Amikor a browser-el (Netscape, Internet Explorer, Lynx) lekérünk egy oldalt, a browser elküld egy HTTP kérést a Web szervernek, majd megjeleníti a szerver által visszaadott adatokat. Az állomány amit visszakap bármilyen tipus lehet. Általaban egy HTML(HyperText Markup Language) nyelv használatával felépített web oldal.

Mint sok más kliens a HTTP browser is kiküld egy parancsot, majd várakozik a szerver válaszára. Ez a válasz tartalmazhat egyszerű szöveg állományt, HTML oldalt, képeket, hang állományokat, animációkat, és minden egyebet amit file-okban tárolni lehet.

Eredetileg a HTTP egy-egy új kapcsolat felépítését igényelte minden kéréshez. Azonban már a 1.0-ás verzió végefelé megjelent bővítésként, később az 1.1 verziótól kezdve pedig már szerves része a protokollnak, egy opció, amellyel a browserek kérhetik a szervertől, hogy egy kapcsolattal több adatot is átvihessenek.

Mint az előzőekből kiderült, több verziója is van a protokollnak. Lehetőség van arra, hogy a különböző verziójú browserek, proxyk, és szerverek is együtt működjenek. Ez úgy valósulhat meg, hogy mindegyik eszköz támogatja visszamenőleg is a különböző verziókat. A közös HTTP verzióban, illetve opciókban az egyes eszközök úgy állapodnak meg, hogy a saját képességeiknek megfelelően korlátozzák a kommunikációs szintet. Vagyis a gyakorlatban a browser a kérés fejlécében közli, az általa támogatott legnagyobb HTTP verziót, illetve legcélszerűbb opciókat. Ezeket a továbítás során a proxy, illetve válasz során a szerver korlátozza az általa támogatott legnagyobb verziójú protokollra, illetve az ismeretlen opciókat kiszűri. Ezáltal a kommunikáció végére kialakul az eszközök által közösen támogatott legjobb protokoll.

A GET request arra kéri a szervert, hogy a megnevezett dokumentumot keresse meg és küldje vissza. A szerver visszaküldi a HEAD-nél is visszaadott fejlécet, és ezt követi a dokumentum maga. A GET parancs arra is használható, hogy információkat küldjön vissza a scriptek számára, azonban erre a feladatra elsősorban a POST parancs szolgál.

A POST request arra szolgál, hogy adatokat küldjünk vele a klienstől a szervernek. Leggyakrabban a HTML form-ok ezt a metódust alkalmazzák az adatok elküldésére. Természetesen a kérés a parancson kívűl tartalmaz egy fejlécet minimum az adatokat tartalmazó body hosszával, és a body részben magukat az adatokat.

Amikor használjuk a az FTP protokollt, akkor kilistázhatjuk a másik Internet site állományait, lemásolhatjuk az állományait, vagy feltehetünk újakat. Az FTP kliensek általában az alábbi funkciókkal rendelkeznek:

Egy FTP session két kapcsolatot igényel a kliens és a szerver között. Az egyiket használja a parancsok, a másikat az adatok átvitelére.

• USER - user ID
• PASS - jelszó
• CWD - könyvtár váltás
• CDUP - szülő könyvtár
• LIST - könyvtár listázás
• TYPE - átviteli mód (A vagy I)
• RETR - állományok lehozása
• STOR - állományok tárolása

A CWD munka könyvtárat változtatja. A CDUP paranccsal valaszthatjuk a szülő könyvtárat az aktuális könyvtárnak ha a szerver nem támogatja a ".." speciális könyvtárnév használatát. A LIST a megadott, vagy az aktuális könyvtárban található állományok listájával tér vissza. A TYPE paramétere lehet A (ASCII) vagy I (Image másnéven bináris). És végűl a RETR és a STOR parancs végzi az állományok mozgatását. A RETR lehoz egy állományt a távoli gépről a felhasználó gépére, a STOR pedig feltölti a felhasználó gépéről a szerverre.

Az E-mail az Internet egyik leglényegesebb szolgáltatása. Az internet minden felhasználója ismeri és használja, mint az egymás közötti kapcsolat tartás eszközét.

• Az SMTP a levelek elküldésére, továbbítására
• A POP3 a távoli levelesládákban lévő üzenetek elérésére

(A POP3-on kívűl más protokollokkal, vagy közvetlenűl a mail szerverre való belépéssel is elérhetjük a levelesládánkat, azonban ez a leggyakrabban használt metódus.)

A Simple Mail Transfer Protocol (SMTP) a hálózat egyik legrégebbi és legstabilabb protokollja. Az SMTP lehetővé teszi, hogy két gép az Internet-en üzeneteket váltson egymással.

Egy kapcsolat épűl fel a két gép között. A kommunikáció ezen folyik. A kezdeményező "üdvözli" a fogadót. Közli a küldő és a címzett címét, majd a levelet adja át. Végül "elbúcsúzik" és bontja a fogadó bontja a kapcsolatot.

• HELO hostname.domain
• MAIL FROM: mail addr.
• RCPT TO: mail addr.
• DATA
• QUIT

A válaszok egy három digites response kóddal kezdődnek, és ezt követi egy ember által is olvasható szöveg.

A HELO paranccsal kezdődik minden session. Amikor egy kapcsolat felépül a kezdeményező gép egy HELO parancsot küld a saját teljes nevével. Mintha körülbelül azt mondanánk "Hello, én vagyok joe.cool.hu". A vevő egy 220-as kóddal válaszol. Tipikusan a szöveg a vevő neve.

A MAIL FROM: parancs paramétere a küldő teljes e-mail címe. A vevő válasza 250 OK. Az RCPT TO: parancs mondja meg, hogy ki a címzettje a levélnek. Ha a levélnek több címzettje van, akkor minden címzet egy-egy RCPT TO: paranccsal adunk meg. Mindegyikre küld egy-egy választ a vevő. Az RCPT TO: parancsra az alábbi válaszok érkezhetnek:

Miután megadtuk az összes címzettet következik a maga a levél. Az SMTP nem specifikálja a levél formátumát. Természetesen a fogadó programok megkövetelnek bizonyos formátumot. A DATA parancs vezeti be a levelet. Ezt követi a levél fejléce és teste. Miután az egész üzenetet elküldtük egy uj sorban egy "."-al jelezhetjük a levél végét. Mivel minden sor <CR><LF>-el végződik, ezért a záró jelzés "<CR><LF>.<CR><LF>". (Kicsi a valószínűsége, hogy egy sorban egyedülálló "." legyen, de mivel nem zárhatjuk ki, ezért a küldőnek ".."-t kell küldeni helyette, amit a vevő visszaalakít.)

Összegezés képpen nézzünk egy példa kommunikációt. A küldő avalon.aut.bme.hu, jelezzük "S"-el az általa küldött sorokat. A vevő mail.rulez.org, jelezzük "R"-el. A címzettek kate, aki létezik és jack, aki nem létezik az adott szerveren. (A sorok végén <CR><LF> áll.)

A fogadó gép bekapcsolódik a küldő szerverhez, és lekérdezi, hogy vannak-e új leveleink, és lehozza, ha van. A POP3 kommunikáció is parancsokból és válaszokból áll. Csak egy csatornát használ. Egyes parancsokra egy soros, másokra több soros válaszok kapunk. A több soros válaszok egy egyedül álló "."-al záródnak, mint az SMTP-nél a levél. (A levélben szereplő pontokat is úgy kezeli mint az SMTP.) A válaszok "+OK" vagy "-ERR" taggal kezdődnek attól függően, hogy sikeres vagy hiba jelzést kapunk.

Parancsok Paraméterek Válasz Funkció