|
|
\linespread{
faktor}
parancsot írd a dokumentum bevezető részébe. Másfélszeres sorközhöz használd
a \linespread{1.3}
, dupla sorközhöz a \linespread{1.6}
parancsot!
Alapban a sortávolság nincs megnövelve, megnyújtva, az alapértelmezett
faktor 1. Általában nem néz ki jól, ha túl nagy sorközt állítasz be, és árt
a dokumentum olvashatóságának, a gondolatok folyamatosságának is.
\setlength{\parindent}{0pt} \setlength{\parskip}{1ex plus 0.5ex minus 0.2ex}Előfordulhat, hogy a LaTeX valamilyen alapértelmezett ,,hosszúságát" (a margók mérete, a bekezdések közötti üres hely mérete,...stb.) szeretnénk megváltoztatni, az előbb is erről volt szó. Erre szolgál a
\setlength{
minek a hossza}{
új hossz}
parancs. Az új hosszot többféle mértékegységben adhatjuk meg, lásd az
*. táblázatot! Az előbbi példában szereplő
\parindent
azt
adja meg, hogy mennyivel kezdődjön beljebb a bekezdés első sora, a
\parskip
pedig a bekezdések közötti távolság mértéke. Vigyázz, ha
megváltoztatod a \parindent
mértékét, akkor a tartalomjegyzék nem lesz
olyan szép, mint előtte, persze a tartalomjegyék előtt visszaírhatod az
eredetit.
mm
milliméter 1/25 inch cm
centiméter = 10 mm in
inch 25.4 mm pt
pont 1/72 inch (1)/(3) mm em
az aktuális betűkészlet m
betűjének szélességeex
az aktuális betűkészlet x
betűjének magassága
Ha egy olyan bekezdést szeretnél beljebb kezdeni, ami alapból nem kezdődik beljebb, a bekezdést kezd az
\indent
paranccsal! Ez persze csak akkor működik, a \parindent
értékét nem
állítottad nullára. Ha az összes címsor utáni bekezdést beljebb szeretnéd
kezdeni (ezeket a LaTeX alapban nem kezdi beljebb), akkor használd az
indentfirst
csomagot!
Ha egy bekezdést, amit a LaTeX beljebb kezdene nem szeretnél beljebb kezdeni, a bekezdés első parancsa a
\noindent
parancs legyen. Ez jól jöhet akkor, ha a dokumentumod nem címsorral kezdődik, és így az első bekezdést nem akarod beljebb kezdeni.
Általában elmondható, hogy nem érdemes a \parindent
és \parskip
nagyságával manipulálni, a LaTeX jól állapítja meg ezeket. Csak akkor
szabad őket bolygatni, ha valamilyen különleges hatást szeretnél elérni.
A LaTeX automatikusan állapítja meg a szavak és mondatok közötti helykihagyásokat. Plusz helykihagyást eredményez a
\hspace{
hossz}
parancs. Ha a helykihagyás a sor végére vagy elejére kerülne, akkor
elveszik. Ha nem szeretnéd elveszteni a sor eleji vagy sor végi üres helyet
sem, a parancsnak van egy csillagos változata (\hspace*
) az ilyen
esetekre. A hossz paraméter egyszerűbb esetekben egy értékből és egy
mértékegységből áll. A legfontosabb mértékegységek az
*. táblázatban vannak felsorolva.
Speciális, ,,megnyújtható" helykihagyást eredményez a
\stretch{
n}
parancs. Ez a hely addig nyúlik, amíg a sorban az összes fennmaradó helyet
kitölti. Ha két \hspace{\stretch{
n}}
parancs van egy soron belül,
akkor azok az n paraméternek megfelelően nyúlnak meg. Nagyobb szám
nagyobb nyúlást eredményez.
\vspace{
hossz}
paranccsal. Ezt a parancsot legcélszerűbb a kéziratban két üres sor közé
írni, így biztos két bekezdés közé kerül. Ha a helykihagyást lap alján vagy
lap tetején sem szeretnéd elveszíteni, használd a csillagos (\vspace*
)
változatot!
A \stretch
parancs a \pagebreak
paranccsal együtt lehetőséget ad, hogy
egy oldal utolsó sorába írjunk, vagy valamilyen szöveget függőlegesen
középre helyezzünk egy oldalon.
Mindenféle szöveg... \vspace{\stretch{1}} Ez a sor az oldal utolsó sora.\pagebreak
Ha egy bekezdésen belül szeretnél két sor között helyet kihagyni, akkor a
hely kívánt hosszát írd a \\
parancs után!
\\[
hossz]
Vigyázz, mielőtt a különféle helykihagyásokkal manipulálnál, nézz körül, érdeklődj LaTeX szakemberektől a feladattal kapcsolatban, mert általában nem a fenti parancsok jelentik a legjobb megoldást.
flu@ludens.elte.hu |