Mini manuálunk főként az angolul egyáltalán nem tudók kedvéért készült. Nem tartalmaz minden UNIX parancsot. A feldolgozott parancsokat ábécé sorrendben közöljük. A szintaktikus alak megadásánál azzal a szokásos jelölésmóddal élünk, hogy az opcionális részeket szögletes zárójel pár közé zárjuk. Az egy közös minus jel mögé csoportosítható opciókat közös zárójel párba tesszük, a másikakat nem.

Feladata, hogy állományok tartalmát olvassa és egymás után a standard outputra küldje őket.

-u Buffereletlen outputot generál.

-s Nem kapunk hibaüzenetet hiányzó állományok esetén.

-v A nem nyomtatható karaktereket (a tabulátor, a kocsivissza és a soremelés kivételével) olvasható formában jeleníti meg (a hexa 0-20 közti karaktereket a közismert ^n jelöléssel, az egyéb nem nyomtathatóakat pedig M-n formában, ahol n az alsó 7 bitnek megfelelő karakter.

A -v opció használata mellett az alábbiak is használhatóak: (lásd szintaktikus jelölést)

-t A tabulátorokat és a lapdobásokat is olvasható formában jeleníti meg (^I, illetve ^L).

-e Minden sor végén, az újsor karakter előtt egy $ karaktert nyomtat.

Feladata katalóguscsere végrehajtása.

A katalógus helyén állhat egy abszolút vagy relatív útvonal, vagy egy környezeti változó tartalma, vagy semmi. Ez utóbbi esetben a $HOME érték helyettesítődik be.

Feladata, hogy az állomány vagy katalógus csoportazonosítóját változtassa.

Ahol a csoport az új csoport neve, a név pedig az állomány vagy a katalógus neve.

Feladata az állományokra, illetve katalógusokra vonatkozó írás-olvasási-végrehajtási jogok változtatása. Csak az állomány tulajdonosa, illetve a szuperuser az aki a fenti jogokat változtathatja.

Kétféle szintaktikus alakja létezik. Abszolútnak nevezett az alábbi:

Szimbolikus változtatásnak nevezik az alábbi szintaktikus alakot:

Ahol

mód három vagy négy oktális számjegy: "dabc".

Az a értéke az alábbi: 1 jelenti, hogy az állomány végrehajtható, 2, hogy írható, 4, hogy olvasható az állomány tulajdonosa számára, és ezen értékek VAGY-olt alakjai is értelmezettek.

A b a tulajdonossal egy csoportban lévők, c a rendszerben létező bármely felhasználó jogait mutatja, az értékek hasonlóan értelmezendők, mint a tulajdonos esetén.

A d értékét csak a szuperuser állíthatja. Ha értéke 1, akkor az úgynevezett "sticky bit"-et kapcsoljuk be, aminek hatása, hogy a parancs szövegét a memóriából, a parancs lefutása után csak akkor söpri ki a swap, ha a szabad terület az alsó határ alá csökken. Ha értéke 2, akkor a "set GID" bitet, ha 4 akkor a "set UID" bitet állítja be. Ha a "set" bitek hatására a felhasználó, vagy a vele egy csoportban lévő ugyanazokat a jogokat kapja, mint az állomány tulajdonosa. ( Képzeljük el, mi történik, ha egy rendszerparancsnak az alábbi engedélyei vannak: -rwsrwxrwx. )

név az állomány vagy a katalógus neve.

kinek az a felhasználói szimbólum akinek a jogait változtatják. Ez lehet u, ha a userről van szó, g, ha a csoportról van szó, és o, ha a többi felhasználóról van szó.

operátor a plusz vagy a mínusz jel, attól függően, hogy hozzáadjuk, vagy elvesszük az adott jogot.

engedélyek  a w (írás), r (olvasás), x (végrehajtás) engedélye.

Feladata, hogy az állomány vagy a katalógus tulajdonosát változtassa.

A tulaj az új tulajdonos bejelentkezési neve vagy felhasználói azonosítója. A név az állomány vagy a katalógus neve.

Ezt a műveletet, hasonlóan a chgrp művelethez, csak az állomány vagy katalógus tulajdonosa vagy a szuperuser hajthatja végre.

Feladata, hogy két állományt összehasonlítva, csak akkor adjon outputot, ha különbözőséget talál. Ebben az esetben az eltérés helyének bájt és sorszámát is kijelzi. Észreveszi, ha az egyik állomány a másiknak első fele.

Ha az exit változó értéke

0 A két állomány azonos.

1 A két állomány különböző

2 Hibás, vagy el nem érhető parancsargumentum.

-s Nem ír ki semmit, csak a visszatérési értéke jelzi, hogy azonos-e a két állomány.

Feladata, hogy kezdőbetűik szerint alfabetikus sorrendbe rendezett sorokból álló két ASCII kódú állományból szétválassza, és külön külön oszlopban kiírja a csak ez elsőben, csak a másodikban és a mindkettőben előforduló sorokat.

A comm parancs opciói az általános gyakorlattól eltérően nem betűk hanem számok.

-123 A megfelelő opciók tetszőleges egy vagy kétszámjegyű kombinációja szerepelhet, mindegyik a megfelelő számú oszlop nyomtatását tiltja le. Például -3 a közös sorok nyomtatását tiltja.

Feladatuk rendre, hogy állományt másoljon, linkeljen, vagy áthelyezzen.

A cél lehet állománynév, vagy cp és mv esetében katalógusnév is, de ha állománynév, akkor annak előzetes tartalma törlődik. Az mv parancs esetén állomány1 is lehet katalógus, ez egy katalógus átnevezését jelenti.

-i Interaktív mód. Megkérdezi, hogy tegye-e, mielőtt egy fájlt felülír.(y=igen)

-p Megőrzi, illetve örökíti az eredeti fájl hozzáférési jogait és módosítási idejét.

-r Ha állomány1 katalógus, akkor az egész katalógust a benne lévő alkatalógusokkal együtt másolja. Feltétel, hogy a cél is katalógus legyen.

-f Ha írásvédett állomány a cél, a parancsok hibát jeleznek, kivéve, ha ez az opció be van kapcsolva.

-s Csak ln parancs esetén. Hatására szimbolikus link keletkezik.

Feladata, hogy kiválasztott állományokat archiváljon, illetve archiváltakból, akár szelektíven állományokat elővegyen.

Ennek megfelelően a cpio parancsnak három üzemmódja van:

cpio -o A standard bemenetről olvas egy állomány listát és a standard kimenetre készíti az archívumot. Az archívumban az állományok minden fontos tulajdonsága el van mentve, úgy mint az eredeti path és a státusinformációk. Az archivum blokkokból épül fel, egyéb rendelkezés hiányában a blokkok hossza 512 byte.

cpio -i minta A standard bemenetet egy előző cpio -o paranccsal készített archívumnak tekinti és ebből a minta, mint állománynév, által specifikált állományokat olvassa be. A minta egy reguláris kifejezés. Minta hiányában az összes archivált állományt megpróbálja beolvasni. A beolvasás csak akkor történik meg ha az archívumban lévő állomány újabb mint a gépen lévő azonos nevű változata. A beolvasott állomány módjai az archívumra kimentett állománynak felelnek meg, tulajdonosa és csoportja azonban a cpio parancsot elindító felhasználójáéval lesz azonos, ha az nem a superuser. Ha a felhasználó a superuser akkor megmarad az archívumon tárolt tulajdonos és csoport. A beolvasott állományok engedélyei az elmentett állomány engedélyeivel lesznek azonosak.

cpio -p katalógus A standard bemeneten felsorolt állományokat az adott katalógusba másolja át.

Figyelem, ne feledkezzünk meg arról, hogy a cpio mindig a standard bemenetről vár parancsot.

a visszaállítja az archívum szerinti elérési időt (access time),

m visszaállítja a módosítási időt (modification time).

Tehát, ha az eredeti állományokat akarjuk visszaállítani akkor superuser-ként kell dolgoznunk (vagy az állományok eredeti felhasználójaként) és használnunk kell a -am argumentumokat.

u (unconditional) argumentumot használjuk, ha az állomány(oka)t akkor is felül akarjuk írni, ha azok fiatalabbak mint az archivumban lévők.

c ASCII fejlécet készít az archívumban a hordozhatóság érdekében

B karakter meghajtó esetében blokkokat ír, illetve olvas a cpio

t az archívumnak csak a tartalmát kell kilistázni

v "bőbeszédű" üzemmód (verbose)

-I "file" Ha a "file", amiről olvas egy karakteres berendezés, akkor a tartalmának végigolvasása után, kicserélhetjük a médiumot, népszerűbben szólva a lemezt egy ugyan olyan típusúra, és egy ENTER leütése után folytathatjuk a beolvasást. Csak az -i opció mellett lehet használni ezt az opciót.

-O "file" az -I opcióéval azonos a "file" értelmezése, csak írás esetére. Csak a -o opció mellett lehet használni.

-d ha beolvasáskor vagy katalógusba másoláskor (-p) katalógusokat is létre kell hozni, akkor a -d opció nélkül a cpio erre nem képes.

Feladata, hogy mezőket vágjon ki egy állomány soraiból.

Attól függően, hogy hogyan határozzuk meg a kivágandó mező, kétféle hívása lehet a parancsnak. Az egyik esetben a mezőt karakterpozícióval definiálhatjuk:

A másik esetben mezőelválasztó karaktert használunk, tetszőleges karakterpozícióban, és az így meghatározott mezőkből vágunk ki néhányat.

A lista lehet vesszővel elválasztott felsorolás, vagy egy tartomány, vagy a kettő kombinációja. (Például 1,3,5-8).

A - állománynév a standard inputra utal.

-clista az opciót követő lista mondja meg, hogy melyik karakterpozíciókat kell kivágni

-flista az opciót követő lista mondja meg, hogy melyik mezőket kell kivágni.

-dkarakter az opciót követő karakter lesz a mezőelválasztó. Alapesetben, ez a szóköz vagy a tabulátor.

-s a mezőelválasztó karakter nélküli sorokat nem engedi át.

A -c illetve -f opció közül legalább egynek kell szerepelnie.

Feladata, hogy a pontos dátumot és időt beállíthassuk vagy lekérdezhessük.

Argumentum nélkül, vagy + jellel kezdődő argumentum esetén a pontos időpontot kapjuk válaszul. Számokkal kezdődő argumentum esetén a számokkal kezdődő argumentum esetén a pontos dátum-idő beállításnak tekinti. A számokat párosával értelmezi, a jelölés alapján:

mm a hónap; 01-12

dd a nap; 01-31

hh az óra; 00-23

pp a perc; 00-59

yy az évszám utolsó két jegye; 00-99

Formátum megadásánál az alábbi hivatkozásokat használhatjuk:

m hónap számokkal kiírva

h hónap betűkkel, Az angol nevek rövidítésével

d a nap a hónapon belüli sorszámmal

w a nap minta a hét napja sorszámmal. Vasárnap=0-ik nap

a a nap mint a hét napja. Az angol nevek rövidítésével

y az év utolsó két számjegye.

H az óra

M a perc

S a másodperc

D a teljes dátum m/d/y alakban

T a pontos idő H:M:S alakban

r az AM/PM jelölés

n újsor

t tabulátor

A mezőleírókat egy % jellel kell megelőzni. Például a Dn%H-%M formátum a következő alakban írja ki a választ: (1992 okt 9; 13óra 37 perc)

Feladata, hogy a megnevezett inputról a megnevezett outputra másoljon (defaultban természetesen a standard input és standard output között), s eközben opcionálisan megadható konverziókat hajtson végre.

if=file A bemeneti állomány neve.

of=file A kimeneti állomány neve.

ibs=n A bemenetről n bájtos blokkokban olvas (default 512).

obs=n A kimenetre n bájtos blokkokban ír (default 512).

bs=n Mind a beviteli, mind a kiviteli blokkméretet n bájtra állítja.

cbs=n A program belső konverziós bufferének mérete.

skip=n n blokkot átugrik a bemeneten, mielőtt másolni kezd.

seek=n n blokkot előrelép a kimeneti állományon, mielőtt másolni kezd.

count=n Csak n blokkot másol.

conv=cvt Az alábbiaknak megfelelően konvertál a bemenet és a kimenet között:

ascii EBCDIC kódról ASCII kódra konvertál.

ebcdic ASCII kódról EBCDIC kódra konvertál.

ibm IBM kódkészletről EBCDIC kódra konvertál.

lcase Nagybetűket kisbetűkre konvertál.

ucase Kisbetűket nagybetűkre konvertál.

swab Szavak bájtsorrendjét cseréli meg.

noerror Hiba esetén folytatja a feldolgozást.

sync Minden input blokkot ibs szerinti méretre bont illetve kiegészít.

...,... Lehetséges a többszörös, vesszővel elválasztott opció felsorolás.

Alapértelmezésben a számparaméterek bájtban értendőek. A szám után szereplő k b vagy w karakterek 1024, 512, illetve 2 szerinti szorzót jelent (kilobyte, block, word).

Feladata, hogy megmondja egy állományról, hogy miben különbözik egy másiktól. Természetesen ASCII kódú állományokat kezel. Kívánságra egy "javító" állományt képez, amit az ed editor fel tud dolgozni.

Ha az exit változó értéke

0 A két állomány azonos.

1 A két állomány különböző

2 Hibás, vagy el nem érhető parancsargumentum.

-e ed által végrehajtható script-et generál.

-b a sorkezdő és egyéb, blank karaktereket tartalmazó stringeket nem veszi figyelembe összehasonlításkor.

-h gyorsan és nagyméretű állományokra végzi az összehasonlítást, de csak viszonylag kis változtatásokat képes nyomonkövetni. Nem érvényes alatta a -e opció.

Feladata, az argumentumának kiküldése a képernyőre.

Az argumentum egy karakterlánc, ami tartalmazhat környezeti változót és UNIX parancsot is. Ezek kiértékelését az idézőjelek használatára vonatkozó szabályok befolyásolják. Használható még egy C nyelvéhez hasonló escape szekvencia rendszer is.

Feladata, hogy az argumentumait kifejezésnek vegye és kiértékelje azokat, az eredményt pedig a standard outputra írja.

Az egyes kifejezéselemeket szóközökkel kell elválasztani. A shell által is értelmezett metakaraktereket itt is le kell védeni valamelyik idézőjellel, vagy a backslash karakterrel.

expr1 | expr2 Ha expr1 nem nulla és nem nullstring, akkor azt adja vissza, egyébként expr2-t.

expr1 & expr2 Ha expr1 nulla, vagy nullstring, azt adja vissza, egyébként expr2-t.

expr { =,\>,\>=,... } expr

Ha mindkét kifejezés egész szám, akkor a megfelelő algebrai, egyébként pedig a lexikális összehasonlítás eredményét adja vissza.

expr { +,-,\*,/,% } expr

Egész értékű argumentumok összeadása, kivonása, szorzása, osztása, illetve maradékos osztása.

Feladata, hogy egy állomány tartalmának típusát meghatározza.

A felismert típusok lehetnek szöveg, végrehajtható, katalógus, archivált stb. A text típusú állományok esetén, megpróbálja a programnyelvet azonosítani. A parancs kapcsán megismerkedhetünk a /etc/magic állománnyal is. Ebben az állományban "mágikus" számok vannak felsorolva, és mellettük azok az állománytípusok, amelyek, jellegzetesen a jelzett karaktersorozattal kezdődő állományokat hoznak létre.

-f ánév az opció használata esetén a vizsgálandó állományneveket az ánév állományból veszi.

-L ha az állomány szimbolikus link, akkor magát az állományt vizsgálja.

-m máll használja az máll állományt az /etc/magic állomány helyett.

Feladata, hogy az első argumentumában megadott katalógusból kiindulva, rekurzíven végigjárva a katalógusokat az opcióiban felsorolt tulajdonságú állományt megtalálja.

Mint az alábbiakban látni fogjuk, find egyes opciói mellett számparamétereket kell adni, ezen számparaméterek megadásánál a következő konvenciók vonatkoznak: n pontosan n-nek felel meg, +n minden olyan számra igaz, amely nagyobb vagy egyenlő n-nél, míg -n minden olyan számra igaz, amely kisebb vagy egyenlő mint n. Vannak opciók, amelyek mellett paraméterek állnak, ezek akkor válnak igazzá, ha a vizsgált állomány adott tulajdonsága megfelel a paraméternek. A fontosabb opciók a következőek:

-name file Igaznak értékelődik ki, ha file ráillik az aktuális állománynévre. A szokásos metakarakterek használhatóak ( * ? [ - ] ).

[-perm] -onum Akkor igaz, ha az állomány engedélybitjei pontosan megegyeznek az oktális számként megadott onum-mal. Ha onum mínusz jellel kezdődik, akkor kiértékeléskor csak az onum-ban beállított engedélybiteket hasonlítja össze a find az állomány engedélybitjeivel.

-type l Akkor igaz, ha az állomány típusa bcdpf valamelyike; ezek sorra megfelelnek a blokkos állományoknak, a karakteres készülékeknek, a katalógusoknak, a névvel nevezett pipe-oknak, illetve a "normál" állományoknak.

-links n Igaz, ha az állománynak n darab linkje van.

-user name Igaz, ha az állomány az user nevű felhasználóhoz tartozik. Ha user szám, és nem szerepel bejelentkezési névként a /etc/passwd állományban, akkor felhasználói azonosítóként (uid) értelmezi.

-group gname Igaz, ha a felhasználó a gname csoporthoz tartozik. Egyébként lásd a -user opciónál mondottakat.

-size n[c] Igaz, ha az állomány n blokk hosszú (512 bájtos blokkok). Ha n utolsó karaktere c, akkor a méret karakterben értendő.

-atime n Igaz, ha az állományt valaki n napja használta. (A katalógusok elérési idejét maga a find parancs is állítja.)

-mtime n Igaz, ha az állományt n napja módosították.

-ctime n Igaz, ha az állományt n napja változtatták.

-exec cmd Igaz, ha a végrehajtott exec parancs visszatérési értéke zéró volt. A cmd parancsot egy backslash karakterrel, vagy más módon levédett, a parancstól szóközzel elválasztott ; karakterrel kell lezárni. A cmd-ben szereplő { } karakterpár helyére az aktuális elérési név (pathname) helyettesítődik be.

-ok cmd Ugyanaz mint -exec, azzal az eltéréssel, hogy az aktuális állománynévvel kigenerált parancssor először kiíródik, és csak a felhasználó megerősítése (y karakter begépelése) után hajtódik végre.

-print Mindig igaz; hatására az aktuális elérési név kiíródik.

-newer file Igaz, ha az aktuális állomány frissebben módosított, mint file.

-depth Mindig igaz; hatására úgy járja be a find az állományrendszert , hogy elsőként a katalógusban szereplő állományokat keresi meg, s csak utána magát a katalógusállományt. Ennek az az értelme, hogy az írási engedéllyel nem rendelkező könyvtárakból is ki lehessen másolni cpio- val az állományokat.

-mount Mindig igaz; hatására csak abban az állományrendszerben keres, ahol a kiindulópontban megadott katalógus fel van mountolva.

-local Igaz, ha az állomány fizikailag a helyi rendszerben helyezkedik el.

\(expr\) Igaz, ha a zárójelezett kifejezés igaz. (A zárójeleket védeni kell a shell-től egy megelőző \ karakterrel!)

A kifejezések kombinálhatóak is egymással, az alábbi, csökkenő precedencia szerinti felsorolással:

1. !negálja expr-t.

2. Az egymás mellé írt kifejezések konkatenálódnak, és and kapcsolat szerint értékelődnek ki.

3. or kapcsolat szerint értékelődnek ki a -o operátorral felsorolt kifejezések.

Feladata, hogy egy adott minta előfordulását keresse a megadott állományokban, majd kinyomtassa mindazokat a sorokat, amelyek tartalmazzák a mintát. A grep az úgynevezett reguláris kifejezések korlátozott halmazát használja, ennek felhasználásával lehet megadni a keresett mintát. Több bemeneti állomány megadása esetén az állomány neve is kiíródik a találatok előtt.

-c Csak a mintát tartalmazó sorok számát írja ki.

-i A nagy- és kisbetűket azonosként kezeli.

-l Csak azon állományok nevét írja ki (külön-külön sorokba), amelyekben a minta szerepelt.

-n A talált sorokat sorszámukkal együtt írja ki.

-v Minden sort kiír, ami nem tartalmazza a mintát.

Feladata, a felhasználó beengedése a rendszerbe.

A login parancsot a rendszer adja ki, annak hatására, hogy egy ctrl-d karakter leütésével a terminál felszabadul. Amennyiben shell parancsként akarjuk kiadni azt csak az exec login paranccsal tudjuk megtenni. Amennyiben a login nevet csupa nagybetűvel írjuk, a rendszer azt a tanulságot fogja levonni, hogy a terminál csak nagybetűket tud. Hibás bejelentkezés esetén a Login incorrect üzenet jelentkezik a képernyőn. Öt egymás utáni hibás bejelentkezési kísérlet után, a hibás kísérleteket a rendszer elkönyveli, és több kísérletet nem enged. Hasonlóan, ha a bejelentkezést egy bizonyos időn belül nem sikerül befejezni, a rendszer a terminált lekapcsolja.

Feladata, hogy katalógusok tartalmát listázza ki, mégpedig úgy, hogy ha argumentumként katalógusnevet adunk meg, ls a katalógusban szereplő állományok nevét és információit listázza ki, az opcióknak megfelelően; ha az argumentum állománynév, ls az adott állományra vonatkozó információkat írja ki. Argumentum hiányában az aktuális katalógust listázza ki.

ls [ options ] [ file_or_dir_names ]

Az ls parancsnak nagyon nagyszámú opciója van, az alábbi lista csak egy töredékes válogatás a leggyakrabban használtakból.

-R Rekurzíven kilistázza az összes alkatalógust.

-a Minden katalógusbejegyzést kilistáz, a ponttal kezdődőeket is.

-d Ha az argumentum katalógus, csak az ő bejegyzését listázza ki, a benne szereplő állományokét nem.

-C Több hasábban nyomtatja ki a katalógus-bejegyzéseket.

-m Úgynevezett stream-formátum szerint, sorban, egymástól vesszővel elválasztva írja ki az állományokat.

-l Részletes információkat listáz ki, tulajdonos neve, hozzáférési jogok, link count és módosítási idők stb. szerint.

-r Megfordítja a listázás sorrendjét, ha alfabetikus volt, akkor fordított ábécé sorrendben listáz, ha keletkezési idő szerint volt, akkor a legidősebbel fogja kezdeni.

-b A nem nyomtatható karaktereket az oktális \nnn jelölés szerint írja ki.

-t Időrend szerint listáz. Más opciókkal beállítható, hogy az állomány utolsó módosítása, vagy az i-node utolsó módosításának ideje (-c opció) szerint.

-i Az állomány nevek mellé az inode számot is listázza.

Feladata, hogy a parancs révén üzeneteket küldhessünk más felhasználóknak a rendszerben, illetve más rendszerekbe is, ha gépünkön installálva van a megfelelő hálózati szoftver.

A levél írásakor az alábbi szerint kell kiadni a mail parancsot:

Levél olvasásakor az alábbiak szerint kell kiadni a mail parancsot:

ahol persons a címzettek felsorolása, bejelentkezési nevük alapján.

Levél íráskor:

-w a levél elindítása után rögtön kilép, nem kell a remote transfer program befejeződésére várni.

-t a levél elé beszúr egy To: kezdetű sort, jelezvén a címzetteket.

Levél olvasáskor:

-e Az üzeneteket nem nyomtatja ki, hanem 0 értékkel tér vissza, ha a felhasználónak van postája, 1 értékkel egyébként. Shell programokban hasznos megoldás!

-h Nem a legutolsó üzenetet írja ki, hanem az üzenetek fejlécét, utána ? prompttal vár újabb parancsra.

-p Kiírja az összes üzenetet és nem vár elhelyezési parancsot.

-r A beérkezett üzeneteket időbeli sorrendben nyomtatja, nem a legkésőbb érkezettet elsőnek.

-F persons A bejövő üzeneteket átirányítja a persons felhasználóknak.

-f file A bejövő üzenetet a file nevű állományba teszi.

Hacsak a parancssori opciók másképp nem rendelkeznek, a mail parancs kiírja a legutolsónak érkezett üzenetet, majd a ? prompttal újabb parancsbevitelre vár. A kiadható parancsok fontosabbjai:

újsor, +, n A következő üzenetre lép.

d, dp Törli az üzenetet és a következőre lép.

dq Törli az üzenetet és kilép mail-ből.

p Ismét kiírja az aktuális üzenetet.

- Kiírja az előző üzenetet.

a Kiírja a mail-ben töltött idő alatt érkezett újabb üzeneteket.

r Válaszol az üzenet küldőjének, majd törli a kapott üzenetet.

s file(s) Elmenti az üzenetet a megnevezett állomány(ok)ban. A default $MAIL.

q, ctrl-d A ki nem olvasott üzeneteket elmenti és kilép mail-ből.

x Minden üzenetet változtatás nélkül hagy és kilép mail-ből.

? Kiírja a rendelkezésre álló parancsokat (help).

Feladata, hogy engedélyezze, vagy letiltsa egy másik felhasználó által write paranccsal küldött üzenet megjelenését a képernyőn.

-n a képernyőn a küldött szöveg nem jelenhet meg.

-y a képernyőn a küldött szöveg megjelenhet. Ez az alapeset.

Feladata új katalógus létrehozása.

A név katalógus, vagy útvonal/katalógus.

-mmode Az új katalógus hozzáférési joga mode értéke.

-p Hozza létre a kívánt katalógus eléréséig a hiányzó katalógusokat is.

Feladata, hogy egy állomány tartalmából egy-egy képernyőoldalnyi szöveget írjon ki a terminálra. A képernyő legalsó sorában egy --More-- üzenetet ír ki és további parancsra vár.

-n A default helyett n soros képernyőt használ.

-c Az új lapok nyomtatását mindig a képernyő tetején kezdi.

-f Logikai sorokkal dolgozik, nem képernyősorokkal, így lehetővé teszi képernyővezérlő karakterszekvenciák nyomtatását is.

-s A többszörös üres sorokból csak egyet hagy meg.

-r A nem nyomtatható karaktereket ^n formátumban jeleníti meg. (A more alapértelmezés szerint ezeket a karaktereket figyelmen kívül hagyja.)

-w Az input feldolgozása után nem lép ki, hanem újabb parancs bevitelére vár.

+n Az n-edik sorral kezdi a megjelenítést.

+/minta/ A minta kifejezést tartalmazó sor előtt kettővel kezdi a megjelenítést.

A more számára a következő parancsok adhatóak meg a lapváltásokkor (a lista nem teljes!):

RETURN egy újabb sort listáz ki.

SPACE hatására egy teljes képernyőnyit halad előre.

q,Q Kiléptet a more-ból.

= Kiírja az aktuális sorszámot.

h vagy ? a more parancsok help szövegét listázza ki.

i/minta A reguláris kifejezésként megadott minta i-edik előfordulására áll. Ha ilyet nem talált, a pozíció változatlan marad.

in A legutoljára megadott reguláris kifejezés n-edik előfordulására áll.

' Arra a pontra áll, ahonnan a legutolsó keresés kezdődött, ha ilyen nem volt, akkor az állomány elejére.

. Megismétli a legutolsó parancsot.

i:n A parancssorban argumentumként megadott i-edik állományra ugrik, illetve az utolsóra, ha nem volt annyi megadva.

i:p Az i-edik megelőző állományra tér vissza.

Feladata, hogy megóvja a futó folyamatokat a felhasználó kilépésével kapcsolatos megszakítástól.

Feladata, hogy állományokat, akár bináris kódúakat is, a kiválasztott formátumban "dumpoljon".

Amennyiben az állomány neve elmarad, a kitöltendőt a standard outputról várja. Az offset az állomány elejéről elhagyandó bájtok száma, mégpedig az alábbi kódolásban; ha csak egy szám, akkor oktálisan értelmezhető, ha a számot követi egy pont, akkor a szám decimálisan értendő, ha a b betű is jelen van, akkor nem bájtokban, hanem 512 byte hosszú blokkokban kell az offset-et értelmezni. A + jel elválasztó karakter arra az esetre, ha az input a standard input.

Az od az opciói szerint választható formátumok szerint nyomtatja ki a paraméterként megadott file tartalmát. Default opciója -o. Az opciók és jelentésük a következő:

-b Bájtonként oktálisan írja ki az állományt.

-c Bájtonként karakteres formátumban írja ki az állományt. A C nyelvben definiált vezérlőkaraktereket az ott megszokott formátum szerint írja ki (null=\0, backspace=\b, lapdobás (form-feed)=\f, újsor=\n, reurn=\r, tabulátor=\t), az egyéb nem printelhető karakterek a \nnn formában jelennek meg, ahol nnn adott karakter oktális értéke.

-d Szavanként decimálisan írja ki az állomány tartalmát.

-o Szavanként oktálisan írja ki az állomány tartalmát.

-s Szavanként, előjeles decimális számként ír ki.

-x Szavanként, hexadecimális formában ír ki.

Az offset paraméter azt adja meg, hogy honnan kezdődik az állomány listázása. Alapértelmezés szerint a megadott offset érték oktálisan és bájtokra értendő. Ha a . karakter szerepel utána, akkor decimális az érték, ha a b karakter szerepel, akkor pedig 512 bájtos blokkokban értendő. Ha nem szerepelt az offset beállítás előtt állománynév argumentum, akkor az offset elé egy + karaktert kell helyezni.

Feladata, hogy a felhasználó a password-jét és a password attribútumait megváltoztathassa.

A használt rövidítések értelme:

lgnév loginnév

min a password két megváltoztatása között legalább min számú napnak kell eltelni.

max a password legfeljebb ennyi napig érvényes.

figy a password lejárta előtt figy számú nappal a rendszer figyelmezteti a password tulajdonosát a közelgő eseményre.

Egyéb argumentum hiányában a passwd parancs a parancs kibocsátójának password-jéről ad felvilágosítást. A password maga, legalább hat karakter hosszú, amiből legalább két karakter alfabetikus, és legalább egy szám vagy speciális karakter (pl.: @, & stb.). A password-nek különbözni kell a login névtől és az előző password-től, olyan mértékben, hogy azokból ciklikus eltologatással sem lehessen előállítani.

-a a password attribútumok lekérdezése minden felhasználóra. Csak a -s opcióval együtt használható és természetesen csak szuperuser számára.

-d törli a login névhez tartozó password-öt.

-f minden belépéskor a felhasználónak cserélni kell a password-jét.

-l zárolja, azaz megváltoztathatatlanná teszi a password-öt.

-s megmutatja a password attribútumot.

Feladat, egy állományt a képernyőről olvasni hagyjon. A pg parancs, a more-hoz hasonlóan, számos plusz szolgáltatást is biztosít az állományok egyszerű megjelenítésén kívül, ezek közül elsősorban az érdemel figyelmet, hogy hátrafele is tud lapozni a megjelenített állományban.

-egészszám Mint a more-nál.

-p string Prompt szövegként a string-et használja. Ha a string tartalmazza a %d szekvenciát, azt az aktuális lapszámra helyettesíti be.

-c Mint a more-nál.

-e Az egyes állományok végénél nem áll meg, hanem rögtön nyomtatja a következőt, illetve kilép, ha vége az inputnak.

-f Mint a more-nál.

-n Nem vár RETURN billentyűre, a beolvasott parancskaraktereket rögtön végrehajtja.

+sorszám Mint a more-nál.

+/minta/ Mint a more-nál.

A pg számára lapváltáskor a következő parancsok adhatók:

n<SPACE>, vagy n<RETURN>

n lappal előre, illetve hátralép.

Feladata, állományok nyomtatható lappá tördelése Alapbeállítás szerint a pr 66 soros lapformátum szerint nyomtat, ahol 2 üres sor után az egy soros fejléc, majd újra két üres sor, 55 szövegsor, végül 5 üres sor következik. Az alapértelmezés szerinti sorhossz 72 karakter. A lapokat nem form-feed karakterek, hanem megfelelő számú újsor karakterek választják el. Kimenetül a standard outputot feltételezi.

Ha állományokat egymás után kívánunk nyomtatni:

Ha egy oldalra, egymás mellé több állományt kívánunk nyomtatni:

-oszlop oszlop számú hasábban nyomtat egy állományt. Az oszlop szám alapértelmezése 1.

-m Több állományt nyomtat egymás melletti hasábokban. A túl hosszú sorokat levágja.

-wszélesség a sorhosszat szélesség számú karakterre állítja.

-a

-eck A szövegben szereplő tabulátor karaktereket a megfelelő számú szóköz karakterre cseréli. A tabulátorpozíciókat a k-adik pozíciókon tételezi fel (k+1, 2*k+1, ...). (A default érték 8.) Tabulátorkarakternek c-t tekinti, defaultja maga a tabulátor karakter.

-ick Az előző funkció fordítottja: az input szövegben szereplő szóközöket konvertálja át tabulátorokká, ha ez lehetséges.

-d Megduplázza a sorközt.

-f Laphatárokon form-feed karaktert is nyomtat, nemcsak újsor karaktereket.

-t Nem nyomtat sem fejlécet, sem lapkezdő és lapzáró üres sorokat.

-p Ha az output a terminál, akkor oldalanként megáll a nyomtatás, csenget és kocsivisszára vár, hogy folytassa.

+lap A kezdő lapsorszám értéke lap.

-nck k számjegyű sorszámnyomtatást biztosít (a default 5). Ha c adott, pr ezt használja szeparátorkarakternek a sorszám és a szöveg között (defaultja a tabulátor).

-oeltolás Minden sort eltolás-nyi karakterrel jobbra tolva nyomtat.

-lhossz A lapméretet hossz számú sorra állítja (default 66). A ténylegesen nyomtatott sorok száma, mint már láttuk, ennél mindig tízzel kevesebb.

-h fejléc A lapok tetején az állománynév helyett a fejléc stringet nyomtatja.

-sszeparátor A szeparátor egy karakter, ami az egymás melletti oszlopokat elválasztja.

Feladata, hogy a futó folyamatokról állapotinformációt adjon.

A parancs folyamatokról számos tulajdonságot közöl, néhány ezek közül:

UID a tulajdonos azonosítója

PID, PPID a folyamat és szülőjének azonosítója

TTY az indító terminál azonosítója

STIME az indítás ideje (óra perc másodpercben)

TIME a felgyülemlett futási idő

S állapotinformáció, az alábbi kódolásban

O a folyamat fut

S a folyamat alszik

R a folyamat a futásra várók közt áll

I a procesz befejeződött

Z elárvult folyamat, lefutott, de a szülője nem várta be.

T a folyamatot futását egy signál felfüggesztette.

-e minden futó folyamatról kér információt. Az opció hiányában csak a parancsot kiadó terminálról elindított folyamatokról kapunk jelentést.

-f teljes, minden információra kiterjedő listát kér.

-a minden gyakran indított folyamatról ad információt, kivéve a process csoport "vezetőket", és a nem terminálról indíthatókat.

-t term csak a term terminálhoz kapcsolódó folyamatokat sorolja fel

Feladata, az aktuális, másképp munkakatalógus nevének kiírása.

Feladata, állományok és katalógusok törlése.

-f A felhasználótól való visszakérdezés nélkül törli az állományokat, akkor is, ha írásvédettek. (Ha maga a katalógus írásvédett, s ezért nem törölhetőek az állományok, a felhasználó ebben az esetben sem kap hibaüzenetet.)

-r Az argumentlistában megadott katalógustól kezdve rekurzíven törli az alatta lévő állományokat és alkatalógusokat. (Tehát a nem üres katalógusokat törlés előtt, külön üzenet nélkül kiüríti.)

-i Az állományok törlése előtt megkérdezi a felhasználót.

Az rmdir parancsnál használt opciók:

-p A katalógus törlése után, a szülő katalógust is törli, ha üres, rekurziven. A standard outputra küld üzenetet, arról, hogy mi maradt a path-ból.

-s A -p opció üzenetének elnyomása.

Feladata, hogy segítségével lokális és globális környezeti változóknak értéke adhassunk, illetve az értékét törölhessük.

A állomány nevet szóköz nélkül, közvetlen az opció után kell írni. A -f opcióval beállított változókra a továbbiakban az állománynévvel együtt kell hivatkozni, például ${(állomány)Változó}.

-l az ezzel az opcióval beállított változót nem fogják örökölni a shell által indított proceszek.

-e az ezzel az opcióval beállított változókat minden shell által indított procesz örökölni fogja. Figyelem, ezzel az opcióval nem lehet unset-telni!

-fáll az opció használata esetén, az áll állományba, ami már addig is létezett, vagy a parancs hozta létre, bekerülnek a változó=érték alakú sorok.

Feladata, hogy beolvassa, értelmezze és végrehajtsa a shell-parancsokat, egyben biztosítson egy környezetet azok végrehajtásához.

Az arg helyére a shell-parancsokat írhatjuk. Az rsh parancs egy olyan shell ahol nincs engedélyezve a cd parancs használata, nem értelmeződik a path vagy utasításnevekben a / jel, nem lehet a standard outputot átirányítani ( azaz nem használhatók a > és >> jelek ), valamint nem írható át a PATH környezeti változó értéke sem.

-cstring a parancsot a string-ből olvassa

-i interaktív shell. (szintén interaktív a shell, ha az inputja és outputja egy terminálhoz kötött. Az interaktív shell-t nem lehet a kill 0 paranccsal agyoncsapni.

-r csökkentett lehetőségű, restricted (rsh) shell.

Feladata, a végrehajtás korlátolt idejű felfüggesztése.

Az időtartam a várakozás ideje másodpercekben.

Feladata, hogy a megadott állományok sorait rendezze.

Az állománynév megadásánál - a standard inputot jelöli, de állománynév hiányában is a standard inputról olvas.

-c Ellenőrzi, hogy az állományok már rendezve vannak-e.

-m A már külön-külön rendezett állományokat összefésüli (merge).

-u A rendezésnél egyenlőnek talált sorokból csak egyet ír ki.

-ooutput Standard output helyett output-ba írja a rendezett kimenetet. Azonos is lehet valamelyik bemeneti állománnyal!

-d Szótári sorrend: csak a betűk, számjegyek, valamint a blank karakterek (szóköz és tabulátor) számítanak.

-f A kisbetűk nagybetűnek számítanak.

-i Az ASCII tartományon kívüli karakterek nem számítanak.

-M Hónapok szerinti hasonlítás: a mező első három karaktere nagybetűvé konvertálódik, és az érvénytelen < JAN < FEB < ... szabály szerint értékelődik ki.

-n Aritmetikai értékek szerinti hasonlítás. A szám lehet előjeles tizedespontos szám, amelyet blank karakterek is megelőzhetnek.

-r Fordított sorrendű rendezés.

-b A rendezési kulcsból elmaradnak a blank karakterek.

+m[.n][bdfinr] A rendezés alapjául szolgáló hasonlítási kulcs kezdő pozícióját adja meg. +m.n az m- edik mező n-edik karakterét jelenti. Több rendezési kulcs is meg lehet adva, de a második és a többiek csak akkor kerülnek kiértékelésre, ha az első alapján a hasonlított sorok egyenlőnek bizonyultak. (Kulcs hiányában az egész sor alapján rendez. A rendezési opciók lehetnek globálisak, ha az egyes mezőkijelölések előtt lettek megadva, de külön-külön is megadhatóak az egyes kulcsokra.

-tx x lesz a mezőelválasztó karakter.

-m[.n][bdfinr] A hasonlítási kulcs utolsó karakterének pozíciója.

Feladata, hogy egy text típusú állományt szétdaraboljon.

Ha az állomány hiányzik, vagy egy - jel helyettesíti, a standard inputról veszi az adatokat. A részeket tartalmazó állományok neveit a név névaa-tól névzz-ig való kiterjesztéssel képezi.

-n az egy darabban lévő sorok száma. Alapértelmezés 1000 sor.

Feladata, hogy a aktuálisan standard inputként használt terminál I/O tulajdonságait a parancs segítségével beállíthassuk.

Ha a parancsot minden argumentum nélkül adjuk ki, a pillanatnyilag érvényes beállításokat kapjuk válaszul. Az opciók ebben az esetben nem a parancsra, hanem a terminálra vonatkozó opciókat jelentenek. Három csoportjuk van, az első a Control Mode-ra vonatkozó opciók (például paritás beállítás és ellenőrzés, karakterméret meghatározás, az adatküldés sebessége baudban stb.). A második csoportba az input szabályzására vonatkozó opciók vannak (például ignorálja vagy sem az beérkező break jelet, megkülönböztesse vagy sem a nagybetűket a kicsitől a CR karakternek megfeleltessen-e CR-NL-t stb. ). A harmadik opció csoport természetesen az outputra vonatkozik hasonló tartalmú opciókkal mint az input csoport. Az input opciók valamennyien i-betűvel, az outputok pedig o-betűvel kezdődnek. A vagylagosan értelmezhető opciók esetén egy opció bekapcsolása az opció nevének leírását, kikapcsolása a nevének leírását megelőzve egy - jellel jelenti.

-a visszaadja az összes létező opciót, a pillanatnyi beállításukkal.

-g visszaadja a kurrens beállítást, olyan formátumban, ami egy újabb stty parancs bemenete lehet.

Feladata, hogy kilépés és újbóli belépés nélkül "személyiséget" lehessen cserélni, azaz egy másik felhasználó, engedélyeivel lehessen dolgozni. Az új felhasználói arculat beléptetésével, a rendszer elindítja az /etc/passwd állományban az új felhasználóhoz tartozó login shell-t, illetve annak hiányában a /bin/sh-t. Természetesen mindehhez kell tudni a szuperuser jelszavát, kivéve ha a su parancs kibocsátója a root. Az EOF jel, (ctrl-d), exit vagy logout kiadásával térhetünk vissza a hívóhoz.

Ha semmilyen paramétert nem adunk, automatikusan a root lesz akivé válunk, feltéve ha tudjuk a root password-jét, egyébként pedig a név nevű felhasználókká lehetünk. A további arg-okat az induló shell-nek adja át a parancs. Ha a su parancs első opciója a - jel, az új felhasználói belépés úgy indul mintha valóban újból beléptünk volna, azaz elindítja a /etc/profile-t majd a user .profile-t is, ellenkező esetben ez elmarad.

Feladata, hogy az állományból, elejéről vagy végéről, egy darabot tudjunk levágni.

+, - A nyomtatás az állomány elejétől (+) vagy végétől számítódjon-e (alapértelmezés szerint a végétől). number sorokban értődik és alapértéke 10.

-lbc A sor, blokk, illetve karakter szerinti megadásra vonatkozik.

-f Az állomány végigolvasása, illetve a kijelölt részek kiírása után megnézi, hogy közben a bemenet nem bővült-e, s az időközben a bemeneti állományhoz fűződött sorokat is kiírja.

Feladata, valódi archivum létrehozása mágnesszalagra. A tar alkalmas arra, hogy katalógus struktúrákat másoljon. A létrehozott archívumban is módosíthatók a régi állományok, az újabb verziókkal pedig a régieket felül lehet írni. A többszörösen felfrissített archívumból pedig szelektíven beolvashatjuk a szükséges állományokat. A tar rokona az ar parancsnak.

A tar szintaktikus alakja elég bonyolult, talán az alábbi alak közelíti meg a legjobban:

tar -kulcs [nevek]

Maga a kulcs az alábbi alakú karakterlánc:

A nevek pedig sorrendben az alábbiak lehetnek:

A kulcs funkciói (l betűvel jelölve) határozzák meg az elvégzendő feladatokat, és a megengedhető módosítókat. Ezek alapján az alábbi öt alakja lehet a tar utasításnak:

c create: Az írás a szalag elejéről kezdődik, és nem az utolsó felírt egység után. Ez az üzemmód magába foglalja a helyettesítő, -r, üzemmódot.

r replace: az állományokat az archívum végére kell tenni (nem keressük a régebbi változataikat)

t table: a szalagon előforduló állománynevekről egy ls -l parancséhoz hasonló listát kell készíteni, valahány esetben a szalagon előfordulnak.

u (update) az állományokat az archívumba kell tenni ha még nincsenek ott vagy ha az archívumban lévő változatuk öregebb

x (exract) az állományokat az archívumból be kell olvasni, ha nincs megadva állománynév akkor az egész archívumot be kell olvasni

A módosítók sorrendje nem közömbös, a leírtaknak kell megfelelni.

b (blocking factor) A következő pozícióban egy szám áll, értéke 1-20 terjedhet, ami az archívum blockméretére utal. Alapérték 1. Csak valódi mágnesszalagos output esetén igaz. Ha ez a módosító igaz, akkor a nevek közt blockméret helyén kell ezt az értéket megadni.

f (file) Ha ez a módosító igaz akkor a nevek közt az eszköznek értéket kell adni, és ez lesz az archívum helye. Ez az érték lehet egy állománynév, de ha ezen a helyen egy - áll, az a standard outputot jelöli.

l (link) Ha ez a módosító igaz, akkor, és csak akkor a tar hibát jelez, ha nem tud minden linket feloldani.

o (ownership) Ha ez a módosító igaz a helyreállított állomány tulajdonos és csoport azonosítója a parancs futtatója lesz, az archívumban feljegyzett helyett.

w (what) Ha a módosító igaz, akkor minden akciót végrehajtás előtt jelezzen, és csak a felhasználó engedélyezése után indítson.

#s Ez a két karakter a mágnesszalag egység azonosítóját (#) és sebességét (s) jelöli. A # helyén egy szám áll, ami az egység sorszáma, az s betűhelyén az l (low), m (medium), vagy h (high) betűk egyike.

Feladata, hogy a parancs paramétereként megadott kifejezést kiértékelje, s ha annak logikai értéke igaz, akkor nulla visszatérő értékkel terminálódikjék, egyébként nem-nulla visszatérő értékkel.

Az expr-ben szereplő operátorok, flag-ek és zárójelek mind szóközökkel elválasztva kell hogy szerepeljenek. Egyes esetekben, if parancs feltételeként, a test szócska elmaradhat egy szögletes zárójelpár helyettesítheti.

-r file Igaz, ha file létezik és olvasható.

-w file Igaz, ha file létezik és írható.

-x file Igaz, ha file létezik és végrehajtható.

-f file Igaz, ha file létezik, és reguláris állomány (nem periféria, pipe, vagy egyéb).

-d file Igaz, ha file létezik, és katalógusállomány.

-c file Igaz, ha file létezik, és karakteres készülékállomány.

-b file Igaz, ha file létezik, és blokkos készülékállomány.

-s file Igaz, ha file létezik, és mérete nagyobb mint nulla.

-z s1 Igaz, ha az s1 string hossza nulla.

-n s1 Igaz, ha az s1 string hossza nagyobb, mint nulla.

s1 = s2 Igaz, ha s1 és s2 stringek azonosak.

s1 != s2 Igaz, ha s1 és s2 nem azonosak.

s1 Igaz, ha s1 nem null-string (nulla hosszúságú, üres string).

n1 -eq n2

Igaz, ha az n1 és n2 egészek algebrailag egyenlőek. Használhatóak továbbá az egyéb egyenlőségi relációkat lefedő -ne, -gt, -ge, -lt és -le operátorok is.

A fenti elemi kifejezések kombinálhatóak is, az alábbi operátorokkal:

! Unáris negáló operátor.

-a Bináris and operátor.

-o Bináris or operátor.

( expr ) Zárójelezés a kiértékelési sorrend megváltoztatásához. (Ne felejtsük, hogy a zárójeleket védeni kell a shell-től!)

Feladata, hogy a standard inputjáról a standard outputra másoljon, miközben a bemeneten érkező és a string1-ben megtalálható karaktereket a string2-beli azonos sorszámúra cseréli. Ha string2 rövidebb mint string1, akkor az utolsó karaktere többszöröződik.

tr [ -cds ] [ string1 ][ string2 ]

-c A string1-et komplementálja a teljes 8 bites ASCII kódkészlet szerint, azaz azok a karakterek vesznek részt a továbbiakban előírt operációkban, amelyek nem szerepelnek string1-ben.

-d Törli mindazon karaktereket az inputból, amelyek szerepelnek string1-ben.

-s A string2-ben többszörösen előforduló kimeneti karaktereket egyszer írja csak ki.

Az alábbi rövidítések használhatóak karaktertartományok, illetve ismétlődő karakterek jelölésére:

[a-z] Az a és z közti karakterekből álló stringet jelöli.

[a*n] Az a karakter n-szeres ismétlődését jelzi. n alapértelmezés szerint decimális, ha első számjegye 0, akkor oktális. 0 vagy hiányzó n érték a maximálisnak felel meg; ez a funkció string2 kitöltésére alkalmas.

A backslash (\) karakterrel a megszokott módon védhetőek le a shell elől a speciális karakterek. A \nnn, ahol nnn egy egy, két vagy háromjegyű oktális szám, tetszőleges ASCII karakter megadására használható.

Feladata, hogy megkeresse, és ha más opciót nem kérünk törölje az outputról az input állományban lévő ismétlődő sorokat.

Érdekessége, hogy a parancs inputja outputja egyaránt opcionális, akár a standard input vagy output, akár egy állomány.

-u Csak az egyedi sorok jelennek meg a kimeneten.

-d Csak a többszörösen előforduló sorok egy-egy példánya jelenik meg a kimeneten.

-c Minden sort egyszer ír ki, de kiírja előttük azt is, hogy hányszor szerepelt a szövegben.

-n Az első n mezőt ignorálja az összehasonlításnál. Egy mező nem más mint szóközzel vagy tabulátorjellel határolt nem szóköz és nem tabulátor karakterek sorozata.

+n Az első n karaktert ignorálja az adott mezőben.

Feladata, hogy a paraméterként megadott állományok, illetve azok hiányában a standard input sorainak, szavainak és karaktereinek számát adja meg, valamint egy összesítést is ad a fentiekre az összes állomány alapján. A wc szónak tekinti a szóközökkel, tabulátorokkal és/vagy újsor karakterekkel határolt karaktersorozatokat.

A wc opció nélkül alapértelmezésben mind a sor- mind a szó-, mind a karakterszámot kiírja. Explicit opciómegadás esetén csak a definiáltakat írja ki.

-l A sorok számát írja ki

-w A szavak számát írja ki

-c A karakterek számát írja ki

Feladata, hogy a kérdező megtudja kik dolgoznak a rendszerben, illetve a második két alak segítségével, megtudhatja, hogy ő maga milyen login névvel, milyen azonosítójú terminálon lépett a rendszerbe.

Az állomány kötött formátumú, és a bejelentkezések kronológiáját tartalmazza.

A válasz legáltalánosabb alakja az alábbi: (a szögletes zárjelbe tett leírókat csak egyes opciók váltják ki)

Az egyes mezők értelme az alábbi:

name login név

state terminál állapot: más folyamat mint aki ott lépett a rendszerbe írhatja-e, ha igen akkor ezen a helyen egy Ó áll, ellenkező esetben egy -.

line a terminál vonal száma a /dev katalógus alapján.

time a belépés ideje

idle a terminál vonal utolsó működése óta eltelt idő órában.

pid a felhasználó shell-jének folyamat azonosítója

comment opciónként változik. az /etc/inittab állományból kiolvasott valamely információ

exit a -a opció írja, bizonyos folyamatok exit értékei.

-s alapértelmezés.

-H írjon fejlécet az output elé.

-p kilistázza az init program által elindított összes folyamatot, azokon a neveken, ahogy azt az init az /etc/inittab-ban találja.

-l Ez az opció csak azokat a terminálvonalakat sorolja fel, amelyeken a rendszerbe be lehet jelentkezni, azaz fut rajtuk a getty, megkezdett bejelentkezés esetén pedig a login processz.

-u csak a bejelentkezett felhasználókat listázza ki, az opcionális mezőkből kitölti az idle, a pid és a comment mezőket. ( Az idle értéke old, ha boot-olás óta, vagy legalább 24 órája azt a vonalat nem használták.)

-r az init folyamat pillanatnyi futási szintjét írja ki. A folyamat befejezéskori státusát az idle mező alatt, a kilépési státusát az exit mező alatt írja ki.

-b az utolsó betöltés (boot-olás) idejét írja ki.

Tartalomjegyzék