Három alapvető adatstruktúra található a nyelvben: skalár, skalárok tömbje és az asszocitív tömb. Ezeket - mint azt későbbiekben látni fogjuk - mutatókkal is lehet kombinálni, így lényegében mindenféle adatstruktúrát megalkothatunk. A normál tömbök indexe - általában - 0-val kezdődik. Az asszociatív tömböket szövegekkel kell indexelni.
A változó nevének első karaktere határozza meg annak típusát:
Ez az első karakter a változónak a kifejezésben betöltött szerepét kell, hogy takarja. Példák:
Az alprogramokat még a & jellel is megjelölhetjük. Erre akkor lehet szükség, ha az alprogramot deklarációja előtt szeretnénk használni. Függvényre a deklarációja után már a & szimbólum nélkül is hivatkozhatunk (ez - a nyelv előző verziójától eltérően - minden függvényre alkalmazható).
A változók nevei egyébként a típusuknak megfelelő külön szimbólumtáblába kerülnek, tehát használhatunk azonos nevű tömböt, asszociatív tömböt és skalárt. (Ekkor $ize[0] az @ize tömb része, nem pedig az $ize változót helyettesíti.)
A változók nevei betűvel kell hogy kezdődjenek, és tetszőleges alfanumerikus karakterrel, illetve aláhúzásjellel folytatható. A változó neve nem kell, hogy megadott legyen, akár egy kifejezés is állhat helyette, melynek aktuális értéke lesz a valódi név!
Vannak speciális változónevek alapvető paraméterek jelölésére. Ezek az Előre definiált változók részben megtalálhatóak.