Next: Az Ethernet protokoll Up: A hálózat elérési réteg Previous: A hálózat elérési réteg   Tartalomjegyzék


1.2.6.1       Az Ethernet kapcsolat

Az Ethernet az egyik legrégebbi hálózati megoldás, melyet a XEROX mérnökei fejlesztettek ki az 1970-es években. Az Ethernet hálózat motorja egy PC-be dugható hálózati kártya, amely „Broadcast” típusú interfész. Többféle kábeltípussal lehet Ethernet kapcsolatot kiépíteni. A két legelterjedtebb típus a vékony koax (50 W-os) 10base-2 és a csavart érpárú 8 eres kábel 10base-T. Ez utóbbiból létezik árnyékolt (UTP) és árnyékolatlan (FTP) kivitel is.

A vékony koax rendszerben 50 W-os hullám-ellenállású koaxiális szerkezetű kábelt használnak adatbusznak, melynek mindkét végét 50 W-os lezáró-dugóval zárják le a kábelvégi reflexiók elkerülése érdekében. (A kábelben haladó hullám a lezáró-dugó hatására úgy érzékeli, mintha folytatódna a kábel). A kábeleket 50 W-os hullám-ellenállású BNC dugókkal szerelik. A koaxiális kábellel a számítógépek egy sorba vannak felfűzve, és a kábelre T dugón keresztül csatlakoznak. A kábel hossza maximálisan 185 méter lehet. Ennél hosszabb kábel esetén jelismétlő eszközt (repeater) kell alkalmazni.

Előnye, hogy viszonylag hosszú lehet, elektromos zavarok ellen védett és nem igényel más eszközt. Hátránya, hogy maximálisan 10 Mbit/sec lehet az átviteli sebesség, a hálózat sérülése az egész hálózatra kihat és a topológia nem szerencsés szétszórt gépek mellett.

A csavart érpáros Ethernet rendszerben 8 eres, érpáronként csavart erekkel rendelkező kábeleket használnak. A rendszer a 8 érből csak 4-et használ RX (vétel) és TX (adás) kapcsolatra. A kábelek végeire RJ-45-ös telefoncsatlakozót szerelnek (8 csatlakozási pont!). A csavart érpáros rendszerben minden számítógép egy központi egységbe, HUB-ba vagy SWITCHER-be van bekötve. A csavart érpáros kábel hossza a központi egység és a számítógép között maximum 90 méter. A központi egység meghatározza a rajta keresztül összeköthető számítógépek számát. Ha az adott eszköz nem tud több gépet összekötni, akkor lehetőség van több központi egység összekapcsolására, amivel az összeköthető gépek számát lehet növelni. (Ha csak 2 gépet akarunk összekötni, akkor ezt megtehetjük központi egység nélkül is, egy ú.n. cross link kábel segítségével.)

Előnye, hogy a sebesség 100 Mbit/sec (CAT V. , vagy még több is CAT V.+) lehet, a hálózat sérülése csak a hálózat egy részére (legtöbbször csak 1 gépre) korlátozódik és a hálózat jól áttekinthető, könnyen javítható, bővíthető. Hátránya, hogy központi egység szükséges az üzemeltetéshez és ezért jóval drágább, mint egy koax-os rendszer.

Meg kell jegyezni, hogy az Internet gerincét alkotó hálózat nagy része ma már üvegszálas optikai kábel, amely 2 km-es hálózatok (hálózat részek) kialakítására alkalmas. Megfelelő repeaterekkel kiegészítve igen nagy hálózati kapcsolatok alakíthatók ki. Az optikai kábelekre a nagy adatátviteli sebesség és az elektromos zavarokra való érzéketlenség a jellemző. Sajnos a kábel és a kiegészítő elektronikák ára igen magas, ezért elsősorban gerinchálózatok kialakítására alkalmas.


Next: Az Ethernet protokoll Up: A hálózat elérési réteg Previous: A hálózat elérési réteg   Tartalomjegyzék

 
Misóka Zoltán 2000. 10. 05.