Amikor a parancssorból útjára bocsátunk egy parancsot vagy parancssorozatot, a csh egy úgynevezett jobazonosítót (job id) rendel hozzá. Ha nem háttérfolyamatként indítottuk a parancso(ka)t, ebből semmit se látunk. Ha viszont háttérfolyamatot futtatunk (a parancso(ka)t a '&' karakterrel zárjuk le), a prompt megjelenésekor a csh szögletes zárójelek között kiírja a jobazonosítót, utána pedig az ehhez a jobhoz tartozóan elindított összes folyamat folyamatazonosítóját:

A kurrens jobok listáját a jobs paranccsal tekinthetjük meg, a listában '+' jel jelöli a legutoljára megállított, vagy háttérbe helyezett jobot, '-' jellel pedig a megelőző jobot; ha a kurrens job megszűnik vagy előtérbe kerül, ez lép a helyére.

Ha egy előtérben futó folyamatot szeretnénk háttérbe helyezni, a suspend funkcióhoz rendelt karakterrel (ez rendszerint a CTRL-Z) tudjuk az előtérben futó folyamatot felfüggeszteni; ezután pedig a megfelelő parancsokkal tudjuk folytatni a futását, háttérbe helyezni, végleg leállítani, stb.

A jobokon az fg, bg, kill, stop és % parancsokkal tudunk műveleteket végezni. Általában igaz az, hogy egy jobra való hivatkozás a % jellel kezdődik; az önmagában álló % jel a kurrens jobra hivatkozik.

%, %+, %% A kurrens job.

%- Az előző job.

%job E megadásnál job akár a konkrét jobazonosító lehet (például kill %3), akár az adott jobra egyértelműen jellemző parancssori részlet: például a

fg %find parancs előtérbe fogja hozni az előzőleg háttérben futtatott find parancsot.

A jobkezelő parancsok az alábbiak:

Tartalomjegyzék