|
|
var
előtaggal kezdődik, nézd meg az említett táblázatokat!
^
',
alsó indexek írására pedig a '_
'
parancskarakter szolgál. Ezek az utánuk álló karaktert helyezik az indexbe,
ha egynél több karakter áll az indexben, akkor csoportok használata a megoldás.
\sqrt
paranccsal hozhatsz létre. Ha nem négyzetgyökről, van szó, hanem n. gyökről, akkor n-t add meg opcionális paraméterként! A gyökjel hosszát a LaTeX automatikusan állapítja meg.
Ha csak egyszerűen egy gyökjelre
van szükséged, akkor a
\surd
parancs a megoldás.
\underline
, \overline
Az első parancs aláhúzva, a második pedig ,,föléhúzva" jeleníti meg argumentumát.
Az alábbi parancsok pedig hosszú, vízszintes kapcsos zárójeleket adnak.
\overbrace
és \underbrace
Felül illetve alul kapcsolják összes
paraméterként átadott képletet. Természetesen lehetőség van a ,,kapocs"
fölé, illetve alá szöveget írni, a '^
', illetve a '_
' parancsokkal.
Figyeld meg a példát!
\vec
parancs. Ha a vektor neve nem csak egy karakterből áll, akkor az
\overrightarrow
és \overleftarrow
parancsokat ajánlom.
Ha a deriváltak jelzésére apró vesszőket szeretnél használni, ezt nagyon egyszerűen megteheted:
Az ékezetet előállító parancsok közül kicsit különleges még a
\widehat
és a \widetilde
parancs, mert ezek nem csak egy, hanem több betű fölé helyezik ékezeteiket.
\arccos
\cos
\csc
\exp
\ker
\limsup
\min
\sinh
\arcsin
\cosh
\deg
\gcd
\lg
\ln
\Pr
\sup
\arctan
\cot
\det
\hom
\lim
\log
\sec
\tan
\arg
\coth
\dim
\inf
\liminf
\max
\sin
\tanh
Az egyes függvényneveknek lehetnek olyan paraméterei, amit a nevek alá kell,
írni, ilyen például a példában a \lim
parancs. Ezeket a '_
'
karakterrel adhatod meg.
A számelméletben gyakran használt \mod
hiányzik a táblázatból, mert ennek
kétféle változata is létezik, a
\pmod
és a \bmod
.
Használatukkal kapcsolatban lásd a következő példát!
\frac{...}{...}
parancs, amelynek két paramétere
a tört számlálója és nevezője. Ha a törtek indexben szerepelnek, akkor néha
jobban néz ki a '/
' jellel előállított forma.
A binomiális együtthatók formázása csak annyiban különbözik a törtekétől, hogy nincs szükség törtvonalra, ezért is tárgyalom őket együtt. Két parancs tartozik ehhez a témához, a
{... \choose ...}
és az {... \atop ...}
,
az első a zárójeleket is kirakja, míg a második nem.
\sum
és az \int
.
Az operátorok alá és fölé szöveget természetesen a
'_
' és a '^
' parancsokkal írhatsz.
\{
és \}
forma a megoldás. A többi speciális határolójelet a *. táblázatban láthatod.
Gyakran szükség lehet az alapértelmezettnél nagyobb zárójelekre, határolójelekre. Ha egy határolójel elé a
\left
illetve a \right
parancsot írod, akkor a LaTeX automatikusan a megfelelő nagyságú
zárójelet fogja használni. A \left
parancs nyitó, a \right
pedig záró határolójelek esetén használatos. Fontos, hogy minden
\left
parancsot egy \right
parancs zárjon le! Ha esetleg nincs
szükséged a lezáró határolójelre, azt nem akarod kiírni, akkor a
\right.
parancsot használd, ez egy üres záró határolójelet eredményez, logikailag lezárja a nyitó határolójelet, a papírra azonban nem kerül záró határolójel. Használatára később, az esetszétválasztásnál láthatsz egy jó példát.
Esetenként szükség van a határolójel méretének kézzel történő beállítására, mert a LaTeX rosszul állapította a meg a használandó méretet. El kell néznünk neki ezeket az apró hibákat, hiszen csak egy számítógépprogram. Mint mindig, most is megvan azonban a lehetőség a beavatkozásra. A
\big
, \Big
, \bigg
, \Bigg
parancsok egyre nagyobb határolójeleket
adnak meg. A határolójel típusát a parancs után kell írni, mint a \left
és
a \right
esetében.
\ldots
paranccsal állíthatsz
elő. Matematikai módban további hasonlók állnak rendelkezésedre:
\cdots
, \vdots
, \ddots
A \cdots
parancs is három pontot állít elő vízszintesen,
de azt függőlegesen a sor közepére igazítja. Hasznos például, ha a pontok
műveleti jelek között állnak.
A \vdots
parancs függőleges három pontot, a \ddots
pedig átlós három
pontot ír. Ezek a parancsok - mint azt később látni fogod - általános
mátrixok írásakor hasznosak.
flu@ludens.elte.hu |