.

Futásszintek (run levels)

A futásszint (run level) az init  és ezen keresztül az egész rendszer állapotjezője, mely meghatározza, mely szollgáltatások működnek. A futásszintek számokkal vannak azonosítva, ahogy az a 7.1. táblázatban látjuk. Nincs egyetemes szabály a felhasználói futásszintek (2-5) működésére. Néhány rendszeradminisztrátor a futásszinteket annak beállítására használja, mely alrendszerek működjenek, pl. hogy fut-e az X, működik-e a hálózat, stb. Mások mindig minden alrendszert elindítanak, és egyedileg állítják le, vagy kapcsolják vissza őket a futásszint használata nélkül, mivel a futásszintek túl durvák rendszerük vezérlésére. Magadnak kell dönteni, melyiket választod, de egyszerűbb lehet azt az utat választani, amit a Linux terjesztésed felkínál.

 

 

7.1. táblázat: Futásszint számok

0	Rendszerleállás (halt).
1	Egyfelhasználós mód (single-user mode).
2-5	Normáli működés (felhasználó által definiált).
6	Újraindítás (reboot).

A futásszinteket a /etc/inittab  fájlban konfigurálhatjuk ilyesmi módon:

l2:2:wait:/etc/init.d/rc 2

Az első mező egy tetszőleges cimke, a második azt jelenti, hogy ez a sor csak a 2. futásszintre vonatkozik. A harmadik mező azt jelenti, hogy az init -nek csak egyszer, a futásszintbe való belépéskor kell futtatni a negyedik mezőben megadott parancsot, és meg kell várni, hogy az befejeződjön. A megadott /etc/init.d/rc  parancs bármilyen más parancsokat futtathat, mely elindít vagy leállít processzeket, hogy belépjünk a 2. futászintre.

A negyedik mező parancsa végez minden komoly munkát a futásszint beállításával kapcsolatban. Ez indítja a szolgáltatásokat, melyek még nem futnak, leállítja azokat, melyeknek nem kell futniuk az új futásszinten, Az, hogy ezek pontosan milyen parancsokat takarnak, a Linux terjesztéstől (és az esetleges módosításoktól) függ.

Amikor az init  elindul, megnézi a /etc/inittab  fájlnak egy sorát, mely az alapértelmezett futásszintet állítja be:

id:2:initdefault:

Az init  beállítható, hogy induláskor ne az alapértelemzett futásszintre menjen, ha a kernelnek ''single'' vagy ''emergency'' paramétert adunk. (A kernel parancssori argumentumok pl. a LILO-n keresztül adhatók át.) Ezáltal egyfelhasználós üzemmódba kerülünk (1-es futásszint), melyről a 7.5. fejezetben kicsit részletesebben szólunk. A rendszer futása közben a telinit  parancs az, mellyel a futásszint megváltoztatható. A futásszint megváltoztatásakor az init  a megfelelő parancsokat lefuttatja a /etc/inittab  alapján.

Linux rendszeradminisztrátorok kézikönyve (első javított változat; SAG-HU 0.6b1)