Ezeknél az eljárásoknál mindig van egy kitüntetett egység, amelynek feladata az egyes állomások hálózathoz való hozzáférésének a vezérlése.

Ennél az eljárásnál a fõállomás (master), és a többi mellékállomás (slave vagy secondary) alkotja a hálózatot. A fõállomás sorban egymás után szólítja fel a mellékállomásokat üzenetek küldésére. Ha a megszólított állomásnak van üzenete, akkor elküldi a fõállomáshoz, amely az üzenetben lévõ cím alapján meghatározza, hogy melyik másik mellékállomásnak kell ezt elküldenie. Azaz a mellékállomások a fõállomás közvetítésével tudnak egymással kommunikálni. Ha a megszólított mellékállomásnak nincs üzennivalója, akkor negatív választ küld a lekérdezésre. Ezután a fõállomás egy elõre meghatározott prioritási sorrend alapján periodikusan folytatja a többi mellékállomás lekérdezését.

Az eljárás elõnyös, mert a rugalmas vezérlés lehetõséget biztosít arra hogy egy mellékállomás több üzenetet is küldjön egymás után, és a lekérdezési sorrendben többször szereptetve egyes mellékállomásokat, azok magasabb prioritást kapnak. Az eljárás sebezhetõ pontja a mellékállomásoknál bonyolultabb fõállomás meghibásodási lehetõsége, hiszen ilyenkor az egész hálózat megbénul. Mivel minden két mellékállomás közötti üzenetváltás kétszer megy át a hálózaton ez növeli az átviteli idõt.

A mûködési elv miatt elsõsorban csillag kialakítású hálózatoknál használják.

Az elõbb ismertetett eljárásnál a fõállomás fõ funkciója a postás szerep volt. Mivel az elsõdleges feladat a mellékállomások egymással való kommunikációja, ez megoldható egy Ha ez lehetséges, akkor a két mellékállomást egy vonalon relék vagy elektronikus kapcsolók segítségével összeköti, és a két állomás üzeneteket válthat egymással a kialakított áramköri úton keresztül. Mikor az üzenetváltást befejezik, a kapcsolat megszûnik és a kapcsoló felszabadul. Mivel a központban több kapcsoló helyezkedik el, ezért egyszerre több vonalkapcsolat is mûködhet. Itt is igaz az, hogy az intelligens kapcsolóközpont meghibásodása az egész rendszer számára katasztrófát jelent.

Az angol rövidítés a Time Division Multiple Access kifejezés elsõ betûibõl alkotott betûszó. Elsõdlegesen busz felépítésû hálózatoknál alkalmazzák. Ennél az eljárásnál minden a buszhoz kapcsolódó mellékállomás, egy adott idõszeletben adhat. Ha nincs üzenete, akkor a szelet kihasználatlan marad.

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek (Véletlen átvitel vezérlés, Osztott átvitel vezérlés), Ellenõrzõ kérdések

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

9. fejezet: Szótár

Irodalomjegyzék

Tárgymutató