Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.
A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett.
A WWW működését a gyakorlatban több tényező biztosítja:
Egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.
A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni [10]. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is.
Ahogy ezt már az előzőekben megírtuk az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, azután megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetűek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk.
A hálózaton az objektumok, illetve ezek részei közötti kapcsolatok magába a szövegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor egy ilyenre a felhasználó az egérrel rákattint, a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt objektumot megjeleníti a képernyőn (vagy ha hang, lejátssza...) Lényeges, hogy a kapcsolt objektum is tartalmazhat további kapcsolásokat különböző objektumokhoz, amelyek elvileg a hálózaton bárhol lehetnek. A WWW úgy is tekinthető, mint egy dinamikus információ tömeg, amelyben a hypertext segítségével kapcsolatok (linkek) vannak. Ennek eredményeként adott információ a hálózat bármely pontjáról megszerezhető, illetve ugyanahhoz az információhoz több úton is el lehet jutni a különböző kapcsolatokon keresztül.
A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik.
A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék szinű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet.
Főbb HTML elemek
|
<html>...</ html> |
A forráskódot ezen jelek közé kell zárni, ez jelzi a dokumentum elejét és végét. |
|
<head>...</ head> |
A fejléc elejét és végét jelzi, ezen belül kerülnek a fejléc elemek. |
|
<title>...</ title> |
A HTML oldal címe, ezt olvashatjuk a Netscape fejleceben, és ezt "jegyzi meg" a Bookmark is. |
|
<body>...</ body> |
A HTML dokumentum "teste". Lehet hátteret is csinálni: body background="nev.jpg" vagy "nev.gif" mozaikként bekerül a háttérbe. |
Body elemek
|
<hn>...</ hn> |
Címsor stílusok n=1..6 |
|
<p>...</ p> |
Hagyományos szöveg egy bekezdése. A megjelenítő mindig az aktuális ablakszélességének megfelelően tördeli. |
|
<b>...</ b> |
Vastagított (Bold) szöveg. |
|
<i>...</ i> |
Dőltbetűs (Italic) szöveg. |
|
<br>...</ br> |
Sortörés |
|
<hr>...</ hr> |
Vízszintes választóvonal. |
|
<center>...</center> |
A közte levő szöveg, kép mindig középre rendezve látszik. Alapértelmezésben minden balra rendezett. |
|
<blink>...</ blink> |
A közöttük lévő rész villog |
|
<ul>...</ ul> |
Nem sorszámozott lista. Az egyes listaelemek <li>...</ li> jelek közé kerülnek. Lehet több ilyen lista egymásba ágyazva is. |
|
<ol>...</ ol> |
Sorszámozott lista. Az egyes listaelemek itt is <li>...</ li> jelek közé kerülnek. |
|
<table>...</ table> |
Táblázat. Az egyes sorok <tr>...</ tr> jelek között, azon belül az egyes cellák tartalma <td>...</ td> közé zárva. Szerepelhet itt kép is, újabb táblázat nem. |
Linkek létrehozása
|
<a href="...">...</ a> |
A link létrehozásának általános formája. a "..." helyére több dolog írható, például: |
|
<a href="http://IP cím/könyvtárnév/filenév">...</a> |
Hivatkozás egy másik HTML fájlra. |
|
<a href="ftp://...>...</ a> |
FTP szolgáltatás meghívása. |
|
<a href="gopher://...>...</ a> |
Hivatkozás GOPHER menüre. |
|
<a href="telnet://...>...</ a> |
TELNET kapcsolat létrehozása |
|
<a href="mailto:e-mail cím...>...</ a> |
Közvetlen levéküldés beépített levélszerkesztővel a címzettnek. |
|
<a href=news: newsgroup...>...</ a> |
NEWS szolgáltatás linkelése |
Színek beállítása:
Lehetőség van a háttér, a normál szöveg, a link-szöveg, és a már "megjárt" link szineinek egyedi beállítására.
<BODY bgcolor="#......" text="#......" link="#......" vlink="#......">
Ahol a hat pont helyére 3 db kétjegyű hexadecimális szám kerül az RGB szabvány három csatornájának megfelelően. Ezek a számok 00-ff tartományba eshetnek, ami megfelel a decimális 0-255 intervallumnak.
Kép elhelyezése
|
<img src="könyvtárnév\filenév" [align="..."] [alt="..."] [border=...]> |
Kép elhelyezésének általános formája, a zárójelek közti utasítások opcionálisak. |
|
align="..." |
A szöveg képhez igazítása: top; middle; bottom |
|
alt="..." |
A képhez tartozó alternatív szöveg, karakteres böngészők (pl. Lynx) ezt jelenítik meg a kép helyén. |
|
border= n |
A képkeret vastagsága n=1..6 |
A fentiek illusztrálására egy mintaoldal forrásnyelvi alakja a következőképpen néz ki:
|
<HTML> <HEAD> <TITLE>Mintaoldal</TITLE> </HEAD> <BODY BACKGROUND="bg_hatter.jpg"> <H2>Valaki mintaoldala</H2> <CENTER> <IMG SRC = "kep1.gif" BORDER=3><BR> </CENTER> <HR> Ez az oldal a legegyszerűbb utasítások felhasználásával készült. P> <PRE> Ez egy rövid előre formázottszöveg csak az illusztráció miatt. </PRE><P> Két dolgot választható <BR> <UL> <LI><A HREF = "http://alpha1.obuda.kando.hu/~konya/">Ugrás a szerzö Honlapjára...</A> <LI><A HREF = "start.html">Tartalomjegyzék...</A> </UL> Itt egy kép, <A HREF = "start.html"> <IMG SRC = "up.gif"></A> amivel szintén visszaléphet egy oldalt. </BODY> </HTML> |
URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található [10].
Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege. Példaként egy URL:
http://alpha1.obuda.kando.hu:8080/WEB/ai/leiras.html
A kapcsolt (a kapcsolatban hivatkozott) állomány a leiras.html nevet viseli, a WEB/ai könyvtárban található az alpha1.obuda.kando.hu gépen, amely a Web-szolgáltatásokhoz az alapértelmezésként szereplő 80-as port helyett a 8080-at használja. A kiszolgáló a HTTP-protokollal érhető el. A kiszolgáló Internet-neve helyett IP-címe is használható:
http://193.224.41.1:8000/
Az URL a következő információkat tartalmazza:
a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL első tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhető.
annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a felhasználó névét és a jelszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdődik és egy (/) zárja le.
a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítő-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a kapcsolódáshoz nem a WWW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettősponttat (:) kapcsolva kell megadni.
a forrás helyét a kiszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll. A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány szintjéig meg kell adni az elérési utat.
Egy adott HTML-kapcsolaton belül az azonos könyvtárban lévő állományok eléréséhez nem kell a teljes keresési útvonalat megadni. Ha egy dokumentumot elértünk a rendszeren, ez már bizonyos információkat szolgáltat a következő kapcsolat felépítéséhez. Így a szomszédos állományok eléréséhez elegendő egy rész-URL alkalmazása, ami az aktuális dokumentumhoz viszonyítva relatív kapcsolódást biztosít. Azonos könyvtárban lévő dokumentumok esetén elég csak először a teljes URL-t megadni, utána már elég a többi fájlnak csak a nevét megadni. A
http://alpha1.obuda.kando.hu/
URL esetén a megjelenítő-program a megadott kiszolgáló főkönyvtárát keresi. A WWW-szerver konfigurálásakor megadható, hogy ilyen esetben melyik legyen az a HTML-dokumentum, amelyet a kiszolgáló elküld a felhasználónak. Ez lehet pl. üdvözlés, vagy információ a szolgáltatásokról, más URL megadása, tartalomjegyzék, hibaüzenet.
A WWW kiszolgálót futtató gépen a felhasználók a saját könyvtárukban lévő, a rendszer konfigurálásakor definiált speciális nevű alkönyvtárban mindenki számára hozzáférhető, személyes HTML-dokumentumokat hozhatnak létre. Ezekre a könyvtárakra való hivatkozás a ~ karakterrel kezdődik, és a könyvtári hivatkozás a felhasználó neve. A ~ karakter azt jelzi a kiszolgáló számára, hogy ez nem egy szokásos alkönyvtár, hanem az adott felhasználó alkönyvtárában kell az állományokat keresni. Például a konya felhasználói névhez tartozó személyes dokumentumok a
http://alpha1.obuda.kando.hu/~ konya
URL segítségével érhetők el. A kiszolgáló konfigurálásakor meg kell adni annak az alkönyvtárnak nevét, amelyben a felhasználók létrehozhatják az ilyen személyes dokumentumaikat (home page, ottlap, honlap). Ez a könyvtárnév a kiszolgáló konfigurációs állományában (a UNIX-rendszereknél általában a /etc/httpd.conf) megtalálható (pl. public_html, wwwhomepage).
Ugyancsak a rendszer létrehozása során definiálható annak az állománynak a neve, amely a rendszerbe való belépéskor, illetve a saját könyvtárak címzésekor megjelenik a felhasználók képernyőjén. Ezt a HTML-dokumentumot általában welcome.html vagy index.html névvel látják el.
Ahogy azt már leírtuk, a HTTP-protokollt a WWW ügyfél a HTTP-kiszolgálókkal való kommunikációra használja. Ennek segítségével az ügyfélprogram adatokat kérhet a kiszolgálótól, és információkat küldhet a kiszolgálóra. Más esetekben az ügyfélprogram akar valamit küldeni a kiszolgálónak feldolgozásra. Általában ezeket a kapott adatokat a kiszolgáló nem maga kezeli, hanem továbbítja őket az ún. gateway programoknak, amelyek nem a H'ITP-rendszer részei.
A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat ténylegesen feldolgozó programokkal [10].
Amikor a megjelenítő egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltől érkező adatokat (ha vannak). A külső program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldő megjelenítő-programnak.
A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhető és gyors.
A HTTP-kapcsolat négy lépése:[10]
A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül).
A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbőI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetőségei vannak.
A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok
A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erőforrások megint felszabadulnak a következő kérésekhez.
Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel.
Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.
Azonosításra a felhasználók felől érkező kérésekről a következő információkat tárolja a program:
GET elküldi a kért dokumentumot.
HEAD elküldi a dokumentum HTTP-fejlécében lévő információkat.
LINK egy meglévő objektumot (képet, programot, állományt stb.) egy másikhoz kapcsol. Ez pl. egy HTML-dokumentum számára azt jelentheti, hogy módosítja a dokumentumot, és a fejlécbe beírja a kapcsolás
(LINK) információit.
POST elküldi az adatokat a megjelölt URL-nek. Ennek már léteznie kell.
PUT elhelyezi az ügyfél által küldött adatokat a megjelölt URL-ben, felülírva a régebbi tartalmat. Az URL-nek már léteznie kell.
UNLINK eltávolítja a meglévő kapcsolási információt, amelyet pl. előzőleg egy LINK parancs helyezett el a dokumentumban.
TEXTSEARCH megkeresi a kért URL-t és elvégzi a keresést. ehhez a GET módszert, és azt az URL-t használja, amely tartalmazza a kéréskor elküldött adatokat.
A hálózat emberi tényezői
Az eddigiekben a hálózatról mint a technikai lehetőségről beszéltünk, amivel egymástól távoli emberek képesek kommunikálni. A távolság, és a bizonyos mértékű “anyagtalan személytelenség” miatt, etikai kérdésekről is érdemes szót ejteni. Stílszerűen ezek egy szabályrendszerben, az. ún. Netiquette-ben (hálózati etikett) szerepelnek. Igaz, hogy az Internet a nagy szabadság egyik megnyilvánulása, de itt is szükség van bizonyos íratlan szabályok betartására. Alapgondolata: Ne éljünk vissza a Hálózat nyújtotta lehetőségekkel!
Ennek több összetevője van, vegyük közülük néhányat sorjában:
Fontos a vitafórumokon való kultúrált hangvétel megválasztása, továbbá fontos tudni, hogy aki a levelünket olvassa, (legtöbbször) nem ismer minket élőben, nem ismeri hátterünket, kizárólag a leírt soraink alapján ítél meg minket. Gyakran okoz félreértést, hogy sokan elfelejtik, egy leírt mondatot sokféle hangsúllyal fel lehet olvasni, gyakran különböző jelentéstartalommal. Ezért fokozottan ügyelni kell arra, hogy a csatorna csak a száraz szavakat küldi át, nem képes a személyes beszédet kísérő és az értelmezését segítő metakommunikációra. Ezen segítenek a levelezésnél már leírt smiley-k.
Ne éljünk vissza azzal, hogy a vitapartner fizikailag úgysem tud visszavágni. Mert amit élőben nem mernénk szemébe mondani, leírhatjuk levélben, hiszen nem kell senkivel szembe néznünk. Az ilyen magatartás gyakran vezet kilátástalan vitákhoz az egyes fórumokon.
A netikett a hálózat használatával kapcsolatban mondja azt, hogy mivel a hálózat közös terület, az adatátviteli sebesség korlátozott, ne terheljük le feleslegesen, mert mindenki munkáját megnehezítheti. Mindig az adott rendszer teljesítőképességein belül kell maradni, pl. ne fűzzünk a leveleinkhez szép nagy ASCII grafikát aláírásunkként, mert sok felhasználó olyan vonalat használ amelynek kicsi az adatátviteli sebessége. Ez konkrétan általában nincs megtiltva, a felhasználó józan belátásában célszerű reménykedni.
Az Internet nagy sikerének egyik záloga az volt, hogy nonprofit alapon működik. Ez alól persze kivételek a helyi szolgáltatók, de nemzetközi viszonylatban el lehet mondani. Reméljük ez így is marad, és a technika fejlődésével mindenki hozzáférhet előbb-utóbb, aki akar. Az persze kérdéses, hogy amikor már boldog boldogtalan üzleti alapon Internetet szolgáltat, mennyire marad nonprofit a Hálózat, de reméljük, a gerinchálózatok, az Internet túlnyomó része legalább megmarad nonprofit szervezésűnek, vagy legalábbis a jövőben az Internet használata nem kerül többe egy átlagpolgárnak, mint ma egy TV előfizetési díj.
A legfontosabb RFC dokumentumok
Az itt szereplő részlet egy Interneten elérhető anyagból származik, aminek címe: Bevezetés a TCP/IP protokollba. Az eredeti dokumentáció:
Original Document Copyright © 1987, Charles L. Hedrick
Computer Science Facilities Group
Rutgers
New Jersey State University
Hungarian translation © 1996, Vincze Tamás.
Az Internet szabványokat RFC-knek hívják, ami a Request For Comments (Hozzászólásra, megvitatásra készített anyag) kifejezés rövidítése. Ha megszületik egy szabványtervezet, akkor azt először ajánlásként teszik közzé, és kap egy RFC számot. Ha végül az ajánlást elfogadják, akkor Hivatalos Internet Protokoll (Official Internet Protocols) válik belőle, de továbbra is az RFC számmal hivatkoznak rá. Megállapodás szerint minden RFC új számot kap, ha átdolgozzák. Két fontos RFC, az "Internet Számok" (RFC 1166) és a "Hivatalos Internet Protokollok" (RFC 1011) a tartalma miatt nagyon gyakran változik. A legutóbbi verzió száma az rfc-index.txt-ben található meg. A TCP/IP iránt érdeklődőknek javasolt az IP-t leíró RFC 791 tanulmányozása. Az RFC 1812, 1716 és 1009 szintén hasznos lehet. Ezekben az NSFnet által használt átjárók specifikációja, valamint az útvonal-választás szerepel.
Mint ilyen, rengeteg, TCP/IP technológiával kapcsolatos részt tartalmaz. Érdemes áttanulmányozni legalább egy alkalmazói protokollt, hogy érezzük a dolog gyakorlati részét is. Erre talán a legjobb a levelezés leírása (RFC 821/822). A TCP (RFC 793) persze alapműnek számít. A specifikáció eléggé összetett, így ennek tanumányozása csak akkor javasolt, ha elég idő és türelem áll rendelkezésünkre a figyelmes olvasáshoz. Szerencsére Jon Postel, a főbb RFC-k szerzője, nagyon jól ír. A TCP RFC-t sokkal könnyebb olvasni, mint ahogy azt a tartalma alapján gondolnánk. Idővel a többi RFC-t is bátran nézegessük.
Következzen tehát a felsorolás:
rfc-index.txt az összes RFC listája
rfc1122/3 Követelmények az Internet hosztok felé. Több protokoll áttekintése. A protokollok gyengéinek, a gyártók által elfogadott konvencióknak, a gyakorlatban fellépő problémáknak, a problémák megoldásainak a listája. Egy adott protokoll tanulmányozása során ne felejtsük el figyelmesen átnézni, mert a protokollokat leíró rfc-k ezeket az információkat nem tartalmazzák. Ugyanez vonatkozik az rfc1009-re is.
rfc1012 az RFC-k teljesebb listája
rfc1011 Hivatalos Protokollok. Hasznos az átböngészése, hiszen itt olvasható, hogy milyen feladatot látnak el az egyes protokollok. Leírja továbbá, hogy melyik RFC vált szabvánnyá.
rfc1010 Kiosztott Számok. Az Internet-tel dolgozva gyakran lehet erre referenciaként szükség. Olvasni nem olyan izgalmas. A hivatalosan definiált jól-ismert számokat és egyebeket listázza. A legutóbbi változata az rfc1700 Internet Számok nevet viseli.
rfc1009 Követelmények az Internet Átjárók felé. Jól használható bevezetést nyújt az IP útvonal-választáshoz és az átjárókhoz. (Lásd még: rfc1716, rfc1812.)
rfc1001/2 netBIOS: hálózattervezés PC-vel
rfc973 tartományok aktualizálása. Ezen a téren sok új információ jelent meg. Az rfc1034 és rfc1035 újabb verziót jelölnek. Ezek aktualizálása az rfc1101, rfc1876 és az rfc1348, rfc1637, rfc1706.
rfc959 FTP (állományátvitel)
rfc950 alhálózatok
rfc937 POP2: levelek olvasása PC-n
rfc894 IP továbbítása Ethernet-en, lásd az rfc826-t is
rfc882/3 tartományok ('hosztnév IP cím' megfeleltetés, UUCP). Lásd még: rfc973.
rfc854/5 telnet — a távoli bejelentkezés protokollja
rfc826 ARP — Ethernet címek leképezési protokollja (IP címre)
rfc821/2 levelezés — ennek legutóbbi verziója az rfc1495. (Lásd még: rfc987, rfc1148, rfc1327 és rfc1026, rfc1138.)
rfc814 nevek és port-ok — általában az ismertebb port-okról
rfc793 TCP
rfc792 ICMP
rfc791 IP
rfc768 UDP
rip.doc a legjobban elterjedt útvonal-választási protokoll részletei (—> RFC 1058)
ien-116 régebbi névkiszolgáló (pár rendszer még használja)
ien-48 Catenet modell, a TCP/IP mögötti filozófia általános ismertetése
A következő dokumentumok egy-egy szűkebb területre specializálódtak:
rfc813 TCP ablak, és nyugtázási stratégiák
rfc815 datagram összerakási technikák
rfc816 hibakizárási és -feloldási módszerek
rfc817 modularitás és hatékonyság az implementációkban
rfc879 a TCP maximális szegmensméret opciója
rfc896 torlódásszabályozás
rfc827,888,904,975,985 EGP (Exterior Gateway Protocol) és azzal kapcsolatos témák
rfc968 A 'Twas the Night Before Start-up című szellemes verset olvashatjuk, melyben a szerző a hálózatok telepítésekor felbukkanó problémákat ecseteli.
A legfontosabb RFC-k három kötetes gyűjteménye a DDN Protocol Handbook (DDN Protokoll Kézikönyv, 1985; ~12 cm vastag), amely a
DDN Network Information Center, SRI International, 333 Ravenswood Avenue,
Menlo Park,
California 94025, USA (telefon: ++1-800-235-3155)
címen rendelhető. Az RFC-k anonim FTP-vel is elérhetők a NIC.DDN.MIL címen. A dokumentumok nevei:
RFC:
/rfc/rfc-index.txt
/rfc/rfcN.txt, ahol N a kért RFC száma
Ajánlott még az InterNIC Directory and Database Services, ds.internic.net kiszolgáló anonim FTP elérése. A keresett RFC dokumentumok az rfc/rfc####.txt vagy rfc/rfc###.ps nevek alatt találhatóak, ahol a #### a kért RFC száma (kezdő nullák nincsenek benne). Ugyanezen kiszolgálótól levélben is kérhető a szolgáltatás. A mailserv@ds.internic.net címre az alábbi üzenetet kell küldeni:
document-by-name rfcNNNN
Itt az NNNN a kért rfc száma. Amennyiban postscript formátumban kell a szöveg, akkor a document-by-name rfcNNNN.ps üzenetet kell küldeni. Több RFC esetén azokat vesszővel válasszuk el, vagy minden kérést új sorba írjunk. Pl.:
document-by-name rfc1791, rfc1792
vagy
document-by-name rfc1791
document-by-name rfc1792
A rip.doc anonim FTP-vel letölthető a topaz.rutgers.edu címről a /pub/tcp-ip-docs/rip.doc néven.
Ajánlott a ftp://www.fsid.cvut.cz/pub/doc/net/ cím ahol a rip.doc-on kívül sok más érdekes, hálózattal kapcsolatos írás is található. Magyarországon az ftp://sunserv.kfki.hu/pub/documents/rfc/ címen érhetők el a különböző rfc dokumentumok.
1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak
2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzők és módszerek
3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek
4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok
8.fejezet: TCP/IP protokoll, az Internet szállítási rétege: a TCP, az Internet hálózati rétege: az IP, Címzési rendszer, Összeköttetés mentes szállítási protokoll: az UDP, az Internet vezérlése: az ICMP protokoll, Hálózat elérési réteg, a UNIX hálózatkezeléséről röviden, Példa az alkalmazási rétegre: Az Internet szolgáltatások, Ellenőrző kérdések