A Sendmail üzembe állítása

Fordítás

A forrásban hozzáférhető sendmail disztribúció tartalmazza magát a sendmail programot, valamint egyéb, a levelezőrendszer konfigurálásához és teljessé tételéhez használható programokat is, mint pl. a külső adatbázisfile-ok felépítésére szolgáló makemap, a helyi (lényegében a valódi kézbesítést, tehát a MUA-nek történő átadást végző) mailer-ként használható mail.local és a UUCP levelezéshez szükséges rmail programokat.

Minden, a disztribúcióban megtalálható program forráskódja a disztribúció megfelelő alkönyvtárában található. Egy-egy program a saját alkönyvtárában kiadott ./Build paranccsal fordítható le; a teljes disztribúció fordítását az egésznek a tetején lévő Makefile írja le. A fordításhoz (természetesen) egy működő C fordító szükséges, valamint (a dokumentációk elkészítéséhez) a groff nevű szövegformázó rendszer.

Az adott operációs rendszerhez természetesen előre elkészített (forráskódú vagy bináris) csomagként is hozzáférhető lehet, amit érdemes figyelembe venni.

Telepítés

Telepített file-ok

Az eredeti forráskódból lefordított programokat a szokásos make install parancs segítségével telepíthetjük. Ezek közül a legfontosabbak:

• sendmail: ennek a helye függ az adott rendszertől. Az újabb rendszereknél a /usr/sbin preferált, de sok esetben a /usr/lib lesz a telepített sendmail helye, mint pl. Solaris 2 alatt is. SVR4 rendszerek esetén a /usr/ucblib is szóba jöhet. A sendmail program több funkciót is képes ellátni bizonyos kapcsolók megadásával; ezek egyszerűsítésére a /usr/bin-be több, a sendmail-re mutató symlink is kerül, amelyekkel a megfelelő funkciókat meghívhatjuk:
  • newaliases: az aliases adatbázist újrafordítja (erre mindenhol szükség van);
  • hoststat: ennek akkor van értelme, ha a sendmail-nek a HostStatusDirectory opciója be van állítva. Ez utóbbinak általában a queue directory-n belül elhelyezkedő .hoststat-ot szokás megadni. A sendmail ekkor itt tárolja cache-szerűen az egyes távoli gépekkel utoljára folytatott levelezési tranzakciók eredményét. Ha a sendmail-t hoststat-ként hívjuk meg, a cache tartalmát olvasható formában kilistázza; ez adminisztráció szempontjából érdekes lehet.
  • purgestat: az előbbi cache-t kiüríti.
  • mailq: a sorban álló levelekről ad információt.
• makemap: adatbázis file-ok elkészítésére használható. A /usr/sbin alá kerül.
• mailstats: a /etc/sendmail.st (vagy az általunk beállított statisztikai file) alapján statisztikát készít az eddigi levelezésről.
• smrsh: Sendmail Restricted Shell. Ennek a segítségével korlátozhatjuk, hogy a beérkező leveleket mely programoknak lehessen átadni.
• praliases: az aliases file kilistázása.
• rmail: UUCP levelezéshez használható; a UUCP mailer a távoli gépen található rmail-t indítja el az uux program használatával. Solaris alatt nem használható, a make install nem is telepíti.
• mail.local: lokális mailer-nek használható. Solaris alatt ez sem működik, mivel ott más a mailbox-kezelés (ez sem kerül telepítésre).

Rendszerkörnyezet

A sendmail konfigurációs állomány helye az egyetlen olyan filenév (a C könyvtár által használt rendszerfile-októl eltekintve), ami a sendmail kódjába bele van fordítva. Ennek előírás szerinti helye: /etc/sendmail.cf, fordítási opcióként beállítható, de nem ajánlott elmozdítani.

Fontos szereppel bír még az aliases file; ennek helye alapértelmezésben /etc/aliases, de a konfigurációs file-ban átállítható. Itt a fogadott levelek rendszer szintű átirányítását lehet leírni: egy-egy helyi (felhasználóként nem feltétlenül létező) címhez rendelhetünk egy vagy több (vesszőkkel elválasztott) címzettet. Egy speciális átirányítás az :include:file elérési útja cím, ami azt jelenti, hogy a címzettek listája egy külön file-ban található.

A működéshez szükséges egy mail queue directory is. Ez szinte minden rendszerben a /var/spool/mqueue szokott lenni. Ajánlott védelmi beállítás: root tulajdonos, 700 hozzáférés. Legtöbbször ez alá kerül a hoststat által használt információkat tároló directory is; szokásos neve: .hoststat.

A sendmail 8.9-es verziójában bevezették a levelezőrendszerrel kapcsolatos konfigurációs file-ok számára a /etc/mail directory-t. Jelenleg alapértelmezésben csak az új lehetőségekhez tartozó új adatbázis-file-ok találhatóak itt, 8.10-től kezdve az összes ide fog kerülni. Természetesen a legjobb az, ha mi magunk állítjuk be ezeket.

Konfiguráció

A továbbiakban a directory-hivatkozások a sendmail disztribúcióhoz képest relatívan értendők.

Konfigurálás m4 makrókkal

A működéshez a sendmail-nek használható konfigurációs file-ra van szüksége. Ebben található az összes olyan szabály, amely a címek átírását, mailer-ekkel való megfeleltetését írja le, valamint a mailerek definíciója és a működéshez tartozó opciók is mind ebbe kerülnek. Ebből kifolyólag egy konfigurációs file szokásos mérete 25-35K, emellett igen nehezen olvasható. Ennek kézzel történő beállítása rendkívül nehéz feladat.

Ennek megkönnyítésére az újabb sendmail disztribúciókhoz előredefiniált, paraméterezhető makrócsomagokat mellékelnek, amelyekből az m4 makrófordító alkalmazásával egy sendmail konfiguráció állítható össze. A mellékelt makrók a forrás-disztribúcióban a cf directory alatt, szerepük szerint csoportosítva találhatók a következőképpen:

• cf: ide kerül az ún. Master Configuration (.mc) file, ami az elkészítendő sendmail konfigurációs file (.cf) alapja. Ezt nekünk kell elkészítenünk, néhány példát mellékeltek. A konfigurációs file előállítását leíró Makefile is itt van.
• domain: a saját domain-re vonatkozó beállításokat gyűjthetjük össze itt, mint pl. a különböző relay szervereket (ezt is mi írjuk).
• feature: a különböző öszetett funkciók leírására szolgáló makrók. Ezeket tetszés szerint vehetjük igénybe.
• hack: egyéb helyi igények kielégítésére összebarkácsolt beállítások. Ha lehet, kerüljük ezeket.
• m4: alapvető makrók, amelyek szükségesek a .cf file elkészítéséhez.
• mailer: mailer-ek definíciója. Ezek közül azokat a mailer-eket kell csak belevenni a konfigurációba, amelyek számunkra fontosak.
• ostype: az operációs rendszertől függő dolgok, pl. rendszerfile-ok elhelyezkedése.
• sh: a .cf file előállítása során használt shell script-ek. Ezekhez ha lehet, ne nyúljunk.
• siteconfig: a UUCP hálózat leírása kerülhet ide (mi készítjük el).

A konfigurációs file alapja a cf/cf alatt található Master Configuration (.mc) file. A többi file-ra a megfelelő makrók segítségével hivatkozhatunk: pl. DOMAIN(mfa.kfki.hu) hatására a cf/domain directory alatt lévő mfa.kfki.hu.m4 file-t is beveszi a konfigurációba. Saját makrókat a define m4 paranccsal definiálhatunk; számos beállítás a megfelelő makró (át)definiálásával érhető el. Ami nem m4 makró, az változtatás nélkül bekerül a .cf file-ba.

A sendmail konfigurációba megjegyzéseket # karakterrel kezdődő sorokba írhatunk. Itt vigyázni kell arra, hogy az m4 az inputot nem soronként, hanem token-enként dolgozza fel, és ha egy makrót talál, azt akkor is kifejti, ha az egy # karakterrel kezdődő sorban volt; ez pedig esetenként problémát okozhat. Ha azt akarjuk, hogy egy megjegyzés ne jelenjen meg a .cf file-ban, arra az m4 dnl parancsát (Delete Through Newline) használhatjuk: ez a következő ,,újsor'' karakterig mindent töröl az m4 inputjából (az ,,újsor'' jelet is beleértve). Az outputban jelentkező felesleges üres sorok kiküszöbölésére is szokás ezt használni. Egy makró kifejtését megtilthatjuk úgy, hogy `ilyen' idézőjelek közé zárjuk; ez makródefiníciókor is hasznos lehet.

Egy Master Configuration file szokásos szerkezete:

1.

VERSIONID (megjegyzésként belekerül a kimenetbe, az input file-ok azonosítására használható)

2.

OSTYPE (kötelező!)

3.

DOMAIN

4.

FEATURE

5.

lokális makródefiníciók

6.

MAILER

7.

lokális átírási szabályok

Az ebből elkészült .cf file-t lemásolhatjuk /etc/sendmail.cf néven, és onnantól kezdve használható. A sendmail emellett még egyéb külső (adatbázis) file-okat is használhat a konfigurációban leírt módon.

,,Kézi'' beállítások

A 2.3.1 pontban említett konfigurációs file-okba szükség esetén beírhatunk olyan sorokat is, amelyek nem előredefiniált makrók, hanem változtatás nélkül átkerülnek a sendmail.cf file-ba. Ezek általában egy egybetűs parancsot, valamint paramétereket tartalmaznak. A legfontosabb ilyen parancsok:

• D: a sendmail számára definiálhatunk makrókat (ezeknek semmi közük nincs az m4 makrókhoz!). Pl. a DMmfa.kfki.hu sor a masquerade címet állítja be.
• C: egy adott beállítási ,,osztály''-hoz (class) adhatunk tagokat ezzel. Pl. Cwmufi.hu jelentése: a mufi.hu domain számára is fogadjuk a leveleket.
• O: sendmail opciók beállítása, pl. OHostStatusDirectory=.hoststat.
• F: hasonlít a C parancshoz, de itt az osztály elemei egy külső file-ban vannak felsorolva. Pl. FE/etc/mail/sendmail.cE hatására a masquerade alól kivételt jelentő felhasználók neveit sorolhatjuk fel az említett file-ban.