Next: Az első lépés a kernel konfigurálása Up: A Linux kernel Previous: A kernel forrás beszerzése   Tartalomjegyzék


3.2.3        A kernel fordítás rövid leírása

A kernel újra fordítása több lépcsőben zajlik:

1.       Mielőtt elkezdenénk be kell lépnünk a /usr/src/linux könyvtárba. Ez linux könyvtár igazából egy link a /usr/scr könyvtárban, amely az aktuálisan feltelepített forráskönyvtárra mutat. Jelen esetben ez a linux-2.2.14 nevű könyvtár. Ha egy új kernelt akarunk fordítani, akkor abba a könyvtárba kell belépnünk, amely az új kernel forrásait tartalmazza.

2.       Először a konfigurációs fájlt kell módosítani. Ezt XWindow felületen a make xconfig, vagy terminál felületen a make menuconfig utasítással elindított programmal tehetjük meg.

3.       Ellenőrizni kell a függőségeket, hogy a fordításkor minden szükséges részlet bekerüljön a kernelbe. Ezt a make dep utasítással érhetjük el. Ha nem vagyunk kíváncsiak arra a néhány millió információra, ami a futás alatt a képernyőn megjelenik, de a hibákat és figyelmeztetéseket látni a karjuk akkor használjuk a –s (azaz silent) kapcsolót: make –s dep

4.       Le lehet törölni a zavaró, régi próbálkozásokkor keletkezett fájlokat a make clean utasítással.

5.       El kell készíteni a kernel fájlt. Ehhez a make bzImage utasítást kell használni. Lehetne a make zImage utasítást is használni, de akkor nem annyira tömöríti össze a kernelt a fordítóprogram. Az Image fájl (zImage, vagy bzImage) a /usr/src/linux-2.2.14/arch/i386/boot könyvtárban található a fordítás után. Itt is használhatjuk a –s kapcsolót.

6.       El kell készíteni a modul fájlokat a make modules utasítással.

7.       Ezután telepíteni kell az elkészített modul fájlokat. Ezt a make modules_install utasítással tehetjük meg.

8.       Ha mindezt megtettük, akkor a /usr/src/linux-2.2.14/arch/i386/boot könyvtárból a /boot könyvtárba kell másolni az Image fájlt (zImage, vagy bzImage) bzImage-2.2.14 néven és a /usr/src/linux-2.2.14 könyvtárból a System.map fájlt System.map-2.2.14 néven.

9.       Be kell állítani a lilo konfigurációs fájlját, az /etc/lilo.conf fájlt. Ahhoz, hogy a bzImage fájlt használhassuk, célszerű a régi kernelt meghagyva, az új kernelt is felvenni a konfigurációs fájlba. Így ha az új kernellel nem indulna el a rendszer, akkor a régivel még mindig elindíthatjuk.

10.   Végül érvényesíteni kell a lilo új beállításait úgy, hogy kiadunk egy lilo parancsot.

 


boot=/dev/hda                    # erről a médiáról boot-olunk, ami a primary master IDE meghajtó

map=/boot/map

install=/boot/boot.b

prompt

timeout=50                         # ennyi tizedmásodpercet vár, hogy választhassunk

linear

default=linux                      # ez az alapértelemezett cimke

 

image=/boot/vmlinuz-2.2.14-5.0       # ez a „gyári kernel”

      label=linux                                # ez a hivaltkozási cimke

      read-only

      root=/dev/hda1

      password=start                         # mindenképpen használjunk jelszót, mert egyébként

                                                     # könnyebb root jogot szerezni

image=/boot/bzImage                     # ez az „új kernel”

      label=new                                # evvel a névvel lehet ezt indítani, amíg vár az elején                 read-only

      root=/dev/hda1

      password=proba                       # itt is használjunk jelszót

 

35 . ábra A lilo.conf beállítása

Ha mindezeket megtettük, akkor újra indíthatjuk a gépünket. Amikor a LILO felirat megjelenik az elején, akkor a new begépelésével az „új kernelt” tudjuk indítani. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a „gyári kernel” indul.


Next: Az első lépés a kernel konfigurálása Up: A Linux kernel Previous: A kernel forrás beszerzése   Tartalomjegyzék

 
Misóka Zoltán 2000. 10. 05.