gateway: A TOP hálózatok egyik fizikai eszköze az összekötetések megvalósítására. Átjárókat (gateway) akkor használnak, ha olyan hálózathoz csatlakoznak, amely felépítése nem követi az OSI modellt.

gopher: A hálózaton való hierarchikus keresésre jó példa a Gopher. Tipikus gopher példa egy könyvtárban való keresés, pl. adott könyv címe alapján. A gopher szerverek többnyire könnyen kezelhetõ menürendszert adnak a kezünkbe, onnan lehet menüszinteken keresztül az információt megkeresni. Elõfordulhat, hogy a gopher adatbázisa több gépen helyezkedik el, ekkor a gopher program automatikusan kapcsolja azt a gépet, amely a kért információt tartalmazza.

Grafikus karakterek: a megjeleníthetõ, látható, nyomtatható karakterek

GYIK = FAQ

hálózati kapcsoló pontok (internal network switching node): szokásos neve még IMP (Interface Message Processor), azaz interfész üzenet feldolgozó. Az IMP-ek vagy a hoszt részei (pl. hálózati kártya és a programja) de sokszor valójában speciális számítógépek, amelyek a vonalak kapcsolását végzik, az a bemenetükre jutó adatot valamelyik meghatározott kimenetre kapcsolják (pl. routerek, hálózati átjárók).

hálózati réteg (network layer): lényegében a kommunikációs alhálózatok mûködését vezérli. Nagyobb hálózatok esetén a keretek vevõtõl a célba juttatása elvileg több útvonalon is lehetséges, feladat a bizonyos szempontból optimális útvonalnak a kiválasztása. Ez a tevékenység az útvonalválasztás (routing), és több megoldása lehetséges:

• a rendszer kialakításakor alakítjuk ki az útvonalakat,
• a kommunikáció kezdetén döntünk arról, hogy a teljes üzenet csomagjai milyen útvonalon jussanak el a rendeltetési helyükre,
• csomagonként változó, a hálózat vonalainak terhelését figyelembe vevõ alternatív útvonalválasztás lehetséges.

Itt kell megoldani a túl sok csomag hálózatban való tartózkodása okozta torlódást, valamint különbözõ (heterogén) hálózatok összekapcsolását.

handover: Cellás mobil rádiótelefonoknál elõfordulhat, hogy éppen a folyamatban lévõ beszélgetés közben lép át a felhasználó egy cellahatárt. A modern rendszerek gondoskodnak arról, hogy ilyenkor az összeköttetés ne szakadjon félbe. A hívást átkapcsolják a következõ cella egy csatornájára. Ennek feltétele, hogy a fogadó cella rendelkezzen kiosztható beszédcsatornával. Ezt a váltást handovernek vagy handoffnak nevezzük.

háromutas kézfogás: Az összeköttetés létesítése során a felek tetszõleges, véletlen-számként választott kezdõsorszámmal kezdik az adásukat, így kiszûrhetõ egy korábbi összeköttetésbõl származó késve érkezett csomag. (Szállítási réteg)

HDB3 - High Density Bipolar 3: - Nagy sûrûségû bipoláris 3 - A módszer majdnem az AMI -val azonos, de a kódolásba beépítették a hosszú nulla sorozatok kezelését. Mikor 4 egymás utáni “0” bit következik, az utolsót megváltoztatjuk 000K-ra, ahol K polaritása azonos az elõzõ 1-eshez rendelt polaritással. A két egymás utáni azonos polaritásból a VEVÕ már tudja, hogy a második nem 1-et hanem 0-át jelöl. Így már mindig van hosszabb nulla sorozatoknál is jelváltás, de a jelnek egyenfeszültségû összetevõje keletkezne. Ezt is meg lehet oldani, ha a következõ 0000 sorozat elsõ B bitjét K bitjével azonos polaritásúnak választjuk. Mikor a VEVÕ egy B bitet vesz, azt hiszi, hogy az 1-hez tartozik, de mikor a K bitet is veszi, a B és K azonos polaritása miatt tudni fogja, hogy azok nullákat jelöltek.    

helyi központ: Bár elvileg a világ összes telefonja egy gigantikus központon keresztül összekapcsolható lenne, a valóságban a központok többszintû hierarchikus rendszerként épülnek fel. Minden elõfizetõ két vezetékkel a hozzá közeli helyi központhoz kapcsolódik.

hipermédia: A hipertextben a folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, azután megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetûek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk.

hipertext: A hierarchikus információszervezés mellett a másik lehetõség az információszervezésre az információk olyan szervezése, amely az egymásra való utalásokon, hivatkozásokon alapul. Erre is van példa az írott médiákban: a lexikonokban szereplõ ún. kereszthivatkozások (jelölése ->, jelentése:lásd). Ez a megoldás már rugalmassá teszi az információk közötti kapcsolatok szervezését, de a hagyományos írott anyagokban használata kényelmetlen: a lapokat ide-oda kell forgatni, ott a hivatkozott részt megkeresni, elolvasni, majd visszatérve az eredeti helyre az olvasást folytatni... Ezen okok miatt ez a hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk.

holtpont: Hálózati adatátvitelnél a torlódások legsúlyosabb esete a holtpont. Ez azt jelenti, hogy az egyik IMP valamire vár, ami a másik IMP-tõl függ, az pedig egy olyan eseményre, amely a rá várakozótól függ. Ebbõl nincs kiút. Ilyen eset következhet be, ha például mindkét IMP puffere a másik felé irányuló csomagokkal van tele. Ahhoz hogy fogadni tudjon az egyik, ki kellene ürítenie a pufferét, de nem tudja mert a másik azt jelzi, hogy foglalt. Másik irányban is azonos a szituáció. Ezt az esetet hívják közvetlen tárol és továbbít holtpontnak. Ez az eset természetesen nem csak két szomszédos csomópont, hanem egy hálózat egészében vagy egy részében is létrejöhet, ha egyik IMP-nek sincs szabad helye a csomagok fogadására. Ez közvetett tárol és továbbít holtpont. Az ilyen és hasonló holtpontok kialakulásának kiküszöbölésére számos módszert fejlesztettek ki.

host: A domén-névnél a kiszolgáló gépre használt kifejezés.

host table: Helyi címtáblázat. Az összetartozó IP címeket és hosztcímeket a hosztgép elõször itt keresi.

hostcím: Host address. Szintén a domén-névnél a kiszolgáló gépre használt kifejezés (ua. mint a host).

hoszt: Azokat a számítógépeket amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (host) nevezzük. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok.

HTML: A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthetõ és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is.

A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlõkódokkal. Ezek a vezérlõkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betûk nagyságát, formáját,  stb. jelölik.

A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlõkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék szinû, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet.

HTTP: A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhetõ és gyors.

A HTTP-kapcsolat négy lépése:

• A kapcsolat megnyitása.
• A kérés elküldése.
• A válasz.
• A kapcsolat lezárása.

Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az elõzõ kérésekrõl, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel.

Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.

Azonosításra a felhasználók felõl érkezõ kérésekrõl a következõ információkat tárolja a program:

hullámhossz multiplexelés: Ha az üvegszálon több eltérõ hullámhosszú fényt viszünk át, akkor hullámhossz multiplexelést valósítunk meg, és több csatorna alakítható ki egy üvegszálon. Természetesen ilyenkor a fény be- és kicsatolása fényszûrõkön, prizmákon keresztül valósítható meg.

ICMP: Az Internet mûködését az IMP-k és az átjárók felügyelik olyan módon, hogyha valami gyanús esemény fordul elõ, akkor az eseményt az ICMP (Internet Control Message Protocol - internet vezérlõüzenet protokoll) alapján jelentik. Megközelítõleg egy tucat ICMP üzenettípus létezik. Minden üzenettípus IP-csomagba burkolva vándorol a hálózatban. A protokoll az Internet tesztelésére is használható.

idõosztásos kapcsoló: (time division switch). Az idõosztásos kapcsoló az n darab bemeneti vonalat sorban egymás után letapogatja, és egy n (idõ)résbõl álló bemeneti keretet állít össze. Minden egyes rés k bitbõl áll. Az idõosztásos kapcsoló legfontosabb eleme az idõréscserélõ (time slot interchanger), amely idõréseket tartalmazó bemeneti kereteket fogad, és ugyancsak idõréseket tartalmazó kimeneti kereteket állít elõ.

idõréscserélõ: (time slot interchanger) Az idõosztásos kapcsoló legfontosabb eleme, amely idõréseket tartalmazó bemeneti kereteket fogad, és ugyancsak idõréseket tartalmazó kimeneti kereteket állít elõ.

IEC 625: Nagyon sok esetben kell mérõkészülékeket vezérelni, mérési eredményeiket feldolgozni, készülékek együttmûködésének biztosításával mérõrendszereket kialakítani. Mivel ilyen esetekben általában laboratóriumon belüli, nem nagy távolságokról van szó, ezért célszerû a párhuzamos adatátvitel elõnyeit kihasználni.

Az IEC 625 ajánlásában egy általános célú csatlakozó rendszer leírását specifikálta, amely elsõsorban automatikus mérõrendszerek készülékeinek összekapcsolásra szolgál, és biztosítja az összekapcsolt eszközök közötti kommunikációt.

Az IEC 625 ajánlás célkitûzései

A kommunikáció üzenetek formájában zajlik:

Alapvetõ sajátosságok:

Az összekapcsolt készülékek kommunikációs státusza háromféle lehet:

Funkcionális elõírások:

A rendszer felépítése: A rendszer minden készüléke rendelkezik buszillesztõ egységgel a buszrendszer felépítése:

Nézzük meg az egyes jelvezetékek szerepét:

A Paralell Poll (PP) üzemmód lehetõvé teszi egy készüléknek, hogy nem beszélõ státuszban állapotüzenetet küldjön a vezérlõnek. A Serial Poll (SP) üzemmód lehetõvé teszi, hogy SRQ segítségével állapotüzenetet küldjenek a vezérlõnek.

A fenti ábrán látható idõdiagramon végigkövethetõ az adatátvitel handshake folyamata. Mivel a rendszer elemei eltérõ sebességûek ezért a buszsebesség a vezérlõjelek segítségével mindig a leglassabb készülékhez igazodik.

IMP: Interface Message Processor, azaz interfész üzenet feldolgozó. Az IMP-ek vagy a hoszt részei (pl. hálózati kártya és a programja) de sokszor valójában speciális számítógépek, amelyek a vonalak kapcsolását végzik, az a bemenetükre jutó adatot valamelyik meghatározott kimenetre kapcsolják (pl. routerek, hálózati átjárók).

Internet alkalmazási protokollok: Az Internet lényegesebb alkalmazási protokolljai a következõk:

• SMTP Simple Mail Transfer Protocol egy alkalmazási protokoll, amely a hálózati felhasználók egymással való kommunikációját teszi lehetõvé. Leveleket tud küldeni és fogadni.
• TELNET Terminál emuláció segítségével a saját gépét terminálnak használva egy távoli hosztra felhasználóként lehet bejelentkezni.
• FTP File Transfer Protocol A fájl átviteli eljárás segítségével a felhasználónak lehetõvé teszi az általános könyvtár és fájlmûveletek végrehajtását a saját gépe és egy távoli hoszt lemezegysége között. Pl.: fájlokat vihet át, törölhet, átnevezhet fájlokat.
• GOPHER Hierarchikusan felépített információban keresõ protokoll
• HTTP HyperText Transport Protocol
• NEWS Hálózaton keresztüli hírszolgáltatást megvalósító protokoll (Network News Transport Protocol)

INTERNIC (Internet Network Information Center): Az Internet központi adminisztrációja. Ez végzi a címtartományok kiosztását.

IP: Az Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás hoszt-tól a cél hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést.

Az IP mûködése a következõ: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részbõl áll: egy fejrészbõl és egy szövegrészbõl. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is.

IrDA: A lézer és infravörös fényt alkalmazó ADÓ-VEVÕ párok könnyen telepíthetõk háztetõkre, a kommunikáció teljesen digitális, a nagyobb távolság áthidalását lehetõvé tévõ energiakoncentrálás miatt rendkívül jól irányított, amely szinte teljesen védetté teszi az illetéktelen lehallgatás, illetve külsõ zavarás ellen. Sajnos a láthatósági feltételek miatt az esõ, köd. légköri szennyezõdések zavarként jelentkeznek. A számítógépes rendszerekben az információátvitel ilyen módja fokozatosan terjed, IrDA néven már szabványos megoldása is létezik.

9. fejezet: SZÓTÁR a - c

9. fejezet: SZÓTÁR d - f

9. fejezet: SZÓTÁR k - m

9. fejezet: SZÓTÁR n - p

9. fejezet: SZÓTÁR r - t

9. fejezet: SZÓTÁR u - x

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

Tárgymutató