Előző oldal: Matematikai mód
Egy szinttel feljebb: Matematikai képletek írása
Következő oldal: Helykihagyások

A képletek elemei

Görög betűk

A képletekben nagyon gyakran előforduló görög betűk mindegyikére egy külön LaTeX parancs létezik, ami nem más, mint a betű neve. Görög nagybetűket hozol létre, ha a betű nevének első betűjét nagy betűvel írod. Az egyes betűkhöz tartozó parancsokat a *. és a *. táblázatokban találod. Néhány betűnek többféle változata van, a második változat neve var előtaggal kezdődik, nézd meg az említett táblázatokat!



Felső és alsó indexek

Felső indexek írására a '^', alsó indexek írására pedig a '_' parancskarakter szolgál. Ezek az utánuk álló karaktert helyezik az indexbe, ha egynél több karakter áll az indexben, akkor csoportok használata a megoldás.



Gyökjelek

A gyökjelek meglehetősen gyakran fordulnak elő képletekben. Gyökjeleket az  

\sqrt

paranccsal hozhatsz létre. Ha nem négyzetgyökről, van szó, hanem n. gyökről, akkor n-t add meg opcionális paraméterként! A gyökjel hosszát a LaTeX automatikusan állapítja meg.



Ha csak egyszerűen egy gyökjelre van szükséged, akkor a  

\surd

parancs a megoldás.

Aláhúzás, föléhúzás, kapcsos zárójelek

A következő két parancs vízszintes vonalak létrehozására szolgál.

\underline, \overline

Az első parancs aláhúzva, a második pedig ,,föléhúzva" jeleníti meg argumentumát.



Az alábbi parancsok pedig hosszú, vízszintes kapcsos zárójeleket adnak.

\overbrace és \underbrace

Felül illetve alul kapcsolják összes paraméterként átadott képletet. Természetesen lehetőség van a ,,kapocs" fölé, illetve alá szöveget írni, a '^', illetve a '_' parancsokkal. Figyeld meg a példát!





Vektorok

A vektorokat gyakran ábrázolják a nevük fölé húzott nyíllal, erre szolgál LaTeX-ben a  

\vec

parancs. Ha a vektor neve nem csak egy karakterből áll, akkor az  

\overrightarrow és \overleftarrow

parancsokat ajánlom.



Ékezetek

Matematikai módban nem használhatod az ékezetes betűket előállító parancsokat, a helyettük használhatókat a matematikai módban használható speciális ékezetekkel együtt a *. táblázatban találod meg a fejezet végén. Az eredeti ékezetek tiltásának az az oka, hogy képletekben az ékezeteknek speciális szerepük van. Valójában nem nagy korlátozásról van szó, hiszen matematikai mennyiségeket amúgy sem jelölnénk 'ő' vagy 'ű' betűkkel.

Ha a deriváltak jelzésére apró vesszőket szeretnél használni, ezt nagyon egyszerűen megteheted:



Az ékezetet előállító parancsok közül kicsit különleges még a  

\widehat és a \widetilde

parancs, mert ezek nem csak egy, hanem több betű fölé helyezik ékezeteiket.



Függvénynevek

Említettem már, hogy a LaTeX a matematikai módban írt betűket rendre változóneveknek tekinti. Ez nem túl hasznos akkor, ha függvényneveket írsz. (Itt most nem csak a matematikai értelemben vett függvénynevekre gondolok, mint azt majd meglátod.) Ezért a leggyakrabban használt függvények nevének leírására külön parancsok vannak, ezek használata nagyon fontos, a LaTeX a függvény típusának megfelelően fogja megformázni a függvénynevet. A parancsokat a *. táblázatban találod.



\arccos \cos \csc \exp \ker \limsup \min \sinh
\arcsin \cosh \deg \gcd \lg \ln \Pr \sup
\arctan \cot \det \hom \lim \log \sec \tan
\arg \coth \dim \inf \liminf \max \sin \tanh
A LaTeX beépített függvénynevei
 

Az egyes függvényneveknek lehetnek olyan paraméterei, amit a nevek alá kell, írni, ilyen például a példában a \lim parancs. Ezeket a '_' karakterrel adhatod meg.

A számelméletben gyakran használt \mod hiányzik a táblázatból, mert ennek kétféle változata is létezik, a  

\pmod és a \bmod.

Használatukkal kapcsolatban lásd a következő példát!



Törtek és binomiális együtthatók

Törtek írására szolgál a  

\frac{...}{...}

parancs, amelynek két paramétere a tört számlálója és nevezője. Ha a törtek indexben szerepelnek, akkor néha jobban néz ki a '/' jellel előállított forma.



A binomiális együtthatók formázása csak annyiban különbözik a törtekétől, hogy nincs szükség törtvonalra, ezért is tárgyalom őket együtt. Két parancs tartozik ehhez a témához, a  

{... \choose ...} és az {... \atop ...},

az első a zárójeleket is kirakja, míg a második nem.



Összegek és integrálok

A két jel formázása magyon hasonló, és mindkettő alá és fölé szöveg kerülhet. A használandó parancsok a  

\sum és az \int.

Az operátorok alá és fölé szöveget természetesen a '_' és a '^' parancsokkal írhatsz.



Zárójelek, határolójelek

A határolójelek széles skáláját használhatod. A kerek és szögletes zárójelek, a billentyűzeten megtalálhatók, nem is okoznak gondot. Bár a kapcsos zárójelek is rajta vannak a legtöbb billentyűzeten, ezeket nem használhatod ,,simán", hiszen a LaTeX csoportosításra használja őket, a  

\{ és \}

forma a megoldás. A többi speciális határolójelet a *. táblázatban láthatod.



Gyakran szükség lehet az alapértelmezettnél nagyobb zárójelekre, határolójelekre. Ha egy határolójel elé a  

\left illetve a \right

parancsot írod, akkor a LaTeX automatikusan a megfelelő nagyságú zárójelet fogja használni. A \left parancs nyitó, a \right pedig záró határolójelek esetén használatos. Fontos, hogy minden \left parancsot egy \right parancs zárjon le! Ha esetleg nincs szükséged a lezáró határolójelre, azt nem akarod kiírni, akkor a

\right.

parancsot használd, ez egy üres záró határolójelet eredményez, logikailag lezárja a nyitó határolójelet, a papírra azonban nem kerül záró határolójel. Használatára később, az esetszétválasztásnál láthatsz egy jó példát.



Esetenként szükség van a határolójel méretének kézzel történő beállítására, mert a LaTeX rosszul állapította a meg a használandó méretet. El kell néznünk neki ezeket az apró hibákat, hiszen csak egy számítógépprogram. Mint mindig, most is megvan azonban a lehetőség a beavatkozásra. A  

\big, \Big, \bigg, \Bigg

parancsok egyre nagyobb határolójeleket adnak meg. A határolójel típusát a parancs után kell írni, mint a \left és a \right esetében.



Pont, pont, pont...

Korábban már említettem, hogy három pontot az \ldots paranccsal állíthatsz elő. Matematikai módban további hasonlók állnak rendelkezésedre:  

\cdots, \vdots, \ddots

A \cdots parancs is három pontot állít elő vízszintesen, de azt függőlegesen a sor közepére igazítja. Hasznos például, ha a pontok műveleti jelek között állnak. A \vdots parancs függőleges három pontot, a \ddots pedig átlós három pontot ír. Ezek a parancsok - mint azt később látni fogod - általános mátrixok írásakor hasznosak.



flu@ludens.elte.hu