Következő: 11.2 Támogatott hálózati protokollok Fel: 11.1 Hardverkövetelmények és lehetőségek Előző: 11.1 Hardverkövetelmények és lehetőségek   Index

11.1.1 Hálózati eszközök

A Linux szabványos neveket használ a hálózati interfészek megkülönböztetésére. Mivel többet is használhatunk a hálózati eszközökből, ezért számozza őket a rendszer, az első eszköz száma 0-s (például eth0). Ezek a nevek a kernelben vannak definiálva, és nem eszközfájlok a /dev könyvtárban.

lo

a visszahurkoló eszköz (loopback device). Bármely ide küldött datagramm azonnal visszakerül a gép hálózati rétegéhez. Hálózati alkalmazások kifejlesztésekor, ellenőrzésekor nagyon hasznos, de sok hálózati alkalmazás is használja. Például az összes RPC-n alapuló alkalmazás ezt használja induláskor, hogy regisztrálja magát a portmapper démonnál.

eth0, eth1, ...

hálózati (Ethernet) kártyák. A kernel csak egy hálózati kártyát próbál meg érzékelni, ezért ha egynél többet szeretnénk használni, akkor azt explicit módon a kernel tudomására kell hoznunk.

sl0, sl1, ...

SLIP interfészek. A soros portokon keresztüli hálózati kapcsolatokat teszik lehetővé.

plip0, plip1, ...

PLIP interfészek. A párhuzamos portokon keresztüli hálózati kapcsolatokat teszik lehetővé.

ppp0, ppp1, ...

PPP interfészek. A soros portokon keresztüli hálózati kapcsolatokat teszik lehetővé.

tr0, tr1, ...

Token Ring hálózati kártyák.

Ahhoz, hogy használni tudjuk ezeket az eszközöket, a kernelnek tudnia kell azt, hogy hogyan kommunikáljon az adott eszközzel. Ezt biztosítják az úgynevezett illesztőprogramok. Ezek tudják, hogy hogyan kell utasításokat és adatokat küldeni az eszközre, az eszköz pedig ennek a programnak továbbítja a hálózatról kapott adatokat.

,,PC-kben ez a kommunikáció az I/O memória területén keresztül valósul meg, amely kártyán lévő regiszterekre és hasonlókra van leképezve. A kernel által a kártyára küldött minden parancsnak és adatnak át kell mennie ezeken a regisztereken. Az I/O memóriát általában a kiindulási vagy báziscímével adják meg.''[27]

A kernel a hálózati kártya moduljának betöltésekor (vagy a rendszer indulásakor, ha a kártya nem modulba van fordítva) megpróbálja automatikusan megállapítani a kártya által használt memóriaterületet. Ezt úgy csinálja, hogy kiolvas néhány jellemző memóriahelyet, és a kapott adatokat összehasonlítja azzal, amit látnia kellene, ha ott lenne a hálózati kártya. Ez azonban nem minden esetben sikerül, ilyenkor meg kell mondanunk a kernelnek, hogy milyen címen található a kártya.

A másik paraméter, amit esetleg meg kell mondanunk a kernelnek, a kártya által használt IRQ.

A kernel nem keres egy hálózati kártyánál többet, ha mégis többet szeretnénk használni, akkor explicit módon a kernel tudomására kell ezt hoznunk. Ez azért van, mert feltételezi a rendszer, hogy mi akarjuk meghatározni, hogy melyik kártya melyik interfészhez van hozzárendelve.

Ezt a hozzárendelést a /etc/lilo.conf fájlban megadott append opcióval tudjuk a legkönnyebben elintézni.

ether=irq,báziscím,param1,param2,név

Az első négy paraméter numerikus és opcionális. Ha elhagyjuk vagy nullára állítjuk őket, akkor a kernel megpróbálja automatikusan érzékelni az értéket, vagy az alapbeállítást használja.

Létezik egy adatbázis az Interneten, ahol keresni lehet a Linux által támogatott hardverek listájában. (http://lhd.datapower.com/)

Következő: 11.2 Támogatott hálózati protokollok Fel: 11.1 Hardverkövetelmények és lehetőségek Előző: 11.1 Hardverkövetelmények és lehetőségek   Index