A UNIX szó nem csak egy szűk értelemben vett operációs rendszert jelent, hanem az ahhoz kapcsolódó felhasználói felületet, programokat és segédprogramokat (utility-ket) is, amelyek együtt egy többfelhasználós (multiuser), többfeladatos (multitasking) rendszert eredményeznek. Tanulságos lehet az MS-DOS, az OS-2 és a UNIX rendszert ebből a szempontból összehasonlítani: az MS-DOS egyfelhasználós, egyfeladatos rendszer, azaz egyszerre csak egy felhasználó és egy programot futtathat rajta. Az OS-2 már többfeladatos rendszer, ahol egy felhasználó több feladatot is futtathat egyidőben. A UNIX alatt viszont egyszerre több felhasználó is dolgozhat, s mindegyikük több programot is futtathat egyidejűleg.

A UNIX réteges felépítésű, ezt szemlélteti a 2. ábra. A legbelső része a kernel, az operációs rendszer magja, amely a rendszer erőforrásainak szétosztását, és a futó folyamatok ütemezését végzi. A kernel köré épülnek a UNIX rendszer legkülönfélébb programjai (utility-k), amelyek a felhasználó parancsainak végrehajtásától kezdve a szövegfeldolgozáson át a kommunikációig, a rendszeradminisztrációtól a játékokig minden tevékenységet lefednek. Ezek közül a programok közül csak egy, bár a felhasználók számára kétségkívül a legfontosabb a parancsértelmező (shell, “héj”, “burok” stb). Ez az a program, amelyik egy felhasználó belépésekor elindul, kiírja a promptot, beolvassa és értelmezi a felhasználó által begépelt parancsokat, meghívja az elindítandó programokat, gondoskodik a be- és kimenet kezeléséről, s egyúttal egy igen erőteljes, ugyanakkor rugalmas programozási nyelvet is nyújt a felhasználónak. Az átlag felhasználó számára az “a UNIX”, amit az operációs rendszerből a shell-en keresztül lát, nem pedig a rendszerprogramozó által kiadható lehetséges rendszerhívások gyűjteménye.

Tartalomjegyzék