A Unix kernel a közvetítõ a programok és a hardver között. Menedzseli a memóriát az összes futó program (processz) számára és biztosítja, hogy mind egyenlõen (vagy egyenlõtlenül, ha úgy tetszik) részesüljenek a processzor ciklusaiból. Továbbá egy kényelmes, hordozható felületet nyûjt a programoknak, amelyen át kommunikálhatnak a hardverrel.
Ennél persze jóval több szót érdemelne a kernel mûködése, de ezeket az alapvetõ funkciókat a legfontosabb ismerni.
Az újabb kernelek álltalában többféle hardverrel tudnak együttmûködni mint a régebbiek (azaz több eszközmeghajtójuk van). Lehet hogy az új kernelnek jobb a processz-kezelése, gyorsabb vagy stabilabb mint a régi verzió, és már ki van benne javítva az elõzõ ismert hibája. A legtöbben az eszközmeghajtók és a kijavított hibák miatt frissítenek kernelt.
Lásd a
Hardware-HOWTO-t.
Továbbá megnézheted a `.config' fájlt a
linux forrásában, vagy kiderül, ha kiadod a `make config', a
`make menuconfig' vagy a `make xconfig' parancsot.
Ez megmutatja az összes hardvert amit a szabványos kernel csomag támogat, de
nem mindent amit a linux támogat. Sok elterjedt eszközmeghajtó (mint például a
PCMCIA kártyák és némely szalagos egység meghajtója) betölthetõ modulként
vannak megírva, amelyeket külön gondoznak és terjesztenek.
Linus ajánl egy gcc verziót a linux forráshoz mellékelt README fájlban.
Ha neked nincs meg ez a verzió, a gcc ajánlott verziójának dokumentációja
megmondja, hogy kell-e frissíteni a libc-t. Ez nem egy bonyolult eljarás, de
fontos betartani az utasításokat.
Ezek a kernel program olyan részei, amelyek nincsenek közvetlenül beillesztve a kernelbe. Külön kell lefordítani, és szinte bármikor be lehet illeszteni a futó kernelbe illetve ki lehet venni onnan. A rugalmassága miatt már ez a legelterjedtebb módszer bizonyos kernel-szolgáltatások programozására. Sok népszerû eszközmeghajtó, mint például a PCMCIA meghajtók és a QIC-80/40 szalagos egység meghajtója betölthetõ modulként van megírva.
Ez az adott konfigurációtól függ. Elõször is a tömörített linux forrás majdnem 6 megabájt a 2.0.10 -es verziónál. A legtöbb helyen ezt a kicsomagolás után is megtartják. Kibontva 24 MB helyett foglal. De még nincs vége: ennél is több kell, hogy le is lehessen fordítani. Ez attól függ mennyi mindent akarsz betenni a kernelbe. Például az egyik gépemen van hálózat, a 3Com 3C509 meghajtója, három fájlrendszer, így összesen majdnem 30 MB lesz. A tömörített forrással együtt körülbelül 36 MB kell ehhez a konfigurációhoz. Egy másik gépen, hálózati eszköz támogatás nélkül (de hálózati támogatással) és hangkártya támogatással még többet foglal. Egy újabb kernelnek biztosan nagyobb a forrása mint egy réginek, és ha sok hardvered is van, akkor gondoskodj egy megfelelõen nagy merevlemezrõl. (És a mai árak mellett csak ajánlani tudom, hogy egy újabb merevlemez beszerzéséval oldd meg a tárolási problémákat.)
A többség számára a válasz: "elég sokáig". Alapvetõen a gép sebessége és a memória mennyisége határozzák meg a fordítási idõt, de kis mértékben függ a kernelbe konfigurált dolgok mennyiségétõl is. Egy 486DX4/100-es gépen 16 MB RAM-mal egy 1.2-es kernel fordítása öt fájlrendszerrel, hálózati támogatással, hangkártya meghajtóval körülbelül 20 percig tart. Egy 386DX/40-en (8 MB RAM) hasonló konfigurációval majdnem másfél óra. Amíg a gép fordítja a kernelt fõzz egy kávét, nézz tévét, kötögess vagy hódolj egyéb kedvteléseknek. Ha tényleg nagyon lassû géped van akkor megkérhetsz valakit, akinek gyors gépe van, hogy fordítsa le neked a kernelt.