Amikor a konfiguráló script véget ér, azt is mondja, hogy add ki a
`make dep' és a `make clean' parancsokat.
A `make dep' ellenõrzi, hogy az összes függõség, mint például az
include fájlok, a helyükön vannak-e. Nem tart sokáig, hacsak a géped nem nagyon
lassú. Egy `make clean'-t is csinálni kell.
Ez letörli az összes object fájlt és néhány egyéb dolgot, amit a régi verzió
hátrahagy. Mindenesetre ne felejtsd el ezt a lépést, mielõtt
megpróbálod újrafordítani a kernelt.
A `make dep' és `make clean' után jöhet a `make zImage'
vagy `make zdisk' (Ez az a rész, ami sokáig tart.)
A `make zImage' lefordítja a kernelt és (többek között) egy
`zImage' nevû fált hagy maga után a arch/i386/boot-ban.
Ez az új tömörített kernel. A `make zdisk' ugyanezt teszi, de
az új zImage-t rámásolja egy floppyra, amelyet addigra remélhetõleg
már betettél az ``A:'' drive-ba. A `zdisk' nagyon kényelmes az új
kernelek teszteléséhez. Ha lefagy (vagy egyszerûen csak nem mûködik jól),
akkor csak kiveszed a floppyt és bootolhatsz a régi kernellel. Akkor is jól
jön, ha véletlenül letörlöd a kernelt (vagy valami hasonló szörnyûség
történik). Új rendszerek telepítésére is lehet használni; az egyik lemez
tartalmát egyszerûen átmásolod a másikra.
Minden valamirevaló újabb kernel tömörítve van, ezért van `z'
a nevük elõtt. A tömörített kernel automatikusan kicsomagolja magát, amikor
végrehajtódik.
A `make mrproper' alaposabb törlést végez. Néha szükség van rá,
ajánlott minden patch alkalmával végrehajtani. A `make mrproper'
a konfigurációs fájlt (.config) is letörli, ezért csinálj róla
biztonsági másolatot, ha megtartásra érdemesnek találod.
A `make oldconfig' megpróbálja egy régi konfigurációs fájl alapján
konfigurálni a kernelt; elvégzi helyetted a `make config' lépést.
Ha még sosem fordítottál kernelt vagy nincs régi konfigurációs fájl kéznél,
akkor ne tedd, mert minden bizonnyal meg kell változtatni az alapértelmezett
konfigurációt.
A `make modules' leírása a modulokról szóló fejezetben található.
Ha kész van a kernel és az úgy is mûködik, ahogy szeretnéd, itt az ideje
installálni. A legtöbben a LILO-t (Linux Loader) használják erre célra.
A `make zlilo' installálja a kernelt, lefuttatja rajta a LILO-t,
és bootolásra kész állapotba hozza, DE CSAK AKKOR, ha a LILO a következõképpen
van konfigurálva: a kernel /vmlinuz, a LILO az /sbin-ben
van, és a LILO konfigurációs fájl (/etc/lilo.conf) tartalma is
ennek megfelelõ.
Ellenkezõ esetben közvetlenül kell a LILO-t használni. Eléggé könnyû installálni
és használni, de a konfigurációs fájl hajlamos összezavarni az embereket.
Nézd meg a konfigurációs fájlban (a régebbi verzióknál
/etc/lilo/config, az újaknál /etc/lilo.conf), hogy mi az
aktuális beállítás. A konfigurációs fájl így néz ki:
...
image = /vmlinuz
label = Linux
root = /dev/hda1
...
Az `image =' az aktuális kernelre mutat. A legtöbben
/vmlinuz-t használnak. A `label' alapján dönti el a lilo,
hogy melyik kernelt,
vagy operációs rendszert indítsa el, és a `root' az adott operációs
rendszert gyökérkönyvtára. Készíts biztonsági másolatot a régi kernelrõl és
másold a frissen fordított zImage-t a helyére. (Például, ha
`/vmlinuz'-t használsz, azt mondod, hogy `cp zImage /vmlinuz')
Ezután futtasd a lilo-t -- az újabb rendszereken elég annyi, hogy
`lilo', de régebbieken lehet, hogy /etc/lilo/install , vagy
akár /etc/lilo/lilo -C /etc/lilo/config kell.
Ha szeretnél többet tudni a LILO konfigurálásáról, vagy nincs is meg neked, akkor szerezd meg a legújabb verziót a kedvenc ftp helyedrõl és kövesd az utasításokat.
Ha szeretnél egy régi kernelt bootolni a merevlemezrõl (így is megmenekülhetsz,
ha az újat elrontottad), másold le a lilo konfigurációs fájlban az
`image = xxx' sort és az utánna következõ sorokat a fájl aljára, és
változtasd meg az `image = xxx' sort `image = yyy'-ra,
ahol `yyy' annak a fájlnak a teljes elérési útvonala, amelybe a régi
kernelt mentetted. Azután változtasd meg a `label = zzz' sort
`label = linux-backup'-ra és futtasd a lilo-t. Lehet, hogy be kell
tenni egy `delay=x' sort is a konfigurációs fájlba, ahol x az az idõ
tizedmásodpercben megadva, amennyit a lilo vár mielõtt bootolna. Így meg lehet
szakítani (például a shift billentyûvel) és be lehet írni a régi kernel
címkéjét, ha valami kellemetlen történik az újjal.