.

Rendszerindítás egyfelhasználós üzemmódban Nagyon fontos futásszint az 1-es, melynek neve egyfelhasználós üzemmód (single user mode), amely esetén csak a rendszeradminisztrátor használja a gépet, és csak a lehető legkevesebb szolgáltatás fut. Az egyfelhasználós üzemmód szükséges néhány adminisztratív feladathoz7.2, mint pl. az fsck  futtatása a /usr  partíción. Ez ugyanis a partíció lecsatolását igényli, ami csak a legtöbb szolgáltatás kikapcsolásával lehetséges. Egy futó rendszer a telinit  paranccsal vihető egyfelhasználós üzemmódba, azaz 1-es futásszintre. Rendszerindításkor pedig a kernel parancssorába írhatjuk be a single vagy emergency szavakat, hogy ugyanezt elérjük. A kernel ezt ugyanis továbbadja az init -nek, ami ebből tudja, hogy nem az alapértelmezett futásszinten kell indulnia. (A kernel parancssorának bevitele a rendszerindítás módjától függ, pl. a LILO segítségével oldható meg egyszerűen.) Egyfelhasználós módba való boot-olás néha szükséges, pl. az fsck  kézzel való futtatásához. Ugyanis ha pl. az /usr  partíció komolyan megsérül, akkor minden további hozzáférés ennek fájljaihoz tovább szaporítja a hibák számát, így az ellenőrzést az első lehetséges alkalommal el kell végezni. Az init  által indított rendszerindító szkriptek automatikusan egyfelhasználós üzemmódba lépnek be, ha az automatikus fsck  súlyos hibát észlel. Ez védeni szándékozik a rendszert egy olyan fájlrendszer használatától, mely nem javítható automatikusan. Ez az eset viszonylag ritka, és általában fizikailag sérült merevlemeznél, vagy kísérleti kernelnél fordul elő, de jó, ha felkészülünk rá. Biztonsági okokból egy jól felépített rendszer megkérdezi a root jelszót a shell indítása előtt egyfelhasználós üzemmódban. Különben egyszerű lenne egy megfelelő sor beírásával a LILO-t arra utasítani, hogy root jogokkal indítsa bárki el a rendszert. Természetesen ez nem működik, ha a /etc/passwd  sérül, és ekkor csak egy rendszerindító floppi segíthet.

Linux rendszeradminisztrátorok kézikönyve (első javított változat; SAG-HU 0.6b1)