúra részét képezi. [RFC950] Azt, hogy az állomás számára rendelkezésre álló biteket (B osztály esetén 16) hogyan osztják fel a subnet és a tényleges állomás azonosítója között, a rendszer szempontjából teljesen mindegy, mindössze egy subnet maszk megadása szükséges. Ebben a 32 bites maszkban minden bit 1, ami a hálózat vagy a subnet számához tartozik és 0, ami magát az állomást azonosítja. Tehát, ha egy B osztályú hálózatban a felsô 8 bitet tartják fenn a subnet jelölésére, akkor a subnet maszk 255.255.255.0 lesz. Újabban létezhetnek változó hosszúságú subnet-ek is, tehát egy hálózatban lehet olyan subnet, melynek azonosítására az állomásszám felsô 8 bitjét használjuk, és lehetnek olyanok, ahol a felsô 12 bitet. Természetesen a subnet-ek számait úgy kell kiosztani, hogy a felsô 8 bitbôl el lehessen dönteni, hogy ez most egy 8 vagy 12 bites subnet szám. Ez akkor lehet hasznos, ha sok eltérô méretû subnet-ünk van és fix beosztás esetén nem elegendô a címtér. A módszer viszont egy fokkal bonyolultabb routing protokollt és adminisztrációt igényel.
Egy subnet-en levô állomások szomszédosnak számítanak, tehát router közbeiktatása nélkül tudnak kommunikálni, egy közös link-en vannak. Lehetséges azonban, hogy egy link-en több subnet is legyen, azonban egy subnet nem tartalmazhat több link-et, hiszen azok között az átjárás csak router-en át lehetséges. Ha egy link-en több subnet van, akkor a különbözô subnet-en lévô állomások, bár közvetlenül is kommunikálhatnának, mégis router-t vesznek igénybe.