Egy szinttel feljebb: Matematikai képletek írása
Következő oldal: A képletek elemei

Matematikai mód

Végre elérkeztél hát a LaTeX fő erősségének bemutatásához. Hatalmas képleteket írhatsz majd gyönyörűen megszerkesztve egyszerűen, ha elolvasod ezt a fejezetet. Az itt leírtak a legtöbb képlet írásának módját tartalmazzák. Ám akkor se keseredj el, ha nem találod meg, amit szeretnél, problémádra ugyanis nagy valószínűséggel megoldást kínál az AmSLaTeX csomag és annak magyar nyelvű leírása, amit szintén jelen sorok írója követett el. A csomagot az Amerikai Matematikai Társaság adta ki, ennek megfelelően magas szinvonalú, ha matematikai témájú könyvet, cikket szeretnél írni, tapasztalni fogod előnyeit. Az AmSLaTeX a legtöbb működő LaTeX rendszerben megtalálható, kérdezd meg a helyi TeX szakembert a használatával kapcsolatban, és olvasd el az előbb említett leírást.

A LaTeX képletek írásakor speciális üzemmódban dolgozik. Ez kétféle lehet, a képlet típusától függően. Ha a képlet a szöveg közben bukkan fel, akkor sorközi matematikai módról beszélünk. Nagy képletek esetén ez az elhelyezés nem szerencsés, ezeket jobb ,,kivetítve", esetleg megszámozva, a szövegtől külön helyezni. Ilyen képletet kiemelt matematikai módban nyomtathatsz. A két üzemmód között csak annyi a különbség, hogy a LaTeX máshogy formázza meg a képletet. Az itt leírtak, ha erre külön nem utalunk, mindkét módra vonatkoznak.

Sorközi matematikai módba a  

\( és \), \begin{math} és \end{math} vagy a $ és $

parancsokkal kapcsolhatsz át. Pontosabban az első parancs bekapcsolja a matematikai módot, ezt írd a képlet elé, a második pedig kikapcsolja azt, ezt persze a képlet után kell írni. A $ jeleket csak nagyon kicsi, két-három betűs képleteknél célszerű használni. Ennek az az oka, hogy a $ jel nem jelzi egyértelműen, hogy a képlet kezdetéről vagy végéről van szó, ha a LaTeXszövegmódban van, akkor a képlet elejét, ha matematikai módban van, akkor a képlet végét jelenti. Ha azonban lefelejtesz egy $ jelet a képlet elejéről, vagy végéről, akkor a LaTeX pont azt írja matematikai módban, amit szövegmódban kellene, és ez az esetek többségében csak később, sok szöveg megformázása után derül ki. Nagyon nehéz ilyenkor megtalálni, hogy honnan maradhatott le a $ jel. A \( és \) parancsok egyértelműen jelzik a képlet elejét és végét, így könnyebb megtalálni, hogy hol volt a hiba.

Kiemelt matematikai módba a  

\[ és \], vagy a \begin{displaymath} és \end{displaymath}

parancsokkal térhetsz át. Ha eddig csak TeX-et használtál LaTeX nélkül, akkor a kiemelt képleteket $$ közé kellett zárnod. Ezt a LaTeX-ben ne használd, mert nem mindig ad jó eredményt!

Ha meg szeretnéd számozni a kiemelt egyenleteket, például, hogy hivatkozhass rájuk, akkor az equation környezetet kell használnod, ez automatikusan matematikai módba kapcsol át, és a számozást is elvégzi.







Felhívnám a figyelmedet az első példára. Ebben a példában ugyanis egyetlen igazi képlet sincs, mégis matematikai módot használtam. Matematikai módban ugyanis a LaTeX másfajta betűket használ, ezért ha olyan jeleket, betűket írsz, amelyek matematikai mennyiségeket, fogalmakat jelölnek, mindig használj matematikai módot!

A matematikai módokra azért van szükség, mert képletek formázásához teljesen más módszereket kell használni, mint szövegekéhez. Lássuk miben tér el a matematikai mód a szövegmódtól.

flu@ludens.elte.hu