A floppy-k használatán kívül még több módszer van arra, hogy anélkül próbáljuk ki az új kernelt, hogy a régihez hozzányúlnánk. Sok más UNIX változattól eltérően a LILO képes arra, hogy bárhonnan a merevlemezről elindítson egy kernelt. (Ha nagy (500 MB vagy nagyobb) merevlemezed van, olvasd el a LILO dokumentációt, mert ez gondot okozhat). Ha az alábbiakhoz hasonlót fűzöl a LILO konfigurációs fájl végére, akkor úgy választhatsz egy frissen fordított kernelt, hogy nem nyúlsz a régi /vmlinuz-hoz: (persze előbb futtatni kell a lilo-t.)
image = /usr/src/linux/arch/i386/boot/zImage label = uj_kernelA legkönnyebben úgy lehet a LILO-t az új kernel indítására utasítani, hogy lenyomod a shift billentyűt bootoláskor (amikor csak annyi van a képernyőn, hogy LILO). Megjelenik egy prompt, ekkor be lehet írni, hogy `uj_kernel', hogy az új kernelt indítsa.
Ha több különböző kernel forrását szeretnéd megtartani a gépeden egyszerre (ez nagyon sok helyet foglal, légy óvatos), akkor a legegyszerűbb elnevezni az őket tartalmazó könyvtárakat /usr/src/linux-x.y.z, formában, ahol x.y.z a kernel verziója. Ekkor egy szimbolikus linkkel lehet választani közöttük. Például az ln -sf linux-1.2.2 /usr/src/linux parancs az 1.2.2 verzió forrását teszi aktuálissá. Mielőtt létrehozol egy ilyen szimbolikus linket, bizonyosodj meg arról, hogy az ln utolsó argumentuma nem egy létező könyvtár (régi szimbolikus link is lehet), mivel az eredmény nem az lenne amire számítasz.