Az alábbiakban feltételezzük, hogy az olvasó már egy UNIX operációs rendszert futtató számítógép terminálja előtt ül. E terminál lehet egy nagygépes rendszer valamelyik terminálja a sok közül, lehet egy munkaállomás, vagy éppen egy PC, ami helyi hálózaton keresztül csatlakozik a UNIX gazdagéphez (host-hoz), egy UNIX terminált emulálva. Ennek megfelelően a bekapcsolási eljárások is gyökeresen eltérhetnek egymástól, az első esetben valószínűleg csak a terminált kellett bekapcsolni, a munkaállomásnál a bekapcsolás után az operációs rendszer betöltődését kell megvárni, míg PC-s terminál esetében DOS vagy Windows alól kellett kiadni a megfelelő parancsot a kommunikációs- és terminálemulátor program betöltéséhez.

Bármelyik módon is indultunk, a képernyőn előbb-utóbb az alábbihoz hasonló szövegnek kell megjelennie (az alábbi konkrét példa egy lokális hálózaton keresztüli, a telnet paranccsal végrehajtott belépést mutat, az első három kiírt sor ezzel kapcsolatos):

A login: szöveg után kell megadnunk a bejelentkezési nevünket (login name), ezt előzőleg a rendszergazda létre kellett hogy hozza. A bejelentkezési név megadása után általában jelszót is kér a rendszer (amennyiben nem, az súlyos biztonsági hiba!):

login: demoRETURN

A fenti példánál a RETURN megadásával jelöltük, hogy a UNIX-ban (is) a parancsbevitel végét a kocsivissza (RETURN, CR, Enter stb jelzésű) billentyű lenyomása jelenti — a továbbiakban ezt sehol nem jelöljük, kivéve ha a szövegösszefüggés kimondottan megköveteli.

A jelszó begépelésekor a rendszer nem adja vissza a képernyőn a begépelt karaktereket. Ha rossz jelszót adtunk meg, az alábbi szöveg jelenik meg:

Néhány próbálkozás (rendszerint három vagy öt) után az adott terminálvonalat blokkolja egy időre a rendszer, feltételezvén, hogy rosszindulatú behatolási kísérlet történt. Ilyenkor másik terminálról próbálkozhatunk, vagy kivárjuk az időt, amikor újra aktiválódik a vonal. (Munkaállomások, és PC-ken futó UNIX esetében, ahol rendszerint egy helyről van hozzáférés a rendszerhez, a konzolról, a fenti módszer nem járható, ilyenkor nem célszerű az egyetlen belépési lehetőséget korlátozni.

Sikeres jelszómegadás után néhány rendszerüzenet jelenhet meg a képernyőnkön, rendszerint kiírja a gép, ha új levelünk érkezett, szintén bejelentkezéskor szoktak megjelenni a mindenkit érintő fontosabb közlemények, s legvégül az utolsó sorban megjelenik a prompt, ami jelzi, hogy a bejelentkezés sikeresen lezajlott, a rendszer (pontosabban a számunkra kijelölt parancsértelmező program) készen áll a parancsok fogadására és végrehajtására.

Esetünkben a promptjel a $ karakter, de bármi egyéb is lehet, s a későbbiekben bemutatott módon magunk is átállíthatjuk. Ha parancsértelmezőnk a Bourne vagy a Korn shell, akkor rendszerint a $ karakter a prompt, C shell használata esetén pedig a % karakter hsználata az általános. (C és Korn shell esetén lehetőség van arra, hogy a prompt a DOS alatt megszokott módon mutassa az aktuális munkakatalógust is, ezért gyakran szokás ezt és/vagy a gépnevet kiíratni.)

Szintén általános érvényű konvenció, hogy ha privilégizált felhasználóként jelentkezünk be, a prompt a # karakterre vált, ezzel is emlékeztetve a felhasználót arra, hogy most az átlagosnál felelősségteljesebb tevékenységet folytat.

Tartalomjegyzék