A digitális hangfeldolgozás sok erőforrást köt le, és erősen függ a rendszer számítási és I/O képességeitől. Minimum Pentium osztályú gép ajánlott.
Ha analóg hangjelet szeretnénk kódolni a hangkártya mikrofon vagy line bemenetén keresztül, akkor egy PCI buszos hangkártya adja a legjobb eredményt. Az ISA és PCI buszon alapuló hangkártyák között jelentős I/O sebességkülönbség lehet, a PCI busz sebessége több, mint 132 MBit/másodperc (idézet a PCI-HOWTO-ból). Természetesen minél jobb a hangkártya jel/zaj aránya, annál jobb lesz az MP3 minősége. Eddig Soundblaster PCI128-at használtam, és nemrégiben váltottam egy Soundblaster Live Value kártyára. Mindkét kártya hangminősége jó, de a Live kimutathatóan jobb jel/zaj aránnyal rendelkezik, megfelelő félprofesszionális munkára. Emlékezzünk a régi adatfeldolgozási tételre: ha a bemenet szemét, a kimenet is az lesz.
A Creative elérhetővé tette a Sounblaster Live! hangkártyához kifejleszett linuxos beta meghajtóprogjamját.
http://developer.soundblaster.com/linux/
Az analóg hanganyag merevlemezre mentésénél a lemez és az illesztőkártya sebessége rendkívül fontos. IDE alapú rendszereknél a mode 4 vagy az UDMA képesség részesítendő előnyben, ezeknek az átviteli sebessége már elég nagy ahhoz, hogy biztosítsa a problémamentes adatátvitelt.
Az ideális megoldás a SCSI alapú rendszer használata, ugyanis a meghajtók és az illesztőkártya sokkal gyorsabbak, a SCSI1 5 Mbit/másodperces állandó sebességétól kezdve egészen az UltraWide SCSI 80 Mbit/másodperces sebességéig. Az IDE csúcssebessége bármi lehet 8,3 MB/mp-től 33 MB/mp-ig (az Ultra-ATA-nál), de ezek a maximális sebességek, az átlagos átviteli sebesség kisebb. Aki megengedheti magának, vegyen AV SCSI merevlemezt. Az AV meghajtók író/olvasó fejét folyamatos adatátvitelre optimalizálták. Más SCSI és IDE meghajtók általában nem képesek fenntartani a folyamatos adatátvitelt, mert az írófej felmelegszik.
Természetesen a cache-el rendelkező lemezegységek jobb teljesítményt fognak mutatni, mint azok, amelyekben nincs cache, mert amíg a fej mozog, vagy a lemezegység nem tud megbirkózni a rázúduló adatokkal, addig a cache befogadja az adatokat.
Ha a lemezmeghajtó nem felel meg ezeknek a feltételeknek, akkor a felvételben pattogások és ugrások lesznek ott, ahol a lemez nem tudta felvenni a jelet. Élő, megismételhetetlen események hangfelvételére ajánlatos egy jó SCSI alapú lemez-alrendszer beszerzése.
A másik gyakori oka a felvétel közbeni kihagyásoknak a túlzottan leterhelt rendszer. A háttérben futó programok a rendszer pillanatnyi hibázását okozhatják. Ajánlott minél kevesebb programot futtatni a háttérben, különösen a hálózatot használó programok kerülendőek. A hálózati programok beállításairól és a gép indulásakor lefutó scriptekről a SAG és a NAG könyvekben található több információ.
A virtuális memória lapozása szintén okozhat zavarokat, ezért annyi fizikai memóriát használjunk, amennyit csak tudunk, javasolt a 32 MB, de esetleg sokkal többre is szükség lehet.
Ha a maximumot szeretnénk kihozni egy rendszerből, akkor a kernel optimalizálása sem fog ártani.
Bár a fent megadott jellemzőkkel rendelkező rendszer megfelelő a hangadatok MP3 formátumra kódolásához, ne mondjunk le egy szerényebb teljesítményű gép használatáról, ha csak ilyenhez van hozzáférésünk.
Érdekes kihívás lehet egy rendszergazda számára egy szerényebb képességű gép beállítása, és a végeredmény esetleg egy jó eredményt felmutató linuxos gép lesz.
Egy másik fontos kérdéskör az audiokábeleké. Az olcsó, gyenge minőségű kábelek és csatlakozók használata rossz minőségű felvételt eredményez. Ha a hangkártyán van RCA bemenet, akkor azt kell használni. Az aranybevonatú csatlakozók szintén segítenek fenntartani a jó hangminőséget. Az audiokábeleket tartsuk távol az adatkábelektől, hogy elkerüljük az interferenciát.
Ne feledjük ellenben, hogy hiába költünk egy vagyont a legjobb audiokábelekre, ha a rendszer többi része nem optimalizált.
Ha CD-ROM-ról szerezzük az MP3 fájlok nyersanyagát, a meghajtó sebessége határozza meg a nyers adatok olvasási idejét. Az egyszeres sebességű meghajtók csak a nagyon türelmes embereknek ajánlhatóak.
Ha szeretnénk hallani, hogy mit veszünk fel, a CD-ROM-ot össze kell kötni a hangkártyával a belső csatlakozó használatával, vagy egyszerűen egy fejhallhalgatót is csatlakoztathatunk a CD-ROM fejhallgató kimenetére. Ez utóbbi esetben ne feledjük, hogy az MP3 számokat nem lehet a CD-ROM fejhallgató kimenetén keresztül meghallgatni.
A hangkártyák telepítéséről részletesen olvashatunk a Sound-HOWTO-ban.