Sok segédprogram van, mellyel biztonsági mentést végezhetünk. A UNIX
szokásos mentő programjai a tar , a cpio , és a
dump . Létezik még sok ''third party'' csomag is, mely
használható. A mentési adathordozó választása befolyásolhatja, hogy
melyiket választjuk.
A tar és a cpio hasonlók, és a mentések szempontjából
többnyire egyenértékűek. Mindegyik alkalmas fájlok szalagra mentésére,
illetve onnan való visszaállításra. Mindegyik képes lényegében
bármilyen adathordozót is használni, mivel a kernel eszközmeghajtói
törődnek az alacsony szintű eszközkezeléssel, így a különféle eszközök
lényegében azonos módon jelennek meg a felhasználó szintű programok
előtt. A tar és cpio néhány UNIX-os változatának
problámája lehet a szokatlan fájlokkal (szimbolikus kötések,
eszközfájlok, nagyon hosszú elérési utak), de a linuxos változatok
mindezt helyesen kezelik.
A dump abban különbözik ezektől, hogy a fájlrendszer tartalmát
közvetlenül, nem a fájlrendszeren keresztül olvassa. Ezt speciálisan
bizonsági mentések céljából írták, míg a tar és cpio
programokat elsősorban archiválásra, de azért használhatók biztonsági
mentésre is.
A fájlrendszer közvetlen olvasásának vannak előnyei. Lehetséges
ilyenkor a fájlok visszaállítása időbélyegjeik átállítása nélkül; a
tar és cpio használata előtt viszont a fájlrendszert
először csak olvashatóan kell csatlakoztatni (mount-olni). A
fájlrendszer közvetlen olvasása hatákonyabb is ha mindent le kell
menteni, mert a legkevesebb fejmozgással megoldható. A legnagyobb
hátránya az, hogy a mentési program ilyenkor a fájlrendszer típusához
kötődik: pl. a Linux dump utasítása csak az ext2
fájlrendszerre működik.
A dump továbbá közvetlenül támogatja a mentési szinteket (lásd
lentebb); míg a tar és a cpio esetén ezt egyéb eszközökkel
kell megvalósítani.
A ''third party'' mentési segédeszközök összehasonlítása ezen könyv
vizsgálati körén kívül esik. A ''Linux Software Map'' sok ilyen célú,
szabad terjesztésű programot felsorol.
|