A Switched Multimegabit Data Service (SMDS) egy csomagkapcsolt, datagram jellegû szolgáltatás nagysebességû, nagytávolságú kommunikációhoz. Kezdeti 1-34 Mbit/s sebessége jól illeszkedik az olcsó, nagy sávszélességû üvegszálas technológia elterjedéséhez és nagyteljesítményû hálózatok iránti igény növekedéséhez.
Az SMDS-t eredetileg a Bell Communications Research (Bellcore) specifikációi írták le, majd szolgáltatók és gyártók adoptálták. Ezen adoptációk egyike az SMDS Interface Protocol (SIP), ami a hálózat és a felhasználó közötti protokollt írja le. A SIP az IEEE 802.6 által specifikált Distributed Queue Dual Bus (DQDB)-ra épül, ami egy nagysebességû MAC szabvány, hasonló az IEEE 802 sorozat többi szabványához. Az SMDS interface-re nem csupán egy állomást, hanem egy egész DQDB buszt kapcsolhatunk, amin a lokális forgalom zavartalanul mûködhet, az SMDS hálózatnak szánt csomagok hagyják csak el a DQDB-t.
Az SMDS datagrammok (csomagok) által szállított felhasználói információ maximális mérete 9188 byte lehet. Így teljes Ethernet, Token Ring vagy FDDI keretek továbbíthatók az SMDS hálózaton keresztül.
Az SMDS címek 10 számjegyes telefonszámhoz hasonló címek, a datagrammok mind a címzett, mind a feladó címét tartalmazzák. A feladó címét a hálózat ellenôrzi, így más nevében nem adhatunk fel csomagokat. Lehetôség van a kapott vagy feladott csomagok cím szerinti szûrésére is, ami lehetôvé teszi a felhasználónak, hogy az SMDS hálózaton belül saját privát hálózatát építse ki, amely független a rajta kívül esô végpontoktól.
Ezen felül csoportcímek is léteznek, amik lehetôvé
teszik egy datagram több célpontba való
eljuttatását is. Ez a funkció nagyon hasznos egyes routing
alkalmazásokban vagy a hálózati erôforrások
fellelésében.
A hálózatba küldött datagrammok mennyiségét
mérendô és mérséklendô, minden
végpont egy adott idô alatt csupán egy megadott
mennyiségû datagrammot küldhet a hálózatba,
a Frame Relay-hez hasonlóan. Ha lehetôségét
kimerítette, várnia kell, míg az idôszak letelik
és újra frissül a küldési keret. Ezzel a
hálózat az elôfizetôt az általa kifizetett
forgalom egyenletes és nem pedig löketekben való
elküldésére serkenti, ami könnyebbé teszi
az SMDS hálózat belsô
mûködését.
A SIP az OSI réteg alsó 3 szintjét specifikálja.
A 3. réteg feladata a felhasználói
információ datagrammokba csomagolása. Ennek során
a címzett és a feladó címe, valamint egy CRC
is kerül a csomagba.
A 2. réteg a kapott datagrammot egységes méretû, 53 byte hosszúságú cellákba darabolja. Egy cellában 44 byte hasznos adat található. A többi hely egy részét a DQDB belsô szervezése foglalja el. Található benne egy azonosító, ami az egy datagramhoz tartozó cellákat azonosítja (minden a datagramhoz tartozó cellában ugyanaz az értéke, akkor van szerepe, ha egy SIP-re a DQDB-n keresztül több állomás kapcsolódik és a cellák összekeveredve jönnek) és néhány bit, ami jelzi, hogy ez a cella a datagram elsô, középsô vagy utolsó cellája-e.
Mint látható a cellákban nincsen
címinformáció, minden SMDS kapcsológépnek
össze kell raknia a teljes datagrammot, megvizsgálni a cél
címét, dönteni a továbbadás
irányáról, majd újra darabolni a datagrammot
és feladni a cellákat.
Az 1. réteg a DS1 és DS3 (Digital Signal) sebességeken üzemel (1.544 és 44.736 Mbit/s) a végberendezések és a hálózat között. 2 részre oszlik, az alsó az átviteli rendszer, a felsô a Physical Layer Convergence Protocol (PLCP). Az elsô definiálja az átviteli vonalhoz való csatlakozást (DS1, vagy DS3), a második pedig a celláknak a DS3 vagy DS1 keretekbe való csomagolását. (A fenti sebességekrôl bôvebben az SDH részben olvashatunk.)
A protokoll miatt a DS1 1.544 Mbit/s sebességén csak kb. 1.2
Mbit/s sebességû felhasználói információ
vihetô át, a DS3-on pedig mintegy 34 Mbit/s.
SMDS szolgáltatás már a világ több pontján elérhetô, többek között Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Angliában.