A UNIX rendszerben több editor, eredendően soreditor használatos. Ezekre az editorokra mind az jellemző, hogy egy teletype orientált szemléletet tükröznek, ellentétben a PC-ken használatos és széles körben elterjedt képernyőorientált szövegszerkesztőkkel. A UNIX editorai inkább programeditorok, de a hátrányokért cserében számtalan ügyes szerkesztési lehetőséget kínálnak.

A vi editor (az elnevezés a visual editor kifejezésből származik) a sororientált és a képernyőorientált editorok különös (és bonyolult) keveréke. Számos szolgáltatása miatt a UNIX programozók körében igen közkedvelt, bár a mai modern editorokhoz szokott felhasználók néha furcsának találhatják egyes vonásait. Előnye még, hogy ahol UNIX van, ott vi is található.

A vi editorral való ismerkedést bonyolítja, hogy a vi nem is egy, hanem több editor szorosan összenőtt együttese. A vi az ex editor fölé épül, amely az ed editor kibővített változata. A vi-ban való szerkesztés közben átléphetünk az ex editorba, végrehajthatjuk mondjuk annak globális kereső és/vagy helyettesítő parancsait, majd ismét visszatérhetünk a vi-ba, ahol az előző változtatások eredményét a képernyőn kísérhetjük nyomon.

A vi különösképpen a kezdő felhasználók számára bonyolult és nehezen megszokható, ezért lehetőség van arra, hogy vedit néven indítsuk el: ekkor olyan beállításokkal üzemel a vi, amely a szokásosnál kissé bőbeszédűbb, jelzi a vi aktuális üzemmódját stb. Ha view néven indítjuk, csak olvasható módban nyitja meg az állományokat, csökkentve a véletlen törlés lehetőségét.

Tartalomjegyzék