A UNIX operációs rendszer egy monolitikus rendszer: van ugyan jó néhány logikailag egymástól elkülönítheto komponense, de a jelenlegi strukturában még akadnak problémák az új hardware-re történo átíráskor. A Carnegie Mellon egyetemen az utóbbi években leginkább azzal foglalkoztak, hogy hogyan lehetne a UNIX-ot (ok a kísérletezéseikre a Berkeley UNIX 4.3BSD változatát használták) gépfüggo illetve gépfüggetlen részekre bontani. E munka eredményeként jött létre a Mach mikrokernel, amely a módosított Berkeley UNIX "gépfüggo" részeibol lett kifejlesztve. A Mach-ot is egy operációs rendszerré alakították: a UNIX "gépfüggetlen" részét úgy írták át, hogy az a Mach operációs rendszer szolgáltatásait használja ki ott, ahol valamilyen gépfüggo szolgáltatást kell elvégeznie. Az így elkészült rendszer teljesen kompatibilis az eredeti Berkeley UNIX-szal (így bináris kompatibilitást is el tudtak érni, vagyis a régebbi 4.3BSD-n megírt programokat újra se kell fordítani ahhoz, hogy az új Mach-alapú rendszereken használjuk oket).