A UNIX operációs rendszer elso változatát 1969-ben készítette el Ken Thompson az AT&T-nél egy leselejtezett PDP-7 számítógépen. Miután munkatársai is jó lehetoségeket láttak a programban, az AT&T szoftverfejlesztoinek egy része elkezdett ezzel komolyabban foglalkozni, és egyre újabb, fejletteb változatokat hoztak ki. Mivel a UNIX rendszert C nyelven készítették, nagyon könnyu volt átírni egy új hardverre, ezért nagyon hamar elterjedt az egész világon. Elterjedését segítette az is, hogy az elso pár évben a rendszer teljes forráslistája bárki számára (ingyen) hozzáférheto volt. Ennek egy következménye volt az is, hogy a legtöbb helyen az egyetemi oktatásban ezt a rendszert használták. A UNIX hetedik változatának megjelenése után az AT&T látta a UNIX piaci sikerét, és a forráskód már csak a magas jogdíjak megfizetése ellenében volt hozzáférheto.
A UNIX legfobb gyengesége az lett, hogy nagyon sok (többé-kevésbé eltéro) változata van. (Már kialakult többféle szabvány, például a SVID, amelyben azt specifikálják, hogy mit kell tudnia egy "igazi" UNIX-nak.) Ennek ellenére a UNIX alatt megírt programok sokkal hordozhatóbbak, mint például a DOS alatt megírtak. A UNIX már majdnem minden számítógépre át lett írva (az IBM PC-tol kezdve a szuperszámítógépekig).
Az AT&T UNIX változata mellett jelentos a BSD UNIX (Berkeley Software Distribution - ennek a jelenlegi (aktuális) változata a 4.4-es BSD UNIX), és a Microsoft XENIX rendszere is.
A UNIX egy multitaskos és többfelhasználós operációs rendszer, ezért alkalmas arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló rendszerekben felmerülo problémákat ezen vizsgáljuk meg.