A WAN (Wide Area Network) fogalom egy többnyire valamilyen hálózati szolgáltató által nyújtott nagytávolságú adatátviteli szolgáltatást és a hozzá kapcsolódó technológiát jelenti. A WAN egyik legfontosabb része az elôfizetô felé nyújtott interface, melynek paramétereit és a használt protokollokat gondosan specifikálni kell. A nagytávolságú hálózat belsô mûködése sokszor ettôl egészen eltérô. Ez azt jelenti, hogy például Frame Relay szolgáltatást a szolgáltató nyújthat ATM hálózaton is, ez esetben csupán az elôfizetôtôl érkezô Frame Relay kereteket kell cellákba csomagolni, az ATM hálózaton át továbbítani és a végponton újra keretekké összeállítani.
A WAN-ok szinte kizárólag kapcsolatorientált, csomagkapcsolt hálózatok. Ebbôl következôen szükség van hívásfelépítésre és a hívásfelépítés alatt el kell dôlnie, hogy milyen útvonalon halad majd az összeköttetés által szállított információ. Az összeköttetéseket leginkább a virtuális áramkör (Virtual Circuit, VC) elnevezéssel illethetjük. Két féle VC létezik, a permanens VC (PVC) és a kapcsolt (switched, SVC). Az elôbbi esetén nincs hívásfelépítés, a kapcsolat valamilyen egyéb módon (többnyire manuális konfigurációval) jön létre és hosszú ideig megmarad. Az SVC esetében a kapcsolatot maga a hálózat építi ki a hívott fél címe alapján. Ennek hálózati modellnek gyökerei a távbeszélô hálózatban rejlenek, tradicionális megvalósítása az X.25, de az ATM is ezen elvekre épül.
Az ebben a fejezetben tárgyalt hálózati megoldások közül az SDH és az ATM nem egyértelmûen WAN, mégis leginkább ebbe a fejezetbe illenek.
4.2.3 Switched Multimegabit Data Service (SMDS)
4.2.4 Integrated Services Digital Network (ISDN)