Ez a fejezet bemutatja az alapvető beállításokat, amelyekkel a Linux alapú rendszer képessé válik hangfelvételek készítésére, akár analóg forrásból, akár CD-ROM-ról.
A fejezet alapjául egy Intel platformon futó RedHat rendszer szolgált, de a leírtak eléggé diszribúciófüggetlenek. Hamarosan elkészítem a Sparc platformra vonatkozó verziót. (Ha bárkinek sikerül ezt a HOGYAN-t más hardveren használni, kérem, lépjen velem kapcsolatba.)
Egy működő hangkártyára természetesen szükség lesz. Ezen a ponton szeretném felhívni a figyelmet a remek Linux Sound HOWTO-ra, amit Jeff Tranter írt. Ezután következhet a Yoo C. Chung által írt Linux Sound Playing HOWTO. Mindkét említett írás sokkal részletesebben és jobban tartalmazza a hangkártyák telepítésének és működtetésének fortélyait, mint ahogy én meg tudnám fogalmazni.
Először állítsuk be a hangforrást. Rengeteg lehetőség van a hangforrás és a linuxos gép összekötésére, a leggyakoribbak a következők.
A 'Line out'-ot csatlakoztassuk a hangkártya 'Line in' bemenetére. A legtöbb audio berendezésnek van 'Line out' kimenete. A Line szint szabványban rögzített, ami megadja, hogy milyen feszültséget ad ki az audio eszköz. Ha jól emlékszem, ez 500 mV a háztartási és félprofesszionális eszközökre és 750 mV a professzionális eszközökre. Tippem szerint a szabvány 500 mV-t ír elő a legtöbb hagkártyára, de néhány újabb professzionális eszköz esetleg a fejlettebb szabványt támogatja. Ez nem okozhat nagy különbséget, hacsak nem akarunk nagyon magas szinten felvenni.
A Line szintű kimenetet szokták az erősítőhöz kötni a hifi berendezésekben, tehát a kazettás magnók, rádiók, CD-lejátszók, DAT magnók és a Mini-Disc lejátszók gond nélkül csatlakoztathatóak. A lemezjátszó már gondot okozhat, lásd lejjebb.
Videomagnóról is felvehetünk hangot. A legtöbb videomagnónak van 'Line out' kimenete a hang számára, de a SCART csatlakozóról is leszedhető jel, ha van a videonkon.
Az erősítő 'Tape out' kimenetét a hangkártya 'Line in' bemenetébe és a hangkártya 'Line out' kimenetét az erősítő 'Tape in' bemenetére. Ez az elrendezés tulajdonképpen lecseréli a hagyományos kazettás magnót a linuxos rendszerre. A 'Line out' -> 'Tape in' csatlakozás lehetővé teszi a felvételi szint figyelését.
Mikrofon a hangkártya 'Mike in' bemenetére. A mikrofon által generált feszültség sokkal kisebb, mint a Line feszültségszintje. Ha a hangkártya 'Line in' bemenetébe dugjuk a mikrofont, nagy valószínűséggel nem veszünk fel semmit.
FIGYELEM! ha fordítva csináljuk, azaz a mikrofonbemenetre csatlakoztatjuk a 'Line out'-ot, tönkretehetjük a hangkártyát.
Lemezjátszó a mikrofonbemenetre.
Köszönöm Mark Tranchant-nek a következő információt:
A lemezjátszóból kijövő jel nagyon alacsony szintű. Ennek ellenére nem lehet a mikrofonbemenetre csatlakoztatni, ha jó minőségű felvételt szeretnél. A kimenetet ki kell egyenlíteni, mert a hanglemezeket kevesebb mély és több magas hanggal veszik fel, hogy kompenzálják a hangszedőtű mozgásának a hatását. Ez a kiegyenlítés pontosan definiálva van, és RIAA-korrekcióként szoktak rá hivatkozni. Éppen ezért a lemezjátszó kimenetét először egy lemezjátszó-erősítőbe kell vezetni, és az erősítőből kijövő jelet a a hangkártya 'Line in' bemenetére.
A szintetizátort a 'Line in'-be kell csatlakoztatni. A gitárt egy ún. DI (Direct Injection, felerősíti a jelet Line szintre) dobozon keresztül lehet a 'Line in'-be dugni.
Mielőtt bármit csatlakoztatnánk a hangkártyánkhoz, a hangerőt csökkentsük minimálisra, a mikrofont kapcsoljuk ki, vagy távolítsuk el a hangszórók közeléből.
Elég könnyű úgy beállítani a linuxos rendszert, hogy a CD-ROM-ról hangot tudjon felvenni.
Ha halljuk a CD-ROM-ról lejátszott zenét a hangfalakon, amiket a hangkártyánkhoz csatlakoztattunk, akkor jó eséllyel fel is tudjuk venni. (A fordító megjegyzése: a szerző által említett cdda2wav és cdparanoia programok nem ezen az elven működnek, hanem a lemezről közvetlenül szedik le a sávokat digitális formában. Ehhez nincs szükség hangkártyára.)
Lépjünk be a rendszerbe, ahogy szoktunk, és állítsuk be a keverőprogrammal a felvételi jelszintet olyan hangosra, hogy a felvétel jó legyen, de még ne torzítson. Általában ez megítélhető hallás alapján, egy idő után már tudni fogjuk, hogy milyen jelszint a megfelelő a berendezésünkhöz.
Javasolt, hogy állítsunk le minden olyan háttérben futó programot, amelyre nincs szükségünk, vagy kapcsoljunk egyfelhasználós módba, különösen, ha hangforrást kódolunk. Ez biztosítja, hogy csak a legszükségesebb programok fussanak a háttérben, ezáltal a felvétel közbeni zavarok minimálisra csökkennek.
A példáinkban egy külön SCSI meghajtót használunk hangfelvételre, amire /mnt/mp3 néven hivatkozunk. A SCSI meghajtó használatát a nagyobb teljesítménye indokolja. Egyébként is, ha egy külön meghajtót szentelünk a hangfelvételre, akkor csaknem biztosak lehetünk benne, hogy az írófej nem fog hirtelen máshova ugrani felvétel közben, és ez jó dolog :)
Olvassuk el Stein Gjoen Multi-Disk-HOWTO-ját, ha tudni szeretnénk, hogy hogyan kell Linux alatt több lemezmeghajtót telepíteni.