A C shell számos parancsszerkesztési lehetőséget kínál, ezek lehetővé teszik, hogy az előző parancsok átszerkesztésével megspóroljuk a hosszú parancsok újragépelését, illetve régebben begépelt parancsokat és parancssorozatokat könnyűszerrel megismételjünk. Ennek megvalósítására a C shell egy eseménypuffert (event buffer) definiál, s az utoljára begépelt parancsokat e pufferban tárolja. Amikor parancsszerkesztést hajtunk végre, a shell ennek a puffernak a tartalmán operál. Lehetőségünk van többek között arra, hogy előző eseményeket (parancsokat) teljesen megismételjünk, vagy különböző parancsokból más-más részeket, argumentumokat összeollózva állítsunk össze végrehajtandó parancsokat stb.

A shell által tárolt parancsok listáját a history paranccsal nyerhetjük elő:

Az előző parancsokat a megadott eseményre való hivatkozással lehet újra végrehajtatni. Az eseményekre háromféleképpen lehet hivatkozni:

- az esemény sorszámával;

- az esemény relatív elhelyezkedésével a pillanatnyi eseményhez képest;

- az esemény szövegével, vagy abból kiemelt mintával.

A fentiek speciális eseteként a legutoljára végrehajtott parancsot a !! karakterekkel tudjuk végrehajtani. E jelölésből az első felkiáltójel a parancsbehelyettesítési mechanizmust indítja, a második pedig a legutolsónak végrehajtott parancsra hivatkozik.

Hivatkozás az esemény sorszámával

Az esemény sorszámára való hivatkozáskor a kezdő felkiáltójel után az újra végrehajtatni kívánt parancs esemény sorszámát kell megadni. Ezt az információt persze csak akkor tudjuk használni, ha valamilyen formában rendelkezésünkre áll; ha a promptunk nem írja ki az eseménysorszámot, definiáljuk át a .cshrc fájlban a prompt változót úgy, hogy az az alábbiakat (is) tartalmazza:

Az előzőekben példaként bemutatott history lista alapján például a !10 parancs hatására az echo $lo parancs fog újra végrehajtódni:

Végrehajtás előtt az ismétlendő parancsot kiírja a shell, tehát látjuk, hogy mit hajtunk végre; módosítani viszont, legalábbis ez esetben, nem tudjuk a parancsot.

Hivatkozás az esemény relatív elhelyezkedésével

E hivatkozási mód alapvetően hasonlít az előzőhöz, az eltérés annyi, hogy nem egy abszolút sorszám alapján azonosítjuk az újra végrehajtandó parancsot, hanem a pillanatnyi eseménysorszámhoz képest adjuk meg pozícióját. Ha például promptunk a 23 értéket mutatja, a !-20 parancs hatására a mailx parancs fog végrehajtódni:

Előfordulhat, hogy az ily módon megadott eseményre a shell az "Event not found." hibaüzenettel reagál. Ez főként akkor fordul elő, ha olyan eseményre hivatkozunk, ami már kiesett az eseménypufferünkből. (A puffer méretét a history shell-változóban állíthatjuk be, általában 15-20 körüli értékre; ha mondjuk 20 a beállított érték, az ezelőtti huszonkettedik parancsot nem tudjuk már elővarázsolni.)

Hivatkozás az esemény szövegével

Az esemény szövegére történő hivatkozás a legegyszerűbb: a felkiáltójel után egyszerűen gépeljük be a megismételni kívánt parancs első néhány betűjét, annyit, ami egyértelműen megkülönbözteti az eseménypufferben lévő többi parancstól. Például a !ma parancs hatására a mailx parancs fog újra lefutni:

Az ilyen "eseményillesztés" határa az első fehér karakter (szóköz, tabulátor); a C shell csak az eddig terjedő részt használja az eseményillesztésnél, az általunk megadott minta többi részét a megtalált parancsnak adja át argumentumként. Az alábbi példában az

parancs megadásakor nem az általunk gondolt ls -l parancsot (#38) fogja illeszteni a C shell, hanem, mivel az eseményillesztésnél használt ls több parancsra is illett, azok közül veszi az utolsót (#39), s ahhoz fűzi hozzá argumentumként a -l opciót:

itt a /etc katalóguslistája közetkezik...

Gyakran kézenfekvőbb lenne, ha nem a parancsszó, hanem a parancs tetszőleges része alapján tudnánk az előző parancsokra hivatkozni. Ilyenkor a !?minta? megadást használhatjuk, ahol minta a keresett parancsban bárhol szereplő karaktersorozat lehet. Az előbbi példánál maradva:

E mechanizmus arra ad lehetőséget, hogy ne csak teljes parancsokat hajtsunk végre az eseménypufferből, hanem az előző események parancs argumentumait önálló építőkockákként használjuk fel. A C shell ugyanis nem csak magukat a végrehajtott eseményeket számozza meg, de az egyes parancsok argumentumait is. Egy tetszőleges argumentumra úgy hivatkozhatunk, hogy az előzőekben látott bármelyik módszerrel megnevezzük a parancsot, amelyben a kívánt argumentum előfordult, majd egy kettőspont (:) karakter után az alább ismertetendő módon hivatkozunk az argumentumra.

Az argumentumokra a Bourne shell-nél látott módon, mint sorszámokra hivatkozunk, a különbség az, hogy most nem kell őket a dollár ($) jelnek megelőznie. Például a !18:0 hatására a telnet szó fog behelyettesítődni, mert a 18-as esemény sorszámú parancs nulladik paramétere maga a parancs neve, esetünkben a telnet.

Két kényelmi jelölés is rendelkezésre áll: a csákó (^) karakter a mindenkori második szóra, tehát rendszerint a parancsnevet követő első argumentumra hivatkozik, a dollár ($) karakter pedig a legutolsó szót jelöli. Végül a csillag (*) karakterrel az első (azaz a számozásban a nulladik) argumentumot követő összes argumentumra hivatkozhatunk. Egy példa talán világosabbá teszi a dolgokat: ha a parancs, amiből csemegézünk a 13. esemény sorszámú volt és így nézett ki:

akkor

!13:0=cat, !13:1=alma, !13:2=korte, !13:3=repa, !13:^=alma, !13:$=repa és !13:*="alma korte repa".

Lehetőség van arra is, hogy ne csak egy, hanem több egymást követő argumentumra is hivatkozzunk, ilyenkor a kettőspont után egy kötőjellel elválasztott listát lehet megadni. A !7:3-$ jelölés például a hetedik parancs összes paraméterét kijelöli, a harmadiktól kezdve.

E mechanizmus használhatóságát nagymértékben növeli az a tény, hogy tetszőleges helyre beszúrhatóak az ily módon megjelölt argumentumok, és egy parancsot több helyről vett "fődarabokból" barkácsolhatunk össze.

A C shell egy nagyon fontos tulajdonságára kell itt felhívnunk az olvasó figyelmét: a fenti argumentum behelyettesítési eljárásban a C shell kicsit másképpen értelmezi az argumentum fogalmát, mint ahogy azt a Bourne shell-nél láttuk. A Bourne shell-nél argumentumnak csak azokat a karaktersorozatokat neveztük, amelyeket a végrehajtandó parancsnak átadott a shell, tehát például az átirányításra vonatkozó metakaraktereket (<, >, >>) nem, hiszen ezeket a shell maga dolgozta fel, a végrehajtandó program ezek létezéséről nem tudott, nem is tudhatott. A C shell azonban a fontosabb metakaraktereket önálló argumentumként kezeli, legalábbis a fenti argumentum behelyettesítési eljárás során.

A fentiekben már látott eszközökkel módunk van arra, hogy előző parancsokból átvett darabokkal operáljunk. Az alább következő eszközökkel lehetőségünk nyílik arra is, hogy módosítsuk az így előállított új parancsot. E célra az úgynevezett eseménymódosítók szolgálnak, melyek listáját az alábbiakban közöljük.

Az eseménymódosítókat, akárcsak az argumentumokra történő hivatkozásokat, a kettőspont (:) karakter előzi meg.

Ha egy teljes előző eseményre hivatkozunk, s ez után szerepel eseménymódosító, akkor annak hatása az egész kijelölt eseményre érvényes lesz. Ha egy eseményből argumentumokat jelöltünk ki, akkor az eseménymódosító hatása arra az argumentumra terjed ki, amelyik után szerepel. Egy argumentum vagy esemény után több eseménymódosítót is megadhatunk.

Az eseménymódosítók listája a következő:

mv /usr/src/srclib /tmp parancsban szeretnénk az első fájlnevet /usr/oldsrc/oldsrclib névre cserélni, a gs/src/old& parancs hatására is csak a

mv /usr/oldsrc/srclib /tmp eredményt kapjuk. Ugyanakkor a

mv /usr/src /usr/lib/src /tmp parancsra kiadva a fenti módosítókat, a várakozásunknak megfelelő eredményt kapjuk, azaz a

mv /usr/oldsrc /usr/lib/oldsrc /tmp parancsot, hiszen a g flagnek megfelelően mindegyik argumentumban megtörtént a csere - egyszer.

Tartalomjegyzék