A speciális parancsok tripla jobb és bal gomb kattintással érhetőek el - ami egy valószínűtlen esemény a normál egérhasználat mellett. A legegyszerűbb módszer a triplakattintásra az egyik gomb lenyomása és triplakattintás a másikon. Amikor speciális feldolgozás elindult, egy üzenet jelenik meg a konzolon (és kettőt sípol a hangszóró, ha van); ha a felhasználó elenged minden gombot és egyiket három másodpercen belül ismételten megnyomja, akkor a gombnak megfelelő speciális parancs végrehajtódik. Az alapértelmezett speciális parancsok a következők:
A -S parancssori kapcsoló engedélyezi a speciális parancsvégrehajtást és engedi meg a három speciális parancs változtatását. Az alapértelmezések elfogadásához a `-S ,,''' (azaz üres argumentumot kell megadni). A saját parancsok meghatározásához egy kettősponttal elválasztott listát kell megadni a bal, középső és jobb gombra vonatkozó hozzárendelésekről. Ha valamelyik parancs üres, akkor úgy lesz értelmezve, mint `send a signal to the init process' (`jelzés küldése az init processzhez'). Ez a külön művelet azért támogatott a külső programok végrehajtásán kívül mert néha hibák (bugok) a rendszernek lehetetlenné teszik az elágazást; ezekben a ritka esetekben a programozónak mindenképpen le kell tudni állítania a rendszert, és az init leállítása egy futó processzből az egyetlen lehetséges megoldás erre.
Például, -S ":telinit 1:/sbin/halt" hozzárendeli az init leállítását a bal gombhoz, egyfelhasználói módba kapcsolást a középsőhöz, és a rendszer leállítását a jobb gombhoz. A rendszeradminisztrátornak nyilvánvalóan óvatosnak kell lenni a speciális parancsokkal, mivel a gpm superuser jogokkal fut. A speciális parancsok leginkább azoknál a számítógépeknél használhatók, amelyek egeréhez csak megbízható emberek férnek hozzá.