A UNIX már korai megjelenésekor is támogatta, hogy különböző terminálokon, esetleg nem is egyidejűleg dolgozó felhasználók egymással elektronikusan kapcsolatot tudjanak teremteni. Egyik terminálról a másikra "írhatunk" interaktivan a write paranccsal.

Közben János képernyőjén ez látható:

Mint látjuk, a hívó a hívottat a login nevével, vagy a termináljának azonosítójával címzi meg, és utána azonnal írhatja az üzeneteit, addig amíg egy interupttal, vagy fájl-vége jellel be nem fejezi. A hívottnál a terminál egy esetleges csengetéssel és a Message from... üzenettel jelentkezik és az első üzenet után egy write paranccsal válaszolni lehet. Természetesen az üzenetek csak a képernyőn jelennek meg, nem rondítanak bele az esetleg épp feldolgozás alatt lévő állományba. Ha a hívott ki szeretné zárni a lehetőséget, hogy őt megszólítsák, akkor egy mesg n paranccsal bezárja saját ablakát, amit később egy mesg y paranccsal újból kinyithat.

A write-hoz hasonló eszköz a talk is, ahol interaktívan levelezhetünk a címzettel, a két részre osztott képernyő egyik felén a mi általunk, a másik felén a partnerünk által begépelt szöveg látható.

Végül a rendszeradminisztrátori jogokkal bíró felhasználónak rendelkezésére áll a wall (azaz write all) parancs, amivel egyszerre tud üzenni az összes bejelentkezett felhasználónak (broadcast message).

Nem interaktív kommunikációra szolgál a mail, ami az egymástól távoli gépeken lévő felhasználók legalapvetőbb levelezési eszköze.

János képernyőjén egy idő múlva (vagy ha éppen nincs bejelentkezve, a következő bejelentkezés után a "You have mail", vagy valami hasonló szöveg jelenik meg.

A mail után írt cím mondja meg, hogy kinek szánjuk a levelet. A címzett lehet a mi gépünk valamelyik felhasználója (akár saját magunk is), vagy egy távoli gépről valaki; ilyenkor rendszerint a user @ host formában adjuk meg a címet, ahol user a távoli felhasználó bejelentkezési neve, host pedig a távoli gép neve. Magát az üzenetet a parancs utáni sorba kezdjük el írni, és egy fájl vége, azaz ctrl-d jellel, vagy az üres sorba írt ponttal zárjuk le. Bejelentkezéskor, illetve a MAILCHECK változóban megszabott időnként a rendszer megnézi, hogy van-e valami a felhasználó postaládájában, és ha igen, akkor egy "you have mail" üzenetet küld a terminálra. Amennyiben a mail parancsot címzett nélkül írjuk le, akkor a képernyőre üríti a postaláda tartalmát, és egy ?-el várja, hogy rendelkezzünk róla. Egybetűs parancsokkal, például d (törlés), q (kilépés) stb. rendelkezhetünk a továbbiakról.

Egyes UNIX verziókban létezik egy mailx program is, ami valamivel jobb felhasználási felületet nyújt; megint más rendszerben ezt a mailx programot lehet mail néven meghívni...

Tartalomjegyzék