.

init A legfontosabb szolgáltatás, amit egy UNIX rendszer nyújt, az init . Ez indul minden UNIX rendszer első processzeként, mint az utolsó dolog, amit a kernel boot-olás után csinál. Amikor az init  indul, folytatja a boot-olási folyamatot különböző indulási aprómunkák elvégzésével, azaz pl. ellenőrzi és csatlakoztatja (mount) a fájlrendszereket, démonokat indít, stb.         Azon dolgok pontos listája, amit az init  végez, egy sajátos paramétertől függ, mely többértékű lehet, és a működés módját, jellegét határozza meg. Az init  általában nyújt egy egyfelhasználós üzemmód-ot (single user mode), mely esetén egyetlen felhasználó sem jelentkezhet be, csakis a root , aki a konzolon használhatja a burokprogramot (shell). A szokásos üzemmód a többfelhasználós üzemmód (multiuser mode). Néhány esetben ezt általánosítják, és bevezetik a futásszinteket (run level); az egy- és többfelhasználós üzemmód két futásszintnek felel meg, de vannak mások is, mint pl. az X automatikus futtatása a konzolon.               Normál működés esetén az init  megbizonyosodik arról, hogy a getty  programok dolgoznak, azaz a felhasználók be tudnak jelentkezni, és az árva processzeket (amelyeknek a szülője meghalt) örökbe fogadja, mivel a UNIX típusú rendszerekben minden processznek muszáj egyetlen fastrutkúrához tartozniuk. Amikor a rendszert leállítják (shut down), az init  az, amely a többi processz leállításával foglalkozik, lecsatolja a fájlrendszereket, és megállítja a processzort, valamint egyéb dolgokat is végez, ha úgy lett konfigurálva.

Linux rendszeradminisztrátorok kézikönyve (első javított változat; SAG-HU 0.6b1)