Akárcsak a szintén tárgyalt vi editor, az ed is több üzemállapottal rendelkezik, a beírási- és a parancsmóddal. Belépéskor a felhasználó parancs üzemmódban találja magát.

Parancsmódban az egyes beírt, és return karakterrel lezárt sorokat megpróbálja ed parancsként értelmezni, és ha ez sikerült, végrehajtja.

Parancsmódból az a,i,c utasítások valamelyikével kerülünk beírás módba. Beírás üzemmódban minden beírt karakter a szövegbe kerül, beleértve az újsor karaktert is. (A parancssorok gépelésekor használatos törlő- és egyéb speciális karakterek itt is a szokásos módon működnek.) A beviteli mód mindaddig tart, amíg egy új sor elején egy önmagában álló pont (.) karakter nem szerepel. Az ezután leütött return karakterrel térünk vissza parancsmódba.

A szövegszerkesztőt az

vagy az

ed filename

parancs aktivizálja. Az ed a szerkesztendő szöveget egy bufferban tartja, a változtatásokat ezen bufferen hajtja végre, és csak parancs hatására menti el fájlba. Az ed editor takarékosan bánik a megjelenítendő szöveggel, (azaz teletype-ban gondolkodva: a papírral...) és csak akkor ír ki szövegdarabokat, ha egy utasítással erre külön felszólítjuk. Behívásakor a parancs sor után az editor kijelzi az állomány hosszát karakterekben, majd a következő üres sorban, parancs módban várakozik. Ekkor az a (append) parancsot beírva beléphetünk a beírás üzemmódba.

Tartalomjegyzék