Az at parancs meglehetősen komplex időmeghatározásokat engedélyez, kibővitve a POSIX.2 szabvánnyal. Elfogadja a következő időformát (HH:MM), hogy elindítson egy feladatot a mai nap megadott időpontjában. (Ha az időpont már elmúlt, automatikusan a következő naphoz rendelődik hozzá.)
Használhatod a midnight (éjfél), noon (dél), vagy teatime (teaidő) (délután 4 óra) szavakat, valamint használhatsz olyan előjeleket is, mint AM vagy PM, amik segítségével meghatározod, hogy délelőtt (AM), vagy délután (PM) fusson a feladat. Megmondhatod azt is, hogy mely napon fusson a feladat úgy, hogy megadod a dátumot a következő formában: hónap neve, nap; valamint lehetőséged van az év megadására is, de használhatod a következő formátumot is: HHNNÉÉ vagy HH/NN/ÉÉ vagy NN.HH.ÉÉ. A dátum meghatározását muszáj egy időpont-meghatározásnak követnie. Időpontokat a következőképpen is megadhatsz: now (most) + számolt időegységek, ahol is az időegységek lehetnek percek, órák, napok, vagy hetek. Megmondhatod az at parancsnak azt is, hogy indítson el valamit ma, a today előjellel; azt, hogy valami holnap fusson, a tomorrow előjel mondja meg.
Például, hogy indítson egy feladatot délután négy órakor három nap múlva, a következő utasítást kell beírnod : at 4pm + 3 days. Hogy futtass egy feladatot délelőtt 10 órakor július 31-én, a következő utasítás kell: at 10am Jul 31. És hogy futtass valamit hajnali 1 órakor holnap: at 1am tomorrow. Az időspecifikációk pontosabb leírását megtalálod a /usr/doc/at-3.1.7/timespec fájlban. Mind az at mind a batch, parancsok a szabványbemenetről vagy egy a -f kapcsolóval meghatározott fájlból olvassa és futtatja a feladatokat. A munkakönyvtár, a környezeti változók (kivéve a TERM, DISPLAY és a _ változókat) és az umask a meghívás időpontja szerint vannak letárolva. Az at - vagy batch - parancsok egy su(1) parancs segítségével megtartják a felhasználói azonosítót. A felhasználó levélben értesítést kap minden hibáról, valamint a lehetséges kimenetekről, amit a szabványkimenetre generált a feladat, amit elindított. A levelet a /usr/sbin/sendmail parancs segítségével küldi el az at. Ha az at egy su(1) shell-ből lett elindítva, a levelet a login shell tulajdonosa fogja megkapni. A rendszergazda minden esetben használhatja az at parancsot. Más felhasználóknak a hozzáférési jogok a /etc/at.allow és a /etc/at.deny fájlban vannak meghatározva. Ha a /etc/at.allow fájl létezik, csak az abban felsorolt felhasználók használhatják az at parancsot. Ha a /etc/at.allow fájl nem létezik, a /etc/at.deny fájlt vizsgálja meg az at. Minden felhasználó, aki itt fel van sorolva nem jogosult használni az at parancsot. Ha mindkettő létezik, akkor csak a rendszergazda jogosult az at parancs futtatására. Egy üres /etc/at.deny azt jelenti, hogy minden felhasználó jogosult használni ezeket az utasításokat. Ez az alapértelmezett konfiguráció.