Fontos megjegyezni, hogy Email-en keresztül közvetlenül csak 0-127-es kódú ASCII karakterek küldhetõk át. Ha olyan karaktert küldünk, aminek a 8. bitje 1, azt a rendszer levágja, elvész. Így közvetlenül bináris fájlok átvitele nem lehetséges. Több megoldás létezik erre a problémára, a legelterjedtebb program az UUENCODE/UUDECODE.

Az UUENCODE a fájlt alkotó bináris bájtsorozatot konvertál 7 bites szöveggé oly módon, hogy a fájl elejérõl kezdve sorban vesz 3 db 8 bites bájtot, és azt szétbontja 4 db 6 bites darabra. Például:

AFH, 01H, 65H = 1010 1111 0000 0001 0110 0101 = 101011 110000 000101 100101

Mivel a speciális ill. vezérlõkarakterek ASCII kódjai 0-31-ig terjednek, a normál szöveg kialakítása érdekében mind a négy így kapott bitcsoporthoz hozzáad 32-t (00100000).

Így kaptunk 3 bájtból 4, a képernyõn is olvasható karaktert, amit aztán már elküldhetünk. Az UUDECODE program az így keletkezett fájlt kódolja vissza a fogadó oldalon. A kódolt fájl természetesen hosszabb lesz, mint az eredeti , mert a módszere semmilyen más változtatást (pl. tömörítés) nem végez.

A levelek küldését és fogadását ténylegesen egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkezõ számítógépen futó program, a Mail-szerver (levelezés kiszolgáló) végzi. A felhasználók ténylegesen ennek a programnak küldik leveleiket, illetve ettõl kapják meg a leveleket. Az elküldött és kapott leveleket ez a program tárolja, és a címek alapján végzi a hálózaton keresztüli kézbesítést. Lényeges megkülönböztetni a hálózati internet címeket a levélcímektõl. A levelek címrésze határozza meg annak a gépnek az internet címét, amelyen a levelezés kiszolgáló program fut, és ezen címrész alapján a gépre küldött leveleket egy olyan lista segítségével kézbesíti, amely a gépen a levelezésbe bevont felhasználókat azonosítja.

:-)

 Még néhány:

;-) kacsintás;

:-( helytelenítés;

:-O meglepõdés;

8-) szemüveg ;

A levél karakteres jellege egy új “mûvészeti” ágat is megteremtett: a karakterekkel kialakítható rajzok készítését. Egy ilyen “ASCII-Art” látható az oldalt lévõ keretben.

Az ftp protokoll a hálózatban lévõ gépeken megtalálható fájlok átvitelére használható. Használata az Email-el szemben már folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentõsebb, hiszen elfogadható idõn belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. Néhány kbit/s-os átviteli sebesség már elfogadható.

Az ftp protokoll két átviteli módban mûködhet: ascii és binary. Az elõbbi, mivel 7 bites kódokat használ, szövegállományok átvitelére alkalmas, az utóbbi bármilyen általános fájlra. Fontos továbbá, hogy egyes rendszerek (pl. Unix) különbséget tesznek kis és nagybetûk közt, azaz a fájl nevében tetszõlegesen lehetnek kis és nagybetûk.

A felhasználói általában akkor tud egy távoli géprõl/gépre másolni, ha a távoli gépen is rendelkezik felhasználói jogosultsággal (account-tal).

A kapcsolat egy ftp programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés sikeres, akkor a következõ legalapvetõbb parancsokat használhatja: 

• dir paranccsal listázhatja a célgép könyvtárszerkezetét,
• cd paranccsal válthat a könyvtárak között,
• get paranccsal hozhat le fájlokat a távoli géprõl,
• mget-tel egyszerre többet
• put paranccsal tölthet fel fájlt a távoli gépre,
• mput-tal egyszerre többet.

• Az ascii és binary üzemmódok közt az asc illetve bin paranccsal lehet váltani.

Vannak mindenki számára elérhetõ ún. nyilvános elérésû gépek, amelyekre természetesen nem kell account-tal rendelkezni, ez az ún. anonymous ftp. Az ilyen gépekre bejelentkezve bejelentkezõ (login) névként az "anonymous" szót kell begépelni. A rendszer ekkor arra kér, hogy jelszóként a saját email-címünket adjuk meg, ez sokszor gyakorlatilag nem kötelezõ, kizárólag statisztikai célt szolgál. Ezek után a távoli gépet, pontosabban annak nyilvánosan elérhetõ könyvtárait láthatjuk, és az összes fenti ftp parancs használható.

Azok részére, akik csak Email kapcsolattal rendelkeznek, létezik a levéllel történõ off-line ftp, az ftpmailt. Ennek az a lényege, hogy vannak olyan hálózatra kötött számítógépek amelyek az ftpmail server programot futtatják, Ez fogadja a leveleket, és feldolgozza a bennük a ftp-vel elérni kívánt gép címét és az ftp parancsokat tartalmazó utasításokat. Az ftpmail program végrehajtja a kijelölt ftp kapcsolatot, letölti a megadott fájlt, uuencode-olja, majd elküldi levélben a feladónak. Ez egy nem túl kényelmes, de jól használható módszer fájlok letöltésére, ha nincs más mód. Természetesen ehhez pontosan ismerni kell a letöltendõ fájl pontos útvonalát is.

Telnettel csak akkor tudunk egy másik gépre belépni, ha azon a gépen is van accountunk.

Bejelentkezés után a rendszer úgy viselkedik, mintha ott ülnénk a távoli gép elõtt, azaz a távoli gép operációs rendszerének konvenciói érvényesek, parancsainkat a telnet protokoll adja át a távoli gép operációs rendszerének, és az távoli operációs rendszer hajtja végre. Így a távoli gépen programokat futtathatunk, megnézhetjük az odaérkezett leveleinket, stb.

Ezen lehetõség a hálózati gépek biztonságának egy sebezhetõ pontja. Ha ugyanis egy távoli gépre rendszeradminisztrátori jogokkal tudunk belépni (felhasználói név: root, a jelszót automatikus próbálkozási módszerrel “kitaláljuk”), akkor a géppel mindent megtehetünk. Az ilyen behatolás módot nyújt arra is, hogy a távoli gépet felhasználva (a Telnetet ott elindítva) lépjünk be egy “kényesebb” gépre. Ez utóbbi behatolás felderítésekor a behatoló címe az erre használt gép címe, és ha az oda történõ behatolás nyomait eltüntetjük , akkor nem lehet kideríteni a kényesebb gépre behatolót.

Ha a finger szó után megadunk egy Email-cím szerkezetû címet (rámutatunk), információkat tudhatunk meg a megjelölt felhasználóról. Ilyenek például: A felhasználói login és saját neve, home könyvtára, alapértelmezett shell-je, utolsó bejelentkezésének idõpontja, illetve, ha éppen be van jelentkezve, akkor mióta, és honnan.

Ezen kívül még olyan információk olvashatók, amiket az illetõ maga adott meg. Többnyire minden rendszerben van egy erre kijelölt fájl, amibe bármit beírhatunk, amit közölni szeretnénk a minket finger paranccsal megkeresõ személlyel. Unix rendszerben a home könyvtárunkban lévõ .plan nevû fájlban található információ olvasható el a finger paranccsal.