A személyi számítógépeknek elemmel meghajtott hardver órájuk van. Az
elem biztosítja azt, hogy az óra még akkor is járjon, amikor az egész
számítógép ki van kapcsolva, azaz nincs feszültség alatt. A hardver
óra a BIOS setup képernyőjén keresztűl állítható be, vagy egyéb más
módon, amikor az operációs rendszer fut.
A Linux kernel az időt a hardver órától függetlenül méri. A boot-olás
ideje alatt a Linux a hardver órájával megegyező időre állítja a saját
órájának idejét. Ezután már mindkét óra egymástól függetlenül jár. A
Linux azért használ saját órát, mivel a hardver órájának folyamatos
figyelése túlságosan lassú és bonyolult.
A kernel órája mindig a világidőt mutatja. Emiatt a kernelnek
egyáltalán nem szükséges ismernie az időzónákat -- ezen egyszerűség
növeli a megbízhatóságot és megkönnyíti az időzóna
információinak frissítését. Valamennyi processz önállóan kezeli az
időzóna váltásokat (felhasználva azokat az alapvető eszközöket, melyek
az időzóna csomag részét képezik).
A hardver órája járhat a helyi és a világidő alapján is. Általában
jobb, ha a világidőt alapul véve működik, ebben az esetben nem
szükséges átállítani a hardver óráját, amikor elkezdődik vagy
befejeződik a nyári időszámítás (a világidőre nem vonatkozik a nyári
időszámítás). Sajnálatos módon némely PC operációs rendszer --
beleértve az MS-DOS-t, a Windows-t, az OS/2-t -- azt feltételezi,
hogy a hardver órája a helyi időt mutatja. A Linux képes mindkét
típust kezelni, de ha a hardver órája a helyi időt mutatja, akkor azt
szükséges megváltoztatni a nyári időszámítás kezdetén vagy végén
(egyébkent nem mutathatná a helyi időt).
|