Next: Fejlesztői kódok támogatása Up: A Linux kernel Previous: A kernel fordítás rövid leírása Tartalomjegyzék
A kernel konfigurálásánál szem előtt kell tartani, hogy lehetőség szerint ne legyen túl nagy a lefordított kernel mérete, mert azok a részek, amiket nem, vagy nagyon ritkán használunk, feleslegesen foglalják a memóriát. Ehhez jó lehetőséget biztosít a modulok használata. A modulok segítségével elérhető, hogy az ilyen programrészeket a kernel automatikusan betöltse, amikor az szükséges. Ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy alapvető kernel részeket ne tegyünk modulba, még akkor sem, ha erre lehetőségünk van.
A kernel beállításához először a „/usr/src/linux” könyvtárba kell mennünk, ahol egy make paraméter utasítást kell kiadni. Itt a paraméter azt mondja majd meg, hogy melyik konfigurációs felületet választjuk a lehetőségek közül. A kernelt a legegyszerűbben a make xconfig utasítással állíthatjuk be. Ez egy grafikus felületű konfiguráló program, amely jól áttekinthető és könnyen kezelhető. (Használhatjuk még a make menuconfig utasítást is karakteres felületen). A kernel egyes paramétereinél általában igen „y”, nem „n”, vagy modulba „m” választ adhatunk.
Mint az jól látható rengeteg témakör található a kernel konfigurációs fájljában. Mivel a kernel beállítási lehetőségeinek teljes felsorolása túlmutat ennek a dolgozatnak a keretein, ezért csak a fontosabb pontokra térek ki.
Next: Fejlesztői kódok támogatása Up: A Linux kernel Previous: A kernel fordítás rövid leírása Tartalomjegyzék
Misóka Zoltán 2000. 10. 05.