qmail-HOGYAN
Eredeti változat: ADAM McKenna (adam-howto@flounder.net)
Utolsó módosítás: 2000.06.18.
Fordítás időpontja: 2000.07.11.
Az oldal eredeti lelőhelye: http://www.flounder.net
Ez a qmail-HOGYAN új változata. Néhány változtatás történt a régin. Elsősorban, ez a változat a qmail-nek a legújabb verziójú daemontools és ucspi-tcp csomagokkal történő telepítését tárgyalja. Bármilyen hibát kérek az adam-howto@flounder.net címre jelezni.
Ez a HOGYAN azért íródott, hogy segítsen a qmail használatában, ami egy nagyon jó MTA (Mail Transport Agent, levéltovábbító program), írója Dan Berstein. Az itt körvonalazott utasításokat követve könnyebb lesz a telepítés, még az új felhasználóknak is.
i. Bevezetés
1. A forrás letöltése és kicsomagolása
3. A qmail saját könyvtárának elkészítése
4. A szükséges felhasználók és csoportok előkészítése
5. A qmail és a kapcsolódó programok lefordítása
8. A daemontools telepítése és a vezérlőkönyvtárak elkészítése
10. A /var/qmail/rc elkészítése
Miért a qmail?
Miért váltsunk a qmail-re? Ha már editáltál valaha sendmail.cf file-t, tudod miért. De persze vannak más indokok is. Nézzünk párat:
Mint bármely jó programnál, ha a lehető legtöbbet akarod kihozni belőle, meg kell értened azokat a módszereket, amikkel dolgozik, és miért pont úgy csinálja a dolgokat, ahogy. (Egy általános áttekintés a komponensek egymással való együttműködéséről, pl. a http://www.nrg4u.com-on található. Az első tanácsom: olvasd el az INSTALL file-okat, és annyi manual oldalt, amennyit tudsz. Annak megértése, hogy a qmail alapvető teóriái hogyan különböznek a sendmail-étől, kulcsmomentum a program megértéséhez. (A fordító megjegyzése: ennek előfeltétele, hogy előtte viszont ismerned kéne a sendmail-t is…)
A qmail minden egyes levélforgalmazással kapcsolatos speciális feladatot szétoszt különböző programok között. Minden program független egymástól. Ez a modell számos előnyt rejt, pl. a könnyű használhatóságot, a gyorsabb hibakeresést, és egyéni eszközökkel való együttműködés lehetőségét.
Mielőtt egyáltalán megpróbálnánk installálni, a következő feltételeknek teljesülni kell:
A qmail nagymértékben rugalmas. Rengeteg féleképpen lehet installálni. Ezt a HOGYAN-t pontosan követve azonban egy a sendmail-éhez nagyon hasonlító rendszert fogsz kapni:
Feltételezem továbbá, hogy:
Az első lépés a megfelelő file-ok letöltése szerverünkre. A szükséges csomagok listája a felhasználás sorrendjében:
Először persze ki kell ezeket csomagolni a megfelelő helyre, pl. a /usr/local/src-be. Root-ként kell elvégezni a következőket:
root:/usr/local/src# gzip -d qmail-1.03.tar.gz
root:/usr/local/src# tar xf qmail-1.03.tar
Majd a qmail-1.03 könyvtárba kell lépni:
root:/usr/local/src# cd qmail-1.03
(vagyis Ovasd El azt a Kutyajó Kézikönyvet)
Mivel úgyis a qmail könyvtárában állsz, kezdd el a FAQ és az INSTALL file-ok olvasgatását.
root:/usr/local/src/qmail-1.03# more INSTALL
root:/usr/local/src/qmail-1.03# more INSTALL.alias
root:/usr/local/src/qmail-1.03# more INSTALL.mbox stb…
Ha ezekkel végeztél, akár abba is hagyhatod ennek az olvasását. …
Még mindig itt vagy? Ez azt jelenti, hogy mégse olvastad el a file- okat. Rossz rendszergazda az ilyen! Indulj a sarokba legalább 15 percre, megfelelő mennyiségű kukoricával.
Miután visszajöttél, a DNS packet patch-el kell először foglalkoznunk. Ez azért szükséges, mert néhány szolgáltató, pl. az AOL, elhatározta hogy nem veszi figyelembe az RFC-ket, és az UDP DNS válaszok nagyságát nem korlátozza 512 byte-ra. A qmail névfeloldó library-ja pontosan követi az RFC-ket, és nem fogad el annak nem megfelelő válaszokat. Ez a patch az illegális DNS válaszok fogadására is felkészíti a qmail-t. A forráskönyvtárban állva hajtsuk végre:
root:/usr/local/src/qmail-1.03# patch -p1 < /path/to/qmail-103.patch
Első dolgunk a qmail saját könyvtárának elkészítése lesz. Ebben foglaltatik majdnem a teljes program, beleértve a konfigurációs file- kat, a várakozási sort (queue), és a binárisokat.
# mkdir /var/qmail
Most el kell készítenünk az összes felhasználót és csoportot, amiknek a neve alatt a különböző démonok futnak majd. Lásd az INSTALL.ids file-t! Ha Debian Linux-ot használsz, ezek már elő vannak készítve (milyen jó is a Debian! ). A következő parancsok működnek a legtöbb Linux-on és Solaris-on is:
# groupadd nofiles
# useradd -g nofiles -d /var/qmail/alias -s /bin/false alias
# useradd -g nofiles -d /var/qmail -s /bin/false qmaild
# useradd -g nofiles -d /var/qmail -s /bin/false qmaill
# useradd -g nofiles -d /var/qmail -s /bin/false qmailp
# groupadd qmail
# useradd -g qmail -d /var/qmail -s /bin/false qmailq
# useradd -g qmail -d /var/qmail -s /bin/false qmailr
# useradd -g qmail -d /var/qmail -s /bin/false qmails
Megjegyzés: a felhasználók előkészítéséről más oprendszerek alatt, vagy ha problémáid akadtak a fenti parancsokkal, olvasd el az INSTALL.ids-t.
A következő lépés a programok lefordítása és a qmail könyvtárfa elkészítése. Gépeld be:
root:/usr/local/src/qmail-1.03# make setup check
Ekkor elkezdődik a fordítás. Ha sikerült, akkor egy új könyvtárfa keletkezik a /var/qmail alatt, ez tartalmazza a teljes rendszert. A többi szükséges program lefordítása sem okozhat nehézséget, például az rblsmtpd-nél:
root:/usr/local/src# tar zxvf rblsmtpd-0.70.tar.gz
root:/usr/local/src# cd rblsmtpd-0.70
root:/usr/local/src/rblsmtpd-0.70# make setup check
Ennek eredménye az rblsmtpd bináris file a /usr/local/bin-ben. Ismételjük meg ezt az ucspi-tcp, daemontools, fastforward, és dot- forward programokkal is. Ha minden rendben lefordult, ezzel a résszel készen is vagyunk.
Miután a fordítás megvolt, konfigurálnunk kell a programot. A legkönnyebb módja ennek a következő:
root:/usr/local/src/qmail-1.03# ./config
A config szkript egy inverz DNS lekérdezést próbál meg végrehajtani az összes helyi IP címen. Ha ez nem működik, akkor némi kézimunkára lesz szükségünk. Olvasd el az INSTALL.ctl-t. Amíg az összes helyi IP címed szerepel a DNS-ben, nem lehet semmi problémád. Egyébként tedd a következőt:
root:/usr/local/src/qmail-1.03# ./config-fast a.géped.domain.neve
Ez elkészíti a futáshoz legszükségesebb konfig-file-okat. Miután futtattad a fenti szkriptek valamelyikét, valószínűleg még be kell állítanod néhány file-t a /var/qmail/control könyvtárban, hogy használható rendszert kapj. Lásd a 14. Fejezetet, ott megtalálod néhány gyakran használt file leírását és használati módját. Figyelem: ha a config szkript nem működik valami okból, ne folytasd tovább az installálást! Ha nem konfigurálod a rendszert, nem működik rendesen, és ezen felül egy „open relay-t” (bárki számára levéltovábbításra felhasználható mailszerver – a ford.) fogsz üzemeltetni!
root:/usr/local/src/qmail-1.03# cd ~alias
root:/var/qmail/alias# echo adam > .qmail-root
root:/var/qmail/alias# echo bob > .qmail-postmaster
root:/var/qmail/alias# echo bob > .qmail-mailer-daemon
A qmail file-okat használ az alias-ok (álnevek) használatához. Ez az egyik legfőbb dolog, amiben különbözik a sendmail-től (még szólunk erről alább). Figyeld meg, hogy van egy alias a root számára is. Ez azért van, mert a qmail nem fogad levelet a root felhasználónak. Pontosabban, a qmail-lspawn program azonnal kilép és visszadobja az üzenetet, ha a UID = 0. Olvasd el az INSTALL.alias-t további részletekért.
Miután installáltad a qmail-t, most azt kell elérnünk, hogy el is induljon, miután a rendszerünk elindul. Ennek elérésben segít a svscan program, ami a daemontools csomag része. Ha eddig rendben követted a doksit, a daemontools már installálva van a /usr/local/bin-ben. Először el kell készítenünk a daemontools szervízkönyvtárait. Dan Berstein a /service könyvtárat ajánlja erre a célra. Ha másik helyet választasz, ám legyen. Csak ne felejtsd el az alábbiakban mindenhova azt behelyettesíteni:
# mkdir /service
# mkdir /var/qmail/supervise
# mkdir /var/qmail/supervise/qmail-send
# chmod +t /var/qmail/supervise/qmail-send
# mkdir /var/qmail/supervise/qmail-send/log
# mkdir /var/qmail/supervise/qmail-smtpd
# chmod +t /var/qmail/supervise/qmail-smtpd
# mkdir /var/qmail/supervise/qmail-smtpd/log
# mkdir /var/log/qmail
# mkdir /var/log/qmail/qmail-send
# mkdir /var/log/qmail/qmail-smtpd
# chown qmaill /var/log/qmail
# chown qmaill /var/log/qmail/*
A svscan működése miatt most nem akarunk egyetlen könyvtárat sem csinálni a /service alatt. Ehelyett valódi könyvtárakat készítünk a /var/qmail/supervise alatt, majd később szimbolikus linkeket helyezünk el a /service alatt ezekre a könyvtárakra, de még nem most. A következő dologként azt kell elérni, hogy a svscan minden rendszerindításnál elinduljon. Ez pl. a következő rc szkripttel megy:
#!/bin/sh -e
# /etc/init.d/svscan : start or stop svscan.
# borrowed from http://Web.InfoAve.Net/~dsill/lwq.html
#start-qmail
# modified by Adam McKenna <adam@flounder.net>
case "$1" in
start)
echo -n "Starting djb services: svscan "
env - PATH="/usr/local/bin:$PATH" svscan /service &
echo $! > /var/run/svscan.pid
echo "."
;;
stop)
echo -n "Stopping djb services: svscan "
kill `cat /var/run/svscan.pid`
echo -n "services "
svc -dx /service/*
echo -n " logging "
svc -dx /service/*/log
echo "."
;;
restart|reload|force-reload)
$0 stop
$0 start
;;
*) echo 'Usage: /etc/init.d/svscan {start|stop|restart}'
exit 1
esac
exit 0
Ha ezt korrektül beilleszted az init-folyamatba, a svscan el fog indulni minden boot-olásnál. Nézd meg, hogy a rendszereden hogyan kell az indulási folyamatot befolyásolni. Ha pl. Debian-t használsz, a következőt tedd (feltéve, hogy a szkripted az /etc/init.d/svscan):
# update-rc.d svscan defaults
Magának a qmail-nek a vezérléséhez a következő szkriptet használhatjuk:
#!/bin/sh -e
# /etc/init.d/qmail : start or stop the qmail mail subsystem.
# borrowed from http://Web.InfoAve.Net/~dsill/lwq.html
#start-qmail
# modified by Adam McKenna <adam@flounder.net>
PATH=$PATH:/usr/local/bin:/var/qmail/bin
case "$1" in
start)
echo -n "Starting mail-transport-agent:"
svc -u /var/qmail/supervise/*
echo -n " qmail"
svc -u /var/qmail/supervise/*/log
echo " logging."
;;
stop)
echo -n "Stopping mail-transport-agent: "
echo -n " qmail"
svc -d /var/qmail/supervise/*
echo " logging"
svc -d /var/qmail/supervise/*/log
;;
restart)
$0 stop
$0 start
;;
reload|force-reload)
echo "Reloading 'locals' and 'virtualdomains' control files."
start-stop-daemon --stop --quiet --oknodo --signal HUP --exec /usr/sbin/qmail-send
;;
*)
echo 'Usage: /etc/init.d/qmail {start|stop|restart|reload}'
exit 1
esac
exit 0
Megjegyzés: a svscan szkrip-tel ellentétben, ezt NEM kell az init szkriptek közé tenni. Ez arra szolgál, hogy azután kontrollálja a qmail- t, miután azt a svscan elindította. Most már ideje valamit csinálni a /var/qmail/supervise alatt is. Először lépjünk be a /var/qmail/supervise/qmail-send-be. Itt készítsünk egy run nevű file-t a következő tartalommal:
#!/bin/sh
exec /var/qmail/rc
Majd készítsük el a /var/qmail/supervise/qmail-send/log/run-t a következő tartalommal:
#!/bin/sh
exec /usr/local/bin/setuidgid qmaill \
/usr/local/bin/multilog t s2500000/var/log/qmail/qmail- send
Majd hasonló file-okat csináljunk a /var/qmail/supervise/qmail-smtpd- ban is. A run tartalma:
#!/bin/sh
QMAILDUID=`id -u qmaild`
NOFILESGID=`id -g qmaild`
exec /usr/local/bin/softlimit -m 2000000 \
/usr/local/bin/tcpserver -v -p -x /etc/tcp.smtp.cdb \
-u $QMAILDUID -g $NOFILESGID 0 smtp /var/qmail/bin/qmail-smtpd 2>&1
A log/run-é pedig:
#!/bin/sh
exec /usr/local/bin/setuidgid qmaill \
/usr/local/bin/multilog t s2500000 /var/log/qmail/qmail- smtpd
Mielőtt a qmail-smtpd elindulna, egy kis hozzáférés-szabályozást kell végeznünk. Ennek a legegyszerűbb módja az /etc-ban készítendő file- ok használata. Én az /etc/tcp.smtp file-t használom. Ha nem akarsz semmilyen szabályozást, akkor ebbe mindössze egy sort kell elhelyezni:
:allow
Az alapértelmezett beállítás nem enged meg SEMMILYEN relay- ezést, még a localhost-ról sem. Ha a localhost-ról és a helyi hálózatodról engedélyezni akarod ezt, akkor a file tartalma valami hasonló legyen:
127.0.0.1:allow,RELAYCLIENT=""
192.168.1.:allow,RELAYCLIENT=""
:allow
Ha több példára vagy kíváncsi: man tcprules.
Miután elkészítetted a szabályokat, aktiválnod kell őket. A tcpserver program egy cdb (adatbázis) file-t olvas. Emiatt a tcprules programot kell használnod arra, hogy cdb file-t készíts a fenti egyszerű szövegfile-ból, a következő paranccsal:
# tcprules /etc/tcp.smtp.cdb /etc/tcp.smtp.tmp < /etc/tcp.smtp
Ha idáig eljutottál, az azt jelenti, hogy már kész vagy a jó öreg, rozoga sendmail kipusztítására. Először keresd meg a sendmail démon PID- jét és állítsd le! A Linux-on:
# killall -TERM sendmail
Ha úgy érzed, ez nem okozott elég örömöt, indítsd újra a sendmail-t, majd ismételd meg a fenti lépéseket. Majd:
# mv /usr/lib/sendmail /usr/lib/sendmail.old
# mv /usr/sbin/sendmail /usr/sbin/sendmail.old
# ln -s /var/qmail/bin/sendmail /usr/lib/sendmail
# ln -s /var/qmail/bin/sendmail /usr/sbin/sendmail
# mv /usr/sbin/newaliases /usr/sbin/newaliases.old
# ln -s /var/qmail/bin/newaliases /usr/sbin/newaliases
Megjegyzés: lehet, hogy a Te rendszereden nincs /usr/sbin.
FONTOS: ne felejtsd, hogy a sendmail-t valószínűleg valamelyik init szkripted indítja. Ezért el kell onnan távolítanod, hogy ne indulhasson újra a következő boot-olásnál. Nézd meg, hogy megy ez a Te rendszereden.
A /var/qmail/rc egyike a legfontosabb qmail file-oknak. Ő felelős a qmail indításáért, de még fontosabb szerepe, hogy megadja a programnak azt, mit kell tennie a beérkező levelekkel. Az rc file tartalmazza az alapértelmezett levéltovábbítási utasításokat. Mi azt szeretnénk, hogy a rendszer kezelje a .forward file-okat, és a leveleket rakja a /var/spool/mail-be. Ezért az rc file tartalma a következő:
#!/bin/sh
exec env - PATH="/var/qmail/bin:$PATH" \
qmail-start '|dot-forward .forward
|preline procmail'
A Maildir formátum egy alternatíva a levéltovábbításra. A következő előnyei vannak:
Vannak hátrányai is:
#!/bin/sh
exec env - PATH="/var/qmail/bin:$PATH" \
qmail-start '|dot-forward .forward ./Maildir/'
A Maildir-nek annak felhasználónak a tulajdonában kell lenni, akinek a home könyvtárában található. Ha root-ként készítesz Maildir-t, akkor a chown paranccsal meg kell változtatni a tulajdonjogokat. Jó ötlet a Maildir-t az /etc/skel-ben létrehozni, így amikor új felhasználót hozol létre, mindig hozzá fog tartozni. További információt az INSTALL.maildir tartalmaz.
Minden a helyén van immár, készek vagyunk a program indítására. Mivel az svscan már fut, már csak symlinkeket kell csinálnunk a /service-ben a /var/qmail/supervise alatt lévő könyvtárainkra.
# ln -s /var/qmail/supervise/* /service/
A qmail szervizeinek el kell indulni egy percen belül. Ennek ellenőrzésére a ps parancs szolgálhat.
# ps auxw | grep qmail
Több taszkot kell látnod, de legalább a qmail-send-et, és néhány supervise processzt. Ha ezek nem jönnek fel egy percen belül, valamit rosszul csinálhattál, ellenőrizd újra a lépéseket. Miután a qmail elindult, tesztelheted a helyi levélforgalmazást a TEST.deliver file alapján. Győződj meg róla, hogy a qmail-smtpd fut: telnetelj a helyi gépre, a 25-ös portra.
Az rblsmtpd egy általános program, ami együttműködik minden, a tcpserver felügyelete alatt futó programmal (pl, qmail, sendmail). Ha csak azokat a site-okat akarod blokkolni, amelyek a MAPS RBL adatbázisában vannak felsorolva, mást nem kell megadni neki argumentumként, mint az SMTP démon-t. Ha viszont más blokkoló rendszerek, mint pl. a Relay Spam Stopper (RSS) alapján akarsz dolgozni, az rblsmtpd több példányát kell futtatnod, a –b kapcsolót kell használnod annak a szervernek a nevével, amelyen az egyes meghívásokkor körül kell nézni az adatbázisban. Ahhoz, hogy az rblsmtpd is része legyen a qmail-nek, a /var/qmail/supervise/qmail-smtpd könyvtár run file-jában kell javítanunk:
#!/bin/sh
QMAILDUID=`id -u qmaild`
NOFILESGID=`id -g qmaild`
exec /usr/local/bin/softlimit -m 2000000 \
/usr/local/bin/tcpserver -v -p -x /etc/tcp.smtp.cdb \
-u $QMAILDUID -g $NOFILESGID 0 smtp rblsmtpd /var/qmail/bin/qmail-smtpd 2>&1
Ha jó szemed van, észreveheted, hogy az rblsmtpd-re vonatkozó bejegyzést a qmail-smtpd processz elé írtuk be. Ez blokkolja az összes olyan levelet, ami szerepel az rbl.maps.vix.com zónájában. Ha ezen kívül még az RSS-t is használni akarod, még egy rblsmtpd kell a qmail-smtpd elé:
#!/bin/sh
QMAILDUID=`id -u qmaild`
NOFILESGID=`id -g qmaild`
exec /usr/local/bin/softlimit -m 2000000 \
/usr/local/bin/tcpserver -v -p -x /etc/tcp.smtp.cdb \
-u $QMAILDUID -g $NOFILESGID 0 smtp rblsmtpd \
rblsmtpd -rrelays.mail-abuse.org /var/qmail/bin/qmail-smtpd 2>&1
Annyi processzt illesztesz be, amennyit akarsz, hogy különböző „feketelistákat” is ki tudj szűrni.
Újra itt lehet az ideje egy kis doksi-olvasásnak. Persze nem muszáj, tovább olvashatod az én dumámat is. Már úgyis elég hatalmam van fölötted…:) Na, menjünk vissza a qmail-hez.
Miután a rendszered működőképes, van még néhány dolog, amit meg kell még tanulnod. Először is, tudnod kell, hogy a virtuális host-okat jóval könnyebb megcsinálni, mint a sendmail-ben. Nézz be a /var/qmail/control könyvtárba. Nagy valószínűséggel a következőket látod:
nose:/var/qmail/control$ ls -la
total 8
drwxr-xr-x 2 root qmail 1024 Sep 29 10:08 .
drwxr-xr-x 10 root root 1024 Sep 18 02:48 ..
-rw-r--r-- 1 root root 22 Sep 18 02:40 defaultdomain
-rw-r--r-- 1 root root 27 Sep 18 02:40 locals
-rw-r--r-- 1 root root 27 Sep 18 02:40 me
-rw-r--r-- 1 root root 17 Sep 18 02:40 plusdomain
-rw-r--r-- 1 root root 27 Sep 18 02:40 rcpthosts
-rw------- 1 root root 147 Sep 29 10:08 virtualdomains
A 3 legfontosabb file (fontosságuk sorrendjében):
me – (a qmail tulajdonképpen működik ezzel az egy file-al is. Ez tartalmazza a gép teljes domén-nevét)
rcpthosts – (az összes host neve, ahonnan a qmail levelet fogad. Az összes helyi domén-ed benne kell hogy szerepeljen) FONTOS: a qmail visszadobja azokat a leveleket, amelyek olyan doméneknek szólnak, amelyek az rcpthosts-ban nem szerepelnek. Ezért minden létező és virtuális domén-ednek benne kell ebben lennie. Ha ez a file nem létezik, a géped „open relay”-ként működik. Az ilyen gép nem elfogadható a mai Interneten, és ha mégis üzemelteted, hamarosan benne leszel a különböző, ezekre vonatkozó feketelistákban, mint az ORBS vagy az RSS.
locals – (minden helyi gép neve. Az ezekre küldött leveleket a rendszer az /etc/passwd-ben felsorolt user-eknek továbbítja.)
A dot-qmail fontos fogalom, és azt hiszem megérdemel egy külön részt, habár ez egy HOGYAN. Azért, mert ha egyszer felinstalláltad a qmail-t, utána 95%-ban ezel fogsz foglalkozni. A dot-qmail mondja meg a qmail-local-nak, mit csináljon a beérkező levelekkel. A felhasználó továbbíthatja, forwardolhatja az üzenetet, levelezőlistát csinálhat (mint pl. a qmail levelezőlista), álneveket készíthet, és külső programokat hívhat meg, amelyekkel pl. automatikusan meg tud válaszolni bizonyos leveleket.
A dot-qmail a user saját könyvtárában található, .qmail file-ok formájában. A qmail-local elolvassa ezeket a file-okat, hogy eldöntse, mit csináljon a levelekkel. Ha a qmail nem talál egy ilyen file-t sem, akkor az alapértelmezett levéltovábbítási szabályokat veszi figyelembe, amik a /var/qmail/rc- ben vannak (vagy bármilyen, a qmail indítását végző szkriptben). Lásd a dot-qmail manual oldalán a felhasználható parancsok listáját.
Az egyik jó dolog a dot-qmail-ben, hogy a user saját álnevet készíthet magának. Ha az én accountom pl. „adam”, akkor készíthetek egy .qmail-info nevű file-t, ami tartalmazza azokat az utasításokat, ami az adam-info névre érkező leveleket lekezeli. Annyi alias-t használhatsz, amennyi tetszik.
Hála a dot-qmail-nek, a virtuális doméneket ugyanolyan könnyű elkészíteni, mint az egyszerű alias-okat. A virtualdomains file a következő formátumot használja:
example.com:user
ahol a user annak a felhasználónak a neve, aki az erre a domén-re szóló leveleket kapja. Ez elsőre bonyolultnak hangzik, de igazából nem az. Ha az én accountom, adam, benne van a virtualdomains-ben, hogy ő kapja az example.com-ra szóló leveleket, akkor bármilyen .qmail file, amit én csinálok a home könyvtáramban, úgy működik, mint egy álnév az example.com-ra vonatkozóan. Tehát, a .qmail-info lesz az info@example .com.
De mi van, ha több virtuális domén-t is akarok az account-ommal kezelni?
A virtualdomains file ezt is egyszerűvé teszi. Ahelyett, hogy a user-t tenné meg címzettnek, a user-ext-et használja fel erre. Például:
example.com:adam-example
example2.com:adam-example2
Ezzel a konfigurációval a virtuális host álnevek készítése ugyanilyen egyszerű, az egyetlen különbség, hogy egy kiterjesztést kell a dot- qmail filenév után raknunk. Így az info@example.com .qmail- example-info lesz, az info@example2.com lesz a .qmail- example2.info, stb. Ha a .qmail-ext nem létezik, a qmail-local megpróbálkozik néhány alapértelmezett .qmail file-lal. Pl., ha a kiterjesztés foo-bar, a qmail- local először a .qmail-foo-bar-t próbálja ki, aztán a .qmail-foo-default- ot, majd végül a .qmail-default-ot. Ha ezek egyike sem létezik, a qmail-local visszadobja az üzenetet. (Kivétel: az alap felhasználói címnél a qmail-local a nemlétező .qmail file-t egyenértékűnek tekinti az üressel.) Ez a bekezdés a dot-qmail manuálból való.
(A fordító kiegészítése: ha virtuális domén-eket akarunk kezelni, a DNS szerveren a megfelelő MX rekordoknak szerepelnie kell, tehát pl. :
MX 10 example.hu. ; Primary MX
MX 20 mittu.domain.hu.
MX 30 nemtu.domain.hu.
A /var/qmail/control/virtualdomains-ben álljon a következő 2 sor:
mittu.domain.hu:pistike-alfa
nemtu.domain.hu:pistike-beta
A /var/qmail/rcpthosts file-ban a végére írjuk be:
mittu.domain.hu
nemtu.domain.hu
Indítsuk újra a qmail-t:
# /etc/rc.d/init.d/qmail reload
A pistike nevű felhasználó home könyvtárban léteznie kell a következő két file-nak: .qmail-alfa-alma és .qmail-beta-barack. Ezekben levéltovábbító utasítások vannak, pl, az elsőben:
./almanak
a másodikban:
./baracknak
Ha most ezek után levelet küldünk az alma@mittu.domain.hu -ra, akkor azt pistike kapja meg, és az ő home könyvtárában lévő almanak nevű file-ba kerül, ha pedig a barack@nemtu.domain.hu -ra, az pedig a baracknak nevűbe.)
A legtöbb sendmail-felhasználónak ismerős az /etc/aliases file. A program írójának fastforward nevű csomagja mindent tud, amit ez, plusz még többet is. Ha aktiválni akarjuk a szolgáltatást, tegyük be a következőt a /var/qmail/alias/.qmail-default-ba:
| fastforward -d /etc/aliases.cdb
Gratulálunk, az /etc/aliases máris aktív. Hozzáadhatsz új, sendmail- típusú bejegyzéseket , virtuális domén alias-okkal együtt, amit a sendmail nem is támogat. El ne felejtsd futtatni a /var/qmail/bin/newaliases programot, ha bármit módosítasz az /etc/aliases-en. Olvasd el az ALIASES file-t a fastforward forráskönyvtárában további infóért.
A qmail egy nagyon gyors, rugalmas és biztonságos MTA. Még további programok is vannak természetesen hozzá, és még csak nagyon a felszínét érintettem annak, amit csinálhatsz vele. További infóért olvasd el a qmail web oldalát.
Szeretnék köszönetet mondani a következőknek:
•Dan Bernsteinnek, a szuper programokért.
•Russell Nelsonnak, a qmail homepage karbantartásáért
•Christopher Johnsonnak, a vchkpw csomag írójának
•Mr. Sam, a különféle kiegészítő programokért, pl. maildrop.
A következők ennek a doksinak a jobbítására adtak ötleteket:
•Matthew Gibbins •Scott Schwartz •Mark Delany •harold@nb.com.[sg] •Erik Linder •Djalil Chafai •Olivier Mueller •Peter Rye •Harry Hersh •Michael Handler •Mate Wierdl •Dave Sill (lásd a Life with qmail-t, ami egy szuper doksi.) •Neal Pollack
A következő site-ok is a qmailt futtató userek érdeklődésére tarthatnak számot:
•Life with Qmail by Dave Sill.
•Inter7, home of vpopmail and qmailadmin
Csak nem gondolod, hogy ilyen könnyen megúszod? Ne aggódj, nem kérek sokat. Ha ez a HOGYAN segített Neked, örülnék, ha küldenél egy képeslapot, vagy esetleg egy Amazon .com üdvözletet. Egy buy.com ajándék is csúcs lenne.
--Adam adam@flounder.net
This HOWTO is Copyright © 1998-2000 Adam D. McKenna Permission for redistribution is granted under the OpenContent License
Fordította: Szijjártó László