A Unix nem egy új operációs rendszer. Elég régóta (informatikai
mértékkel mérve nagyon régóta) stabilan és egyre növekvő arányban
jelen van a számítástechnikai világban. Hosszú ideig az egyetemi, kutatói
szférában volt egyeduralkodó, és mostanában egyre újabb és újabb
területeket (banki, vállalati, adatfeldolgozó szféra) hódít meg.
Legfőbb ereje dinamikusságában, alkalmazkodóképességében rejlik:
képes ugyanazt a környezetet nyújtani mind a multiprocesszoros mainframe,
mind az otthoni 386-os PC-je előtt ülő felhasználónak. Manapság,
amikor az otthoni számítogépek teljesítménye, illetve a velük szemben
támasztott igények, a végzendő feladatok már egyre közelebb kerülnek a
egykori "nagygépek" szintjéhez, egyre inkább szükség van egy olyan
környezetre, amely képes hardvertől, platformtól függetlenül mindenhol
ugyanazt nyújtani: a számítástechnikai világ "utolérte" a Unix-ot.
Mert a Unix meglehetősen régi dolog. Első változatát 1969-ben készítette
Ken Thomson és Dennis Ritchie az AT&T Bell Labratóriumában egy PDP-7 típusú
számítógépre. A rendszer magját 1973-ban átírták C nyelvre - ennek
köszönheti a Unix mind a mai napig legnagyobb előnyét, a kőnnyű
hordozhatóságot. Az AT&T kezdetben ingyen az amerikai egyetemek
rendelkezésére bocsátotta a Unix forráskódját, így tíz éven belül
százezer fölé emelkedett a működő Unix rendszerek száma (ne felejtsük,
ez még a "hőskorszakban" volt - a 80-as évek elején százezer
számítógép még hatalmas nagy szám volt).
A gyors terjedésnek azonban jelentkeztek a hátulütői is: nem volt
egységes ellenőrzése senkinek sem a forráskód, a rendszer egysége felett,
így számos (helyi módosításokon alapuló) változat alakult ki, amelyek
közül a két legjelentősebb a Berkeley egyetemen kifejlesztett BSD Unix,
amely jelenleg a 4.4-es verziónál tart, illetve az AT&T "hivatalos"
változata a System V (System Five, amely a 4. Release-nél tart, rövidítve
SVR4), amelyet a Unix System Laboratories fejleszt tovább. (Az USL-t
egyébként a Novell vásárolta fel a közelmúltban).
Ezen fő változatok mellett számos kisebb-nagyobb alváltozat van forgalomban
még napjainkban is.
Amint a Unix egyre népszerűbbé kezdett válni a kereskedelni szférában,
egyre több cég ismerte fel egy egységes Unix szabvány fontosságát, és
több egységesítő, szabványosító bizottság és csoportosulás kezdett
dolgozni. Az USL köré tömörülő cégek az SVR4 mögé sorakoztak fel,
a BSD irányból érkezők pedig az OSF (Open Systems Foundation) ajánlását,
az OSF/1-et támogatják. Időközben független (nem az érdekelt cégek
támogatásával létrejött) bizottságok is próbálták valamennyire
egységesíteni a BSD és System V ajánlásokat, és az IEEE kidolgozta
(az ANSI és az ISO támogatásával) a "POSIX" (Portable Operating System
Interface (x)) ajánlást, amely igyekszik egyesíteni a két fő szabványt.
Végül 1993-ban a Novell átruházta a UNIX védjeggyel kapcsolatos jogait
az X/Open konzorciumra, amely lényegében a világ összes jelentősebb
gyártó és felhasználó szervezetét tömöríti, így tulajdonképpen
többé-kevésbé függetlennek mondható.
Fontos megjegyezni a "UNIX" és a "Unix" terminológia közötti különbséget:
a szakmában meghonosodott szokás szerint "UNIX"-szal jelölik az "igazi",
az USL licensszel rendelkező, USL forráskódból származó rendszereket,
míg a "Unix" jelölés általában jelöl mindenféle "Unix típusú"
rendszert, amelyek a "józan ész" alapján Unixnak mondhatók, függetlenül
attól, hogy van-e valami közük az USL-hez vagy sem. Újabban lehetővé
vált, hogy bármely gyártó - függetlenül attól, hogy USL forrásból
származik-e a rendszere vagy sem - kérje az X/Open-t, hogy egy szoftver-
specifikáció és teszt alapján (ezt nevezik SPEC 11.70-nek) minősítse
termékét "igazi" UNIX-nak, az UNIX védjegy viselésére jogosultnak,
azonban ez a specifikáció annyira új még, hogy mindezidáig egy cég sem
kért ilyen minősítést. A közeljövőben azonban, amint a cégek
befejezik termékeik hozzáigazítását specifikációhoz, tömegesen
várható az egységes szabványnak megfelelő UNIX rendszerek megjelenése.
Természetesen, mivel a Unix nagyon könnyen hordozható, már elég korán
megszülettek az Intel-PC-alapú Unixok is, először csak oktatási célokra
(pl. a már 286-oson működő XENIX), majd megjelentek a már komoly munkára
is képes PC-s Unix verziók, melyeknek kereskedelmi ára 500 és 2000 $
között van.
Amikor a Unix még csak az egyetemi és akadémiai szférában volt közismert,
kialakult körülötte egy hatalmas programkörnyezet: minden egyetem,
kutatóintézet elkészítette saját megoldásait felmerülő
számítástechnikai problémáira (a szövegszerkesztéstől,
táblázatkezeléstől kezdve a mindenféle apró utility-n keresztül a
különböző fordítóprogramokig), és mivel ezek az intézmények non-profit
szervezetek voltak, elkészült szoftvereiket publikussá tették.
Forráskódban, C nyelven adták közre ezeket a programokat, egyre inkább
a terebélyesedő Hálózat segítségével, és a C nyelv és az egységes
környezet miatt minden Unix felhasználó lefordíthatta, használhatta,
módosíthatta és továbbfejleszthette őket szinte teljes szabadsággal.
Ennek a folyamatnak az eredményeként alakult meg Richard Stallman
kezdeményezésére az FSF (Free Software Foundation) alapítvány, melynek
célja egy szabadon (forráskódban is) ingyen hozzáférhető
szoftverkörnyezet biztosítása bárki számára, illetve ennek részeként
a GNU project (GNU is Not UNIX), amely pedig egy minél teljesebb Unix rendszert
kíván létrehozni és biztosítani. Ennek jogi megfogalmazása a GPL
(GNU General Public License). GPL alá eső szoftvert bárki készíthet,
amennyiben megfelel bizonyos feltételeknek, és jogi (copyright)
probléma esetén számíthat az FSF segítségére. GPL alá eső szoftvert
bárki használhat, sőt módosíthatja is azt, amennyiben amikor a szoftvert
továbbadja, továbbadja annak teljes forráskódját is, esetleges
módosításai feltüntetésével. GPL szoftverért pénzt kérni nem szabad,
viszont fel lehet számítani a másolással, terjesztéssel, installálással
konfigurálással stb. kapcsolatos költségeket. A szoftver
módosításáért sem szabad pénzt kérni - GPL forrás módosítva is GPL
forrás marad.
Megvolt tehát a GNU környezet: fordítók, segédprogramok, és a szabadon
terjeszthető XFree grafikus felület, egy olyan operációs rendszer
mag hiányzott csak, amely bizonyítottan szabad (nem tartalmaz copyright
alá eső USL vagy BSD kódot). Ennek megírását kezdte el helsinki
egyetemista korában Linus Torvalds, hogy aztán több száz segítőjével
egyűtt létrehozza azt, amit ma Linuxként ismerünk: egy teljes, szabad
operációs rendszert bárki 386-os PC-jére.
Bár Linus Torvalds egyedül kezdett hozzá operációs rendszere
elkészítéséhez, ma már a Linux oly sokfelé ágazott és akkorára nőtt
(ma már talán ez a legtöbb PC-s hardvert támogató szoftver, es átírása
más architektúrákra - Sun, MIPS, DEC Alpha, 68000 stb. - folyamatban van),
hogy Linus maga már leginkább csak koordinálja a fejlesztéseket.
A Linux jogi értelemben nem UNIX tehát, leghelyesebb volna Unix-klónnak
nevezni, és nem is követi szigorúan egyik szabványt sem: sok BSD-s és SYSV
jellemvonást egyesít magában. Legközelebb a független POSIX-hoz áll, mind
a mai napig a Linux tekinthető a legteljesebb POSIX implementációnak.
Maga a Linux, illetve a Linuxon futó szoftverek legnagyobb része a GPL
alá esik.
Szót kell itt még ejtenünk még egy fontos dologról, ami nélkül a Linux
operációs rendszer nem születhetett volna meg: ez pedig az Internet
világhálózat, amely összekötötte a fejlesztőket, és amelyen mindig
bárki számára ingyen hozzáférhetők az egyes Linux változatok.
A Unix és az Internet mindig is szorosan kötődött egymáshoz: az első
IP (Internet Protocol) implementációkat BSD Unix rendszerekre készítették,
a Unixot nyíltsága, jól bővíthetősége miatt választották a fejlesztők.
Az Internetbe kötött gépek legnagyobb része Unix alatt fut, az Internet
szolgáltatásait maximálisan csak Unix alatt tudjuk kihasználni. Manapság
talán ez a Unix (Linux) rendszerek gyors terjedésének fő oka. A Linux
az Interneten született: bár támogat más hálózati protokollokat is,
igazán egyszerűen Internetes környezetbe illeszthető.
A Linux folyamatosan fejlődő rendszer. Gyors fejlődésének és
terjedésének egyik oka az, hogy a fejlesztők már a munkaverziókat
elérhetővé tették (és teszik jelenleg is) bárki számára, akárki
kipróbálhatta (kipróbálhatja) a fejlesztés bármely stádiumában.
Teljesen tipikus eset, hogy - mert a teljes forráskód mindig hozzáférhető -
hogy az önkéntes (önjelölt) tesztelők a megtalált hibákat már a
javítással együtt küldték vissza a fejlesztőknek - az Interneten.
1.4.1. Folyamatosan fejlődő szoftver
Mivel a Linux rendkívül gyorsan fejlődik, (hetente, de néha két-három
naponta is jelenik meg új verzió), szüséges talán már itt az elején
kis rendet tennni a verziószámok dzsungelében.
Legelőször is jegyezzük meg, hogy ha "stabil" verzióról beszélünk,
akkor is csak saját felelősségünkre használhatjuk a Linuxot: mivel nem
áll mögötte kereskedelmi cég, nincs aki a megbízható működésért
garanciát vállaljon. (Ha hajlandók vagyunk áldozni rá, vásárolhatunk
support-ot valamely erre szakosodott cégtől - bár Linuxra szakosodott
cégek jelenleg leginkább csak az USA-ban működnek - az igyenes Linuxhoz
azonban nem jár garancia.)
Ha lefagy, és fontos adataink vesznek el, csak
magunkra számíthatunk - azonban a több százezer Linux felhasználó
tanúsága szerint a Linuxnak nem igazán szokása lefagyni. Megjegyzendő
egyébként, hogy szoftvereik hibamentességére gyakran nagy szoftvercégek
sem vállalnak garanciát.
Linux verziószám alatt az ún. "kernel", az operációs rendszer mag
verziószámát értjük, ez a tulajdonképpeni Linux, azonban mint minden
operációs rendszer esetén, önmagában ez nem jó semmire: arra való, hogy
más (felhasználói) programokat futtassunk vele (rajta). A kernel verzió-
számozása a következő: x.y.z, ahol az x a fő verziószám, ez jelenleg
1 (és még sokáig az is marad), az y, a középső szám az al-verziószám,
amely ha páros, akkor az egy "stabil" béta-verziót jelent, és ha páratlan,
akkor pedig alfa-verziót, amely tényleg teljesen fejlesztői változat.
A harmadik szám, a z pedig az ún. patch-level: az apróbb változtatásokat
sorszámozzák ezzel. E sorok irása idején a legutolsó stabil, béta
állapotú verzió száma 1.2.11 volt, a fejlesztői verzióé pedig 1.3.10.
Szokás még az ún. disztribúció verziószámáról is beszélni: a
disztribúció egy Linux kernelen alapuló teljes (működőképes) Unix
rendszer, segédprogramokkal, alkalmazásokkal együtt. Egy disztribúció
elkészítése tulajdonképpen a C forrásban meglévő utility-k, programok
lefordításából, könyvtárstruktúrába helyezéséből és
összekonfigurálásából áll. Sokféle disztribúció létezik,
ingyenesek is és kereskedelmiek is - a továbbiakban mi a
legjobban elterjedt "Slackware" disztribúciót fogjuk ismertetni, amely
ingyenes és az Internetről sok helyről letölthető.
Elhangzott, hogy léteznek kereskedelmi (nem ingyenes) disztribúciók is -
talán ez furcsa lehet egy szabad szoftver esetén, azonban mint azt már
a GPL ismertetésekor láttuk, ezek a cégek nem a Linux-ért kérnek pénzt,
hanem a disztribúció összeállításáért, illetve esetleg a
disztribúcióban lévő, Linux alatt futó de nem ingyenes szoftverek
használatáért.
Tovább...